Bolyai és a rovás?

alt

Bolyai munkásságának kutatói nemcsak a matematikai, de a jelentősebb részt kitevő nyelvészeti hagyatékával is foglalkoznak. Csak sületlenségekbe kár Bolyait belekeverni.

Friedrich Klára: Bolyai János és a rovásírás

Friedrich Klára Bolyai János munkásságában keresi a rovással kapcsolatos ismereteire vonatkozó részeket. Ez önmagában érdekfeszítő és hiánypótló kutatás, csak az amúgy nem alaptalan feltevéseket kár volt hitelteleníteni olyan állításokkal, amelyek Forrai Sándor lektorálatlan kiadványaiban felbukkanó ötletekből táplálkoznak. Friedrich véleménye szerint Bolyai János olyan mesterséges írást tervezett szerkeszteni (még a XIX. században), mely döntő részben a székely-magyar rovás jelein alapult. Írásának mindössze azt a részét mutatjuk be, amelyben a Bolyai János által szerkesztett jelek alaki vizsgálatának eredményéből von le logikailag téves következtetést:

  • “Legnagyobb számban a magyar rovásírás betűi jelennek meg. Ez alátámasztja azt, hogy Bolyai főként az általa hun-nak nevezett betűkből szándékozott felépíteni a tervezett mesterséges írás jelsorát. Az első mondat egy empirikus állítás és akár igaz is lehet, hiszen a jelek – bizonyos szempontból – hasonlítanak a székely-magyar rovás jeleihez. Bolyai valóban ismerhette is a rovást, de ebből még nem lehet logikai következtetésként kimondani, hogy a tervezett mesterséges írás a székely-magyar rováson alapult volna.
  • “Továbbá az átfedésekkel, a többi írás jeleivel való alaki egyezésekkel ismét bizonyítható, hogy a szkíta-hun írásnak is nevezett rovásírásunkból származnak az itt összehasonlított többiek.” Ez viszont nem következik még a jelek alaki vizsgálatából sem, ráadásul Bolyai munkásságában nincs olyan (eddig publikált) idézet, amely ezt alátámasztaná. A Friedrich Klára által példaként felhozott “többi írás”: ógörög, etruszk, korai latin, germán rúna és magyar rovásírás.

A gyanútlan olvasó sajnos könnyen belesétál az ábrándkergető logikai kelepcébe. Pedig csak annyi a tény, hogy Bolyai alkotott egy mesterséges ábécét, amelynek jeleinek nagy része – Friedrich Klára szerint is – hasonlít a “magyar rovásíráshoz”. Ez eddig empirikus következtetésnek elfogadható, csak itt meg kellene állni. Azonban erre tesz rá egy lapáttal a szerző, amikor levonja a légből kapott tanulságot, hogy a “szkíta-hun írásnak is nevezett rovásírásunkból származik” a többi írás: ógörög, etruszk, korai latin és magyar rovásírás.

És ez az, aminek végképp semmi köze Bolyai János munkájához (és az általa kitalált mesterséges jelkészlethez), és természetesen a tudományhoz sem.

Probléma forrása: Forrai Sándor lektorálatlan kiadványai

Az alapötlet, hogy a magyar rovásírásból fejlődött volna ki az etruszk és a korai latin valamint az ógörög írás – Forrai Sándor tudományosan nem lektorált könyvében lelhető fel. Nem csoda, ha Forrai Sándor követői közül a “fantáziadús” rovástörténet-változat iránt fogékonyak számára ez jön be inkább, mint sem Forrai tárgyilagosabb írásai.

Forrai Sándor “trükkje” az volt, hogy a székely-magyar rovásírás minden elődjét rovásírásnak nevezte – megtehette, mert érthető úgy is a terminológia, hogy karcolt, tehát rovott írásokról van szó: “kimutatható, hogy szinte valamennyi rovásírással kapcsolata van”. “A magyar rovásírás elsajátítása” (1995) c. könyv bevezetőjében egyenesen a hozzánk szól Forrai Sándor: “Kedves olvasók! Ugye hihetetlenül hangzik az is, hogy mai latin betűs írásunk egyik őse éppen a székely-magyar rovásírás!”

Sajnos ma csak ez a reprint kiadású könyve kapható a könyvesboltokban, ahol az előszóban a szerző azt írja, hogy a jegyzet a három lektorált korábbi kiadvány alapján készült. Nos, hogy ez mennyire nem így van, szemléltetésképpen egy oldalpáron belül leírt két, egymást kizáró mondatot idézünk:

  • 12. o.: A mai latin betűs írásunk egyik őse tehát a székely-magyar rovásírás
  • 13. o.: A magyarság ugyancsak a föníciai alapjelekből megfelelő logikai felépítéssel alakította ki egységes jelrendszerét.

A második idézet nyomán világos, hogy Forrai Sándor pontosan ismerte és a kor tudományos színvonalának megfelelően írta le a magyar rovásírás fejlődéstörténetét a valóban lektorált kiadványaiban – hiszen a tündérmesés változathoz senki nem adta volna a nevét. Azonban magánkiadású tanulmányaiban már nem kötötte meg sem a kezét, sem fantáziáját ilyen korlátozás. Ez a “hagyomány” követhető nyomon Friedrich Klára Bolyaival kapcsolatos tanulmányában is, amely témáját és elemző részeit tekintve gondolatébresztő dolgozat lehetne. Sajnos éppen egy – Forrai Sándortól származó – alaptalan megállapítás miatt vetül az amatőrizmus árnyéka az izgalmas kutatási témára, hogy Bolyai János tervezett mesterséges jelrendszere mennyiben kapcsolható az általa is (valamilyen módon) ismert székely-magyar rovás jelkészlethez?

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:
Share