Rovás az íjakon

A hagyományőrzés, természetes életmód, a magyar harci sportok és a rovásműveltség ápolása összefüggő egész.

Csak saját nyílvesszőket akart (Heol.hu)

Egy gyerekkorában olvasott könyv miatt szerette meg az íjászkodást Pallagi Csaba, aki akkori álmát végül felnőtt fejjel valósította meg, kicsit túl is teljesítve.

Nem indiános regényekből, hanem a helyi könyvtárban talált, a honfoglalókról készült rajzos könyvből kapott kedvet az íjászkodáshoz Pallagi Csaba. Gyerekkorában nem sok lehetősége volt kipróbálni ezt a sportot, hiszen az üzletekben nemigen lehetett kapni rendes íjat és nyilakat. A 2000-es években aztán már több alkalma volt sportolni. 2010-ben pedig gondolt egy merészet: miért ne készíthetne magának saját nyílvesszőket, vagy íjakat.

? A bátori könyvtárban úgy tíz éves koromban bukkantam rá László Gyula: Ötven rajz a honfoglalókról című könyvére. Sokat olvastam, kedvet kaptam a történelemhez, főként annak a kornak a tanulmányozásához és az íjászkodáshoz. A könyvtár még ma is működik, a könyv azonban eltűnt, de antikváriumokban hozzá lehet jutni és az interneten is fent van. 1996-tól Budapesten tanultam és dolgoztam, de 2010-ben elegem lett a nagyvárosi életből és hazaköltöztem Bátorba. Itt csend és nyugalom van. Mivel akkor már íjászkodtam, jött az ötlet, hogy saját magamnak készítsem el a nyílvesszőket.

? Alig pár darab készült el, amikor gondoltam egy merészet és elhatároztam, íjat is csinálok magamnak. A magyar mesterektől csak néhány dolgot tanultam, a titkot nem árulták el, de főként angol nyelvű weboldalakon széles szakirodalom állt rendelkezésre az íjak elkészítésének módjáról. A honfoglalás-kori és a hun íjakról egyébként sokat tudunk, hiszen a régészeti leletek segítségével rekonstruálni tudták őseink harci eszközeit – mesélt az íjkészítés kezdetéről Pallagi Csaba.alt

A korábban ingatlanfejlesztési cégnél dolgozó férfi ezután ismerőseinek is készített íjakat, amelyek annyira jól sikerültek, hogy hobbija végül vállalkozássá nőtte ki magát. Az íjakat egyik barátjával, Szecskó Gergellyel közösen készíti a műhellyé átalakított nagyszülői házban.

“Nyolc-kilenc évvel ezelőtt lőttem először íjjal, itt, az udvaron, amikor Csabáéknál festettem – szakmám ugyanis szobafestő”, s megtetszett ez a sport. Csaba két évvel ezelőtt kezdte el a vállalkozást, azóta másodállásban itt is dolgozom. Engem is mindig érdekelt a történelem és erről jókat beszélgettünk. Járunk egyébként vásárokra is, ahol a gyerekek szívesen próbálják ki az íjászatot – mondta Szecskó Gergely.

Közben Csaba és Gergely körbe vezet bennünket a műhelyben. A különböző munkafázisokat egy-egy helyiségben végzik. A egyikben az asztalosmunka folyik, gépekkel munkálják meg a faanyagot. Az íjakhoz kőrist, juhart, diót vagy cseresznyefát használnak, de kapnak egy üvegszálas merevítést is. Egy-egy íj 4-6 rétegből áll, a magyar típusú íjnak van markolata, valamint szarvai is, egy-egy fegyver tehát rétegtől függően 9-11 darabból áll.

? Egy íj 2-3 hét alatt készül el, ez az időigényes szárítási fázisokból fakad, de sok a befektetett munkaóra is, minden egyes darabon körülbelül 20 órát dolgozunk – magyarázza Szecskó Gergely, miközben átmegyünk a következő helyiségbe, ahol az íjakat egy speciális módlában laminálják, majd hőkezelik. A berendezéseket maguk építették.

Az utolsó fázis a lakkozás, illetve a dekoráció elkészítése, ez egy harmadik szobában zajlik. A magyar típusú íjakba egy székely istenszimbólumot faragnak, míg az aszimmetrikus hun íjakba szintén egy istent jelölő hun rovás kerül. Pallagi Csaba megjegyzi, bár sok dolgot tanult az internetről, rengeteget köszönhet Kerekes Mihály egri bőrművesnek, valamint Ostoróczki István és Kassai Tibor asztalos mestereknek.

Később jöhetnek a török, perzsa íjak is

Pallagi Csaba jelenleg összesen hatféle íjat készít két típusból, több méretben, 25-60 fontosakat. Nem is akarja abbahagyni, sőt, további ötletei is vannak, nem csupán más keleti népek (mongolok, tatárok, törökök, perzsák) íjfajtáit szeretné elkészíteni, hanem már bőrből kiegészítőket (tegez, kéz- és alkarvédő, tarsoly) is gyárt. Eddig befektetni kellett, de egyre több a megrendelés, külföldiek is vásárolnak tőle, gyűjtők és versenyzők is. Mint mondja, a nyugat-európaiak érdeklődnek a pusztai népek eme fegyverei iránt, hiszen saját országukban a középkorban a hosszú íjak terjedtek el. Sokan vesznek részt a tradicionális versenyeken a magyar és a hun íjakkal.

(Heol.hu – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share