A rovás helyei - Bologna

Libisch Győző az ún. “Bolognai” naptár áthúzott, rontott rovásfeliratát vette szemügyre.

DN, vagy IN? / NT vagy ND?

A Bolognai rovásemlék (székely naptár) átirata 681. oldalának mintegy háromnegyed részének feliratát a másoló áthúzta, bizonyos jeleket szinte a felismerhetetlenségig eltorzítva, míg másokat csak néhány vonallal. Ez különösen a felső sor jobb szélén zavaró, amely nem kereszt- és bibliai neveket tartalmaz, hanem magyar nyelven írott mondatokat (nyelvemlékeket!)

Hogy milyen tartalmú szövegek kerülhettek fel a naptár másolatába? Nyilvánvalóan olyanok, amelyek kapcsolódtak az egyházi szertartásokhoz, pl. imák, fohászok stb., tehát semmiképpen nem világiak. Ilyen kiindulásból nézve az ellenkezője is igaz kell legyen: ami ezekkel nem fér össze, vagy (akár hibás lejegyzés miatt?) nem érthető, azt törölni kellett.
A székely naptár számos megfejtője közül (lásd: Rovás kincsek – A régi magyar írás emléktára) többen is megpróbálták helyreállítani a rontott szöveget. Minket most elsősorban a szöveg első sorának első néhány jele érdekel:

A 681. oldal részlete

Ezt a három jelet többen, többféle képen olvassák:

Sándor Klára: dnslasririmsndmg – ahol s = sz (A Bolognai Rovásemlék)
Forrai Sándor: Éden. Látjam szintén meg. (Küskarácsontól 125-126.)
Vékony Gábor: iden alat…esztendőn

Sándor Klára korrekt, ő csak a jelek azonosítását vállalja, megjegyezve, hogy számos próbálkozás történt a szöveg helyreállítására, amikkel azonban nem kíván foglalkozni. Ugyanakkor figyelmetlen is, mert kifelejti az nd (és nem nt, mint ahogy az idős mester olvasta!) ligatúra és az m betű közül az n-et, ami nélkül persze a szöveg nem értelmezhető.

Forrai az “éden” szavunkat látja az első két jelben, melyet “szintén” meg szeretne láttatni valakivel (nyilván a halála után). A harmadik egy függőleges jel, mely nála szóelválasztó, hangérték nélkül. Ezzel együtt az ő (Forrai) olvasata a legnépszerűbb, és talán a legközelebb áll az igazsághoz.

Végül Vékony egy “i”-t olvas a “d” elé, amely azonban éppen úgy nincs ott, mint az idős mester által odaképzelt “é”.
Forrai Sándor olvasata nyilvánvalóan temetési szertartáshoz kapcsolódik, ahol a halott azt a vágyát fejezi ki, hogy szeretne az Édenbe (Paradicsomba) jutni, másokkal együtt. Ez így természetesnek tűnik, azonban a szó eleji magánhangzókat a rovásírásban jelölni kell, ami az olvasatot egyértelművé teszi. Ha nincs kiírva semmi, akkor a leírt szó esetleg nem érthető, tehát a naptár szövegéből, más szavakkal együtt, törölni kellett. Miről is szólhatott az eredeti fohász, nem tudjuk, csak találgathatjuk. Mi más lehet a “DN” szócska?

Ha vallási oldalról közelítjük meg, a keresztény emberek legfőbb vágya a mennyországba jutás, ahol megláthatják Jézust. A “DN” tehát feltehetőleg az I(ste)N, vagy a N(ázáreti) I(ézus) neve helyett kerülhetett be a feliratba, mégpedig betűtévesztés során, – ugyanis az “i” es a “d” csak a függőleges szár átmetszési magasságában tér el egymástól:

A helyes alak IN lehetett. Ez a két betű, külön-külön, vagy egybeírva, több rovásemlékünkben is szerepel, mint névmonogram!

Az eddig bemutatott rovásfeliratos gyűrűk és egyéb feliratok alapján valószínűsíthetjük azt a feltevésünket, hogy a rovó, vagy a másoló tévedése folytán az eredeti szöveg:

Libisch Győző: IsteN Látj/sam sz(e)nd(e)n m(e)g

Libisch Győző, Mende, 2013. július

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:

Share this: