A jelenkori rovásműveltség fejlődése révén megnőtt az ismeretterjesztés iránti érdeklődés a régészet területén: rovásemléket állítanak ki a múzeumban.
Rovásírásos lelet a múzeumban
Először lesz látható az eredeti Bodrog-Alsó-Bű területén feltárt székely-magyar rovásírásos lelet a Rippl-Rónai Múzeumban csütörtöktől, egy hónapon keresztül (2015. január 22-től). A lelet Dr. Magyar Kálmán nevéhez köthető; a székely írás eddig ismert legkorábbi emléke.
Bodrog-alsóbűi rovásfeliratos lelet
Somogy megye eddig ismert első honfoglaló nemzetségének, a Bő nemzetségnek központját templomokkal, temetőkkel és falurészekkel együtt 1979?1999 között tárta fel a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága dr. Magyar Kálmán régész-történész vezetésével.
1999-ben a Bodrog-Alsó-Bű Temető-dűlőjében – Magyar Kálmán Gömöri Jánossal együtt -határozták meg a 10. század első feléből származó, 43 kohóból és 2 kenyérsütő kemencéből álló vaskohászati műhelyt.
Többhónapos munkájuk során 1999. március 24-én került elő a rovásírásos fúvókatöredék, több 9-10. századi hullámvonalas díszű kerámiatöredékkel együtt.
A fizikusok, Márton Péter (ELTE) archeomágneses és Szántó Zsuzsa (ATOMKI) C14-es vizsgálattal végezték el a leletek úgynevezett fizikai keltezését. Azok korát mindketten legkésőbb a 10. század első felére helyezték.
Az agyagból kiégetett kis töredéken lévő négy határozott betűalakot: a székely írás f, az o, a na ligatúra és a k jeleként Vékony Gábor (ELTE) határozta meg. Szerinte ezek a fúnák, fújnék szöveg igei alakjának az olvasatát adják.
A másfél évtizede előkerült – sok vitát is keltő – leletet Gömöri János, Magyar Kálmán és Vékony Gábor régészek 1999. november 3-án, a Magyar Tudomány napján mutatták be Budapesten az Akadémiai Intézet előadótermében az MTA öt tagjából álló szakbizottságának.
(kaposvarmost.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- A rovás helyei – Pécs
- A székely írás nyomában
- Nyelvtörténet és paleográfia
- Kutatók emléke – Vékony Gábor
- Rovásbetűk fejlődése
