Egy ismeretlen eredetű feliratos kancsó megfejtéséhez kérték a Rovás Alapítvány segítségét. Elsőként tettünk megoldási javaslatot a felirat értelmezéséhez.
Tintatartó kancsó
A magángyűjteményben fellelhető füles kancsót a tulajdonosa hozta el részünkre vizsgálatra, mert szerinte rovásnak tűnő jelek vannak rajta. A felirat eddig még nem volt publikálva, valamint a megfejtése sem volt ismert. A képet és a megfejtést a tulajdonos engedélyével publikáljuk először.
Feliratos tintatartó kancsó (magántulajdon)
A kancsón szereplő felirat betűit applikált megoldással ragasztották a kancsóra. Így a 3-4 cm magasságú betűk teljesen jól olvashatóak, semmilyen zavaró jel, vagy jelnek látszó karcolás nem nehezíti az olvasását, sőt a négy betűből álló írást lezáró minták határolják. A kancsó kb. 25 cm magasságú, az alja gömböt formáz, s nem lehet letenni ennélfogva. Égésnyomok jelzik, a tartalmát melegíteni szokták, mint egy lombiknál.
Felirat olvasati javaslat
A felirat betűinek azonosításához elegendő volt dr. Hosszú Gábor Rovás Atlaszát kinyitni. A jelek származási rendszerében olyan betűkkel kellett összevetni, amelynél mind a négy betűnek a grafémája előfordul – ugyanazon a nyelven. A jelek ugyan szögletesek, de felismerhetőek az írott alakjuk. Így hamar kiderült, hogy az arámi nyelv (korai) jelkészletével állunk szemben. A felirat MLNY olvasatot adja ki arámi nyelven, mely az arámi szótárban megtalálható MLNYN formában “tinta” jelentéssel.
Átrajzolt felirat és olvasati javaslat
A kapott olvasat megfelelőségi valószínűsége jónak ítélhető, hiszen – ahogy a nagyszentmiklósi kincs feliratainál is láthattuk – használati tájékoztatóként közli, hogy az edénynek mi a jellemző tartalma, mit lehet beleönteni (vagy kiönteni). A felirat nyelve lehatárolja a lehetséges készítési helyszínt és időintervallumot is: az arám nyelvet legkésőbb 14. századig használták a Közel-keleten.
A tinta kultúrtörténete
Az írástörténetileg is izgalmas lelet felirata az írás segédeszközéhez kapcsolható – a tintához.
“Számos középkori receptet ismerünk, mely tinta készítését írja le. A tintákat alapvetően két teljesen különböző csoportra oszthatjuk. Az első az ún. széntinta, melyet vagy faszénnel, vagy lámpakorommal készítettek, ragasztó adalékanyag hozzáadásával. A másik a gubacstinta (leggyakrabban vasszármazék adalékkal), melyet tanninsavak és vasszulfát hozzáadásával kevertek tintává. Ez utóbbi fajta is igényli a ragasztó hozzáadását, ám inkább csak mint sűrítőanyagét. A fekete szín ebben az esetben kémiai reakció eredménye. Mindkét típusú tintát használták középkori kéziratoknál, de a széntinta a leggyakoribb az ókortól kezdve egészen a 12. századig. Gubacstinták előfordulnak ugyan már a 3. században, de készítésükre az első leírást Theophilus 12. századi híres művében találjuk. Gubacsot még ma is elég könnyű találni tölgyfákon, bár a legfinomabb fajtát a középkorban a szíriai Aleppóból importálták.” (Idézet forrása)
Összegzés
A funkcó (tintatárolás) meghatározza, hogy a gubacsfőzet melegítéséhez kellett a gömb forma. A legjobb fajtájú tinta pedig Szíriából származott, amelyet levantei kereskedők hoztak be Európába. Így a felirat nyelve, és a származási hely igazolja, hogy arám nyelvű területről származhat a kancsó (illetve a tartalma). A kancsó készítésének ideje legkésőbb a 14. század lehet, de erről a tintáról már 12. században írnak, ezért a kancsó nagy valószínűség szerint 12-14. század között készült, de ettől még lehet akár sokkal korábbi is. Az elmélet helyességét az ellenőrzés igazolja, hogy a kancsó belsejébe világítva kiderült, hogy sötétkék színű a belső felület – ami szintén a tintára utal.
Nem meglepő a székely-magyar rováshoz való hasonlatosság, hiszen a korai arám és a birodalmi arám a székely-magyar rovás egyik elődírásának tekinthető. Többek közt Forrai Sándor is követve a tudományos eredményeket, a lektorált fő művének (Az ősi magyar rovásírás ókortól napjainkig – 16. oldal) előszavában is jelezte, mi volt kutatásának egyik tárgya: “4. Kimutatom a székely-magyar rovásírás főníciai alapjelekből kifejlesztett egységes jelrendszerét.”
(Rovás Infó – Rumi Tamás)
Kapcsolódó cikkek:
