A komáromi környezetvédelmi beruházás kapcsán ismét előtérbe kerültek régészeti lelőhelyeink. Bizonytalan a rovásírásos lándzsavég eredetisége?
Milyen régészeti kincseket rejthet a föld?
Néhány hete egy régészeti lelőhely egy része áldozatul esett a komáromi várban zajló környezetvédelmi beruházásnak. Az eset ráirányított a figyelmet városunk régészeti örökségére. Milyen kincseket rejthet a föld Komáromban és környékén? Mely korokból tárták fel a legtöbb lelőhelyet, vannak-e “fehér foltok”? Mi a teendő, ha feltételezett lelőhelyre bukkanunk? Régészeket kérdeztünk.
A Duna Menti Múzeum két régésze, Csuthy András és Gere Marek nemrégiben egy nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a komáromi várban zajló földmunkák során sajnálatos módon megsemmisülhetett egy régészeti lelőhely része. A munkálatok egy állami környezetvédelmi projekt keretében zajlottak, melynek során a vár területén lévő szennyezett talajt kicserélik, a szennyezett talajvizet pedig megtisztítják.
A régészek rámutattak, bár 2012-ben bebizonyosodott, hogy a lőporraktár melletti terület pozitív lelőhely, sőt, a vár egész területe a legmagasabb szinten védett régészeti szempontból, most ennek egy részét mégis egyszerűen kikotorták, értékes leletek mehettek veszendőbe. “Nem szabad hagyni, hogy a szemünk láttára, kutatás nélkül tüntessék el régészeti örökségünket, s mindezt úgy, hogy a szakmai lehetőségek valójában adottak Komáromban” – mutatott rá Csuthy András.
Egy építkezés engedélyezéséhez a műemlékvédelmi hivatal hozzájárulása is szükséges. A gyakorlat szerint, ha feltételezett lelőhelyen akarnak földmunkát végezni, a hivatal leletmentő régészeti kutatást rendel el. A Nyitrai Megyei Műemlékvédelmi Hivatal igazgatónője kérdésünkre azt felelte, most is történt előzetes régészeti kutatás, és néhány nappal a földmunkák megkezdése után azok lelassítását is elrendelték a leletek megsemmisülésének megakadályozása céljából. Négy csontvázas, 15-16. századi sírt tártak fel, kelta kori kerámiatöredékek is előkerültek, továbbá megtalálták a lőporraktár 19. században épült védőfalának maradványait.
Arról tehát megoszlanak a vélemények, történt-e mulasztás, késlekedés, illetve milyen leletek mehettek veszendőbe. Az azonban bizonyos, a levél ráirányította a figyelmet Komárom régészeti kincseire.
(…)
A kelta, római és avar korból tehát viszonylag sok régészeti kincset feltártak már Komáromban, honfoglaláskori magyar, vagy nagymorva jellegű szláv leletekre (9. század) viszont csak szórványosan bukkantak. Az ezt követő időszak is némileg “fehér folt” régészeti szempontból, a török korra pedig csupán néhány folyami lelet utal, aminek részben az az oka, hogy a komáromi vár nem képezte a török hódoltság részét. A török kortól kezdve ismét gazdagabb a történeti leletanyag.
Mint megtudtuk, a Duna Menti Múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a múzeum állandó kiállításában megtekinthető kelta kori karperec, ez nemzetközi szakmai körökben is magasan jegyzett lelet. “Ha viszont a szakmai, esetleg a művészi szempontokat is figyelembe vesszük, akkor kiemelhető a hajógyári temető nagy griff fej lószerszámverete is. Ez is mind ötvöstechnikai, mind régészeti szempontból páratlan darab. De ha sikerülne igazolni eredetiségét, akkor kiemelhetnénk múzeumunk rovásírásos lándzsahegyét is, ez is páratlan a maga nemében” – mondták el a múzeum régészei. Jelenleg mintegy 140 ezer tárgyból áll a múzeum gyűjteménye, a fele természettudományi, a többi régészeti, néprajzi, történeti és képzőművészeti darab.
(…)
(Csaba Ádám)
(Deltakn.sk – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
