Rovás, kultúra, vallás

alt

Az igazi keresztény szellem egyesíti a hitet, tudományt és műveltséget. Jedlik Ányos bencés szerzetes életútjára a rovás is emlékeztet.

Rovás és a kereszténység

A 2012-es év fordulópont volt a rovásműveltség legújabb kori történelmében, hiszen a XVI. Benedek pápa nyilvános audiencián nem csak köszönettel fogadta az első rovással készült Újszövetségi Szentírást díszkötéses példányát, de a Vatikáni Államtitkárság által hivatalos levél is közvetítette áldását ősi írásműveltségünkre, annak őrzőire és használóira.

Mindezzel egy bizonytalan korszak tűnt lezárulni, amikor a laikusok és aktálpolitikai áramlatok igyekeztek a kereszténység és a rovásműveltség közé mesterséges éket verni. Azóta szerencsére a legtöbb felekezet egyre bátrabban karolja fel a rovás témakörét és ma már csak néhány egyházni vezető – pl. Fabiny Tamás evangélikus püspök – helyezi nemzeti írásunk pártolása fölé a aktuálpolitikai érdekeit és egyéb világi céljait.

Következő írás a Görögkatolikus Egyház honlapján jelent meg és nem csak a hívők, de minden egészséges magyar ember szívébe is reményt olt.

(Rovás Infó)

Jedlik Ányos istván bencés szerzetesre emlékezett szülőfaluja

Örömmel fogadtuk a meghívást a szímői Jedlik Ányos István születésének 215.évfordulójáról tartott megemlékezésre. A Jedlik Ányos lovagrend tagjai, akiknek széktemploma a szolnoki Szentlélek kiáradásáról elnevezett görögkatolikus templom, már évek óta megemlékeznek névadójukról. Ez úton ott tartották évnyitó ülésüket.

Szombaton a szímőiek gazdagodhattak 2 róvásírásos település névtáblával is. Avatóbeszédet mondott Sípos László, a Rovás Alapítvány elnöke. A tábla felhelyezése után Jakab Christian diakónus kérte, hogy imádkozzák el a jelenlevők a Krisztus Urunk által tanított imát – a Miatyánkot. A Rovás Alapítvány ajándék rovásműveltségi szakkönyveket is adományozott, melyek Szímő községi könyvtárát, valamint magyar tannyelvű alapfokú iskolájának könyvtárát gazdagítják. Szímőn nem újkeletű a rovásműveltség, mivel több éve elkészült már a “Jedlik Ányos szülőfaluja” faragott rovástábla és a Szent Márton templom előtti Magyar Golgota emlékoszlopon is rovással látható a teljes “Hiszek egy”.

Vasárnap ünnepélyesen vonult be Mons. Durco Zoltán püspöki helynök atya, Nagy Gábor Emmanuel szímő plébánosa, Pintér Ambrus főapáti vikárius és a Jedlik Ányos Szíkvízkészítők lovagi rendje. A homiliát Jakab Christian szolnoki görögkatolikus kánonjogász mondta.

A szentmise után az ünneplő krisztushívők átvonultak megkoszorúzni a templomtéren álló bencés fizikus szobrát. A híres szülöttet Pintér Ambrus főapáti vikárius atya méltatta, majd megtekintették a Jedlik házban található a bencés fizikusról szóló állandó kiállítást és a nagyteremben a Szolnoki Művésztelep vendég festmény- és szoborkiállítását – Szente Szabó Ákos és Varga Erik festőművészek vezetésével. Az örömteli ünnepség agapéval zárult.

A szímői vendéglátók, Bób János polgármester, az önkormányzat dolgozói, a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetői és település lakosai szívélyes fogadtatásban részesítették Magyarország több vidékéről érkezett vendégeket és tovább erősítették Szímő kulturális, baráti kapcsolatait az Anyaországgal.

Jakab Christian szerpap

Jedlik Ányos Szímőn született 1800. január 11-én és Győrben hunyt el, 1895.december 13-án. A jeles magyar természettudós, feltaláló,bencés szerzetestanár eredeti neve Jedlik István, rendi neve lett az Ányos. Nevéhez fűződik többek között az első elektromotor megalkotása, az öngerjesztés elve, a dinamóelv első leírása és a feszültségsokszorozás felismerése. Bár az első elektromossággal foglalkozó magyarországi tankönyv már 1746-ban megjelent, az elektrodinamika kutatása és oktatásának bevezetése az ő nevéhez köthető.

1925-ben szentelték pappá. A rend döntése értelmében 1825-től a győri gimnáziumban tanított, ezt követően pedig a győri líceum fizika tanszékén. Eközben folyamatosan bővítette szertárát, igen gyakran maga készített ehhez eszközöket, első találmányait is ekkor alkotta. 1831-től Pozsonyi Királyi Akadémián tanított miközben nyaranta tanulmányi utakat tett Ausztriába. Később megpályázta az egyetemi tanári állást, és 1840-től már a Pesti Királyi Tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője. Lakása az egyetemen, a szertár mellett volt, amelynek bővítését itt is a szívén viselte.

Munkásságát befolyásolták Oersted, Ampére, Arago és Faraday kutatásai, hatásukra tevékenységének középpontjába a villamosságot állította. Jedlik, akit az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán, 1846-ban magyarul és e szavakkal szólt az évnyitóra összesereglett hallgatósághoz: “Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jóllétét eszközölhetné és biztosíthatná.” Hasonló, tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz 1848 márciusában, de a józanságra intő beszéd ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle .

1826-ban, hogy rendtársait meglepje, szerkesztette meg “apparatus acidularis” nevű berendezését, amellyel mesterséges szénsavas víz volt előállítható. Az apparátust magyarul “savanyúvízi készület”-nek nevezte. Később tervei alapján épült fel az első szikvízüzem. Sajnos ez hamar csődbe ment, így a nagy találmány akkor még kiaknázatlan maradt. Jedlik egész életfelfogására jellemző, amit halála előtt néhány nappal Acsay Ferenc győri igazgatónak mondott, amikor az utolsó szentségeket szolgáltatta ki neki: “Kedves rendtárs úr, életem hosszú volt, de a munka sohasem fárasztott. Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk?”. Nála a munka csakugyan az a csendes segítőtárs volt, amely egész életén át végigkísérte állandó vigasztalásával.

(Görögkatolikus diakónus – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:


Share