Az eleven jog fájáról lehulltak…

A liberális firkászok képtelenek felfogni: nem a kormány “nyomja” a rovásírást a “nemzeti öntudatra nevelés mocskában”, sőt. Liberális lázálom a mai magyar valóságról.

AZ ELEVEN JOG FÁJÁRÓL LEHULLTAK

Falvaink, városaink sokasága van Nagy Lajos Képtelen természetrajzában leírt “magyar földbirtokoshoz” hasonló “városvezetők” – korunk Döbrögijei – fogságában. A települések határán rovásírásos tábla tudatja: “Koldusoknak, kintornásoknak és a közigazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!”

Az ország Döbrögijei gyakorlatilag fölszámolták az önkormányzatiságot – már-már csak annyi “önállóság” maradt, amennyi a hatályos törvények, akár a zalaptákolmány előírásainak leszarásához kell?

Ki tudja, hány “modell” működik ma nyomorult országunkban? Olyanok, amelyekben mindennapos élmény a “polgármesternek” és bandájának való kiszolgáltatottság; ahol a helyi hatalom a sanyargatás, a megalázás változatos eszközeivel nevelheti alattvalóit.

Ha a helyi Döbrögi úgy tartja jónak, maskarába öltözve bemegy az iskolába, és eszelős handabandával terrorizálhatja, próbálhatja megrontani a gyerekeket, pedagógusaikat, szüleiket. Feldúlhatja a családok életét, elveheti a magánélet jogát; a kényszerítés változatos módjait alkalmazhatja – büntetlenül.

A közigazgatásnak tilos a bejárás? Rendőr nem vigyáz a rendre, még arra a nyavalyás zalaptákolmányosra sem; az ügyész tán épp agarász?

Van, ahol vendégmunkásokat zárhatnak munkájuk végeztével ketreceikbe – nehogy már zavadzáljanak a településen? Van, ahol elmebeteg garázdálkodhat, megsértve minden jogot. Van, ahol önkormányzati képviselők törnek be sajátos szempontjaik szerint kiválogatott lakásokba, ellenőrizendő: lakóik befizették-e a közüzemi számlákat. Sok Döbrögi az újnyilas parlamenti párt támogatta, a legalitásban elképesztő, bűnös módon megtűrt terrorszervezettekkel, banditákkal, “betyárokkal”, “gárdistákkal” cimborál. Van, ahol maga a polgármester is bandita?

És van, ahol kamerákkal figyelik a tiltakozni nem merő, kiszolgáltatott embereket. A polgármester maga büszkélkedik ezzel – és rendőr nem keresi, ügyész se? Hiszen nincs is miért: ma még csak azt lesi a hatalom, és leshetik a hozzá hű zemberek, hogy dolgozik-e a közmunkás rendesen. Holnap már azt is jogszerűen ellenőrizheti, hogy túlszaporodják-e a cigányok azt a lehetőséget, ami számukra fennáll?

Közben pedig az ország egyik fele kéjesen hempereg, másik fele fuldoklik a felülről szervezett, ösztönzött “nemzeti öntudatra” nevelés mocskában. Összefüggnek ezek a dolgok, nagyon is?

Egyre több településünkről juthat eszünkbe József Attila Levegőt! című verse:

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

De hiszen az egész ország?

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

A szabadság azonban kényes, büszke természetű: azokhoz nem megy, kik érett fővel szótlanul kibírják, ha nem szabadok: csak azokhoz köszön be, akik szeretik, akik tesznek is érte, és ragaszkodnak hozzá. És csak azokhoz, akik értik, tudják: a szabadság oszthatatlan.

Gusztos István

(Gépnarancs – eredeti cikk)

Rovás Infó megjegyzés:

Tisztázni kell ismét a félreértést, ugyanis a “felülről szervezett, ösztönzött nemzeti öntudatra nevelés mocskába” sajnos a rovásírás nem fér bele a jelenleg regnáló, jobboldalinak mondott kormány programja (már, ha van ilyen) szerint. Üldözött nemzeti írásunk helyzete szánalomra méltó: se Alaptanterv, se Hungarikum, se oktatás, se szabvány, se semmi. De azért Gusztos István hagymázas víziójában felderengő rovástábla képének megdézésében szívesen segítünk, íme a rovásos tábla tervezete, ha esetleg mégis szükség lenne rá:

alt

“Koldusoknak, kintornásoknak és a közigazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!”

Kapcsolódó cikkek:

Share