Fazekas hagyomány – rovással I

Értékőrzés: fazekasság és rovás művelése. Bár ez utóbbi miatt támadták is a mestert…

Van, aki szülőtől tanulja és továbbviszi az öröklött szakmát

Napjainkra megszokottá vált, hogy évente változik a felkapott szakmák sorrendje. A gyerekek egyre kevésbé választják a szülők foglalkozását. Régen a fiú megörökölte és tovább vitte a családi szakmát, mára ez csak a jól fizető szakmáknál maradt meg.

E tendenciával szemben, Les Gábor és fia, Norbert kivétel, hiszen nem egy divatos, inkább szerethető szakmát adott át az apa a fiának. Gábor, a művész körökben elismert nagybányai festőiskolában szívta magába a kerámiakészítés fortélyait, majd a neves fazekas, Bagosi Sándor iskolájában eltöltött két év után Kolozsváron és Gyulafehérváron ismerkedett a porcelánművességgel. Már korai, zsűrizett munkái visszatükrözték a hagyományos vámfalusi, nagybányai, nagyváradi, kőrősrévi, székelyudvarhelyi és székelykeresztúri jellegeket. Mindig is tisztelettel viszonyult a népi hagyományokhoz.

Útlevél huza-vona és az akkori román hatóságok ?humoros? hozzáállása miatt – mondván: ő elmehet külföldi kiállításra, de a kerámiáit nem viheti – 1989-ben úgy döntött, hogy Magyarországon folytatja életét. Ma már Bodonyban él a családjával, itteni műhelyéből kerülnek ki a méltán elismert munkái is. Az évek során rengeteg oklevél és diploma dicséri tevékenységét.

Meséli, hogy az 1990-es évek után felbukkanó olcsó termékek nagy kárt okoztak a minőségi, hagyományos kézimunkával készülő fazekas kerámiák piacán. Előbb a felhígulás, később a fazekasok eltűnése is szembeötlő mértéket öltött. Megdöbbenve hallgatja az ember, hogy a régen nagyon jó fazekas mestereket felvonultató Korondon ma a többség kereskedelemmel foglalkozik. Vannak országok, ahonnan szinte teljesen eltűnt a valódi, hagyományos fazekasság.

Büszkén mondja, hogy ebből a szempontból Magyarország jó helyen szerepel, egész Európában elismerik a hazai fazekas mestereket. Érdekes, hogy sokkal nagyobb a tradíciók iránti érdeklődés a városokban. Les Gábor kezei alatt több tanítvány szívta magába a szakma fortélyait. Mégis az utánpótlásban látja a gondot, amit ezzel is alátámaszt: a zömében városokban található iskolákban több százan fejezik be tanulmányaikat évente, de talán ha hárman választják a fazekasságot szakmájuknak. A neves nádudvari iskolában egyetlen Heves megyei diák tanul.

Így csodálkozhatnánk, hogy a fiával megszeretette a fazekasságot. Ahogy Norbert közli: bár megérintette a sport, mára nem kérdéses számára, hogy ez az ő szakmája. Az édesapjától tanult technikákat, a tájegységek jellegzetességeit viszi tovább. Mosolyogva említi, hogy közel 17 év gyakorlat után is bőven van tanulnivalója. Bár folytatja a tradicionális munkákat, feleségével saját stílust is elkezdtek kidolgozni. Az ő kerámiáik is hagyományos módon készülnek, de az antikolt felületen felbukkan a székely rovásírás is. Eleinte érték támadások emiatt, de mára már szeretik, keresik a kerámiáikat.

Édesapjával rendszeresen meghívják őket az európai fazekas találkozókra, vásárokra, de maguk is részt vesznek ilyenek szervezésében. Bekapcsolódtak az Európai Művészet és Kézművesség Napjai eseménysorozatba, melynek célja a hagyományos népi fazekasság bemutatása. A márciusi utolsó hétvégén Les Gábor portája adott helyet a rendezvénynek, ahol az erdélyi fazekas központok jellegzetességeit mutatták be a korongozással és a díszítéssel együtt.

Hanicsák Mihály

(Heol.hu – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share