Szigetszentmiklós – rejtélyes agyagtáblák

Óperzsa ékírás, kínai protorovás és székely-magyar jelek a misztikus agyagtáblán. Szigetszentmiklós az írástörténet kulcspontja … vagy mégse?

A szigetszentmiklósi agyagtáblák

Szigetszentmiklóson, a Városháza udvarán 2001. szeptember 28-án vízcsőfektetés közben agyagtábla-töredékeket találtak.

Mottó: A mérnöki gondolkodás segítheti a bölcsészeti problémák feltárását és megoldását! (Záhonyi András)

A gondnok szedte össze az árok betemetése után, s adta át az arra járó nyugalmazott múzeumigazgatónak, Vöő Imrének. Ő úgy vélte, hogy sumer ékírásos és rovásírásos felirat található rajtuk. A Turán című folyóirat 2001. október-novemberi száma címlapján közölte az agyagtáblák fényképét. Felvetődött, hogy gyűjtést indítsanak egy tudományos vizsgálatra, melynek célja a táblák korának pontos meghatározása.

Hogyan kezd hozzá egy mérnök, ha még fogalma sincs a megoldás megtalálásának módjáról? Beszkenneli a 3 írástípus képét, majd egyesével elkezdi a hasonló képek felkutatását a Google keresővel!

A meglepően ép felirat-részek és párhuzamaik elemzése során felismertük, hogy azok perzsa ékírást, kora kínai proto-rovást tartalmaznak. A másik tábla jelei római számokra vagy a székely-magyar rovásírás számaira (is) emlékeztettek.

Vajon mit kereshet ennyi eltérő rendszerű és korú felirat egy leleten belül?

Egy rendszerszemléletű mérnök számára mindig gyanús, ha a feliratnak nincs értelmesen kiolvasható üzenete, vagy készítője távoli helyek jeleit írja egymás mellé.

Újságírói tanulmányaink egyik szakkönyve segített a válasz megtalálásában.

Kéki Béla közismert írástörténeti könyvét (1) lapozgatva a 14. oldalon meglepő ábrára bukkantunk. Az ott látható ausztráliai hírnökpálca és jeleinek képe kísértetiesen megegyezett a csónak alakú (hosszúkás) szigetszentmiklósi agyagtábláéval!

A nagyobbik táblán igen eltérő jelek szerepelnek, s ez alaposan megtévesztette a kutatókat. Így ők a nyilvános szakmai fórumokon nem jutottak egyezségre, mikoriak is lehetnek a táblák. Már-már azt fontolgatták, hogy el kéne vinni a táblákat egy radiokarbonos kormeghatározásra?

Kéki könyvét tovább lapozgatva aztán fény derült a ravasz ?hamisító? trükkjére. A 31. oldalon az óperzsa írás szemléltető példájában Darheus eve szerepel – pontosan úgy, ahogy a szigetszentmiklósi táblán!

Izgalommal vártuk az összefüggéstelen kínai jelek felbukkanását. Nem csalódtunk: a 64. oldalra eljutva ott állt az a 6 (és csak az a 6) ókínai jel (mai megfelelőjével), amelyet az ügyes kezű tréfacsináló a nagyobbik táblára átrajzolt. (Megjegyzés: Egy esetben a ?táblakészítő? véletlenül felcserélte a két sort.)

Ezúton is gratulálunk az ?elkövetőnek?, aki a tankönyvből a jeleket ügyesen kimásolta, majd ?véletlenül? a csőásás helyszínén ?felejtette?!

Külön dicséret illeti azért a saroktörésért is, amivel öregbíteni próbálta a leletet. Mindezek miatt szeretettel várjuk az íráskutatók táborába!

Tette ismét rávilágított arra, hogy mekkora veszélyt jelent a felszínes hozzáállás: a média és az érdeklődők többsége is vagy gyanakvó, s mindent elvet, vagy hiszékeny, s mindent elhisz.

Pedig van egy harmadik lehetőség is: alaposan utánanézni, és megkeresni a forrást vagy a bizonyítékot! (2)

Záhonyi András