Hoffmann Rózsa – nem a rovásra!

Megdöbbentő válasz a volt köznevelési államtitkártól: “nem pártolnám, hogy kötelező tananyag legyen (a rovásírás)”. Aki kérdez: Szakács Gábor.

Nem a rovásra

A Demokrata 2014. november 12-ei száma ismét arról szólt, hogy ne legyen a székely-magyar rovás a közoktatás része. A Hoffmann Rózsa-interjút Szakács Gábor jegyzi, így nem kell nagyon meglepődni, hogy Hoffmann Rózsa válaszaiban az “alákérdezőnek” visszakedveskedik, amikor megemlíti (a jogilag nem is létező) Forrai Sándor Rovásíró kör nevét, amelyet éppen Szakács vezet (?). Szakács a hozzá több szálon köthető (szakmailag vállalhatatlan) rovás-szabvány ügyét is beszorítja első kérdésébe, amely kapcsán nemzeti írásunk félrefordított nevén igazán elgondolkodhatott volna a volt köznevelési államtitkár: az “Old Hungarian” kifejezés ugyanis a középkori magyar nyelvű latin írásbeliségre vonatkozik – ezt minden valamire való nyelvtanár tudja. Az pedig csak hab a tortán, hogy az írások jelkészleteinek szabványosításában az “Old” előtag a már nem használt – kihalt – írások jelzője.

Persze, diszkrét bája van annak is, amikor egy volt köznevelési államtitkár nem kíván állást foglalni tudományos kérdésben, pedig azt nem igazán kerülheti ki. A szabványtervezetet ugyanis az érintett szakmák képviselői (régészek, nyelvészek, informatikusok, történészek stb.) nem támogatták, éppen annak tudományosan megalapozatlan volta miatt. Ha nem kizárólag Szakács Gábor adná Hoffmann Rózsa szájába kérdéseire a választ, akkor rájöhetne arra is: azért lett politikai kérdés a rovás, mert kormánypártként nem vállalták fel nemzeti írásunkat – politikai okokra hivatkozva.

Ráadásul a Szakács Gábor kérdésébe gondosan illesztett szépségtapasz sem igaz: “néhány önkéntes órában pedig a Nemzeti Alaptanterv része lett (a rovásírás)”. Ugyanis a Nemzeti Alaptanterv NEM nevesíti a rovásírást, szakköri szinten pedig eddig is oktatgatni lehetett az iskolákban szinte bármit, még a liberalizált oktatási rendszerben is.

Csak egy dolgot várhatunk el tehát a magát nemzetinek mondó kormány oktatáspolitikájától. Legyen a rovás a közoktatás része, ahogy ez 1941-ben már valóság volt. “Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos népiskola számára” c. könyvet kell csak fellapozni, amelyet a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 55.000/1941.V. számú rendeletével adtak ki. Egy 73 éves mulasztást kellene pótolni – ha már Hoffmann Rózsa Klebesberg Kúnót idézi a latinnal kapcsolatban, akkor idézhetné a rovással kapcsolatos oktatáspolitikai tényeket is a ugyanabból a korszakból.

Az pedig bizonyára csak a sors fintora, hogy az interjú épp akkor jelent meg (november 12), amikor Dúró Dóra benyújtotta írásbeli kérdését Pintér Sándor belügyminiszternek a rovás aláírás tiltása ügyében, s a rákövetkező héten Pintér Sándor megmutatta a rendszer igazi arcát: 2014-ben Magyarországon hivatalossá vált a rovásüldözés!

(Rovás Infó)

Végső soron az isteni parancs számít (Demokrata, 2014.11.12)

(…)

SZ.G.: Ön a rovásírást fontosnak tartotta, az eddigi utolsó, 2011-es Kárpát-medencei verseny fővédnöki tisztét is elvállalta. Azóta Old Hungarian néven az UNICODE, néhány önkéntes órában pedig a Nemzeti Alaptanterv része lett. Hogyan értékeli ezt?

H.R.: A rovásírás körül elég sok a téves értelmezés, félremagyarázás. Azt viszont ténynek tekintem, hogy ősi magyar írás. Nagy kár, hogy különböző csoportok és ideológiák is rátelepültek.Tudományos kérdésekben nem szeretnék állást foglalni, nem is tisztem. De mindaz fontos, ami a magyarságunkat erősíti. Nem pártolnám, hogy kötelező tananyag legyen, de örömmel fogadom, hogy sok helyen működik szakkör, versenyeket szerveznek, és hogy a gyerekek szeretik. Ugyanaz az álláspontom, mint a latin nyelvvel kapcsolatban. A magyar iskolatörténetben évszázadokig latinul folyt a tanítás és egyetlen tanuló sem tehetett érettségit komoly latin tudás nélkül. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ismerte fel, hogy bár a latin kincs, a tanulása fejleszti a logikus gondolkodást, az értelmet, továbbá megalapozza a klasszikus műveltséget, a XX. század elejére a világ olyanná vált, hogy nem boldogul a magyarság, ha nem beszél élő idegen nyelveket. Ő volt az, aki a humán gimnáziumok kivételével el merte törölni a latin kötelező jellegét. Helyesen tette.

SZ.G.: Igaz, ugyanakkor Magyarországon is egyre több település nevét írják ki rovásírással is.

H.R.: Ez azt üzeni a magyarságnak és az idegeneknek is, hogy van egy olyan ősi értékünk, ami fontos nekünk, amit ápolunk. A civil társadalom kezdeményezéseit pedig erősíteni kell. Néha nehéz az eligazodás, mert olyan ideológiák tapadnak hozzá itt-ott, amelyeket az ember nem lát örömmel. A Forrai Sándor Rovásíró Kör azonban tiszta forráshoz nyúlt, ezért is vállaltam el államtitkárként a fővédnökséget és az ügy támogatását. Ám akkor is az volt a véleményem, hogy ne legyen kötelező tananyag.

(…)

Szakács Gábor

(demokrata.hu – eredeti cikk: 2014.11.12)

Kapcsolódó cikkek:


Share