A rovásírás feltámadása II

Az 1945-ben betiltott Magyar Könyv II-ben szereplő kiáltvány gyakorlati példákat is felsorol, hol is lehet a rovást alkalmazni. Máté-Törék Gyula írásának folytatása.

A rovásírásunk alkalmazásának módjai

Írta: Máté-Törék Gyula (1942) – (előző cikk folytatása)

Minden igaz és öntudatos magyar latin betűs névjegyén, legalább vezeték- és keresztnevét tüntesse fel rovással is. Ugyanezt tegyük házaink kapuin, lakásunk ajtaján levő névtábláinkon, üzletek, iparműhelyek, gyárak, ügyvédek, orvosok cégtábláin. Legalább jelképileg mutassuk fel magyar hitvallásunkat. Azonban minél, több szó ragyog rovásírással is e táblákon, annál jobb, célratörőbb! Szobrainkon, emléktábláinkon, magyar tárgyú képes levelezőlapjainkon, könyveink címlapján, röpiratok élén, egyesületeink lobogóin és serlegein, nemzeti falragaszainkon és kiáltványokon mintegy emlékeztetőn ragyogtassukfel rovásírásunkat!
Ez gyakorlati hagyománytisztelet, mely első olvasásra és szempillantásra még nagyon szokatlan, de éppen ezért kell nekünk jó nemzeti példával elöljárnunk, úttörőknek lennünk!

Ugyancsak ősi nagy nemzeti öntudatunknak, ország világ, véreink, idegen népcsoportjaink; külföldiek előtt való, feltétlen tiszteletet parancsoló felmutatását szolgálja az is, ha magyar középületeink: vasúti állomások, iskolák, hivataloknál, katonai laktanyáknál is élünk vele! Magánházaink feliratnál is: pl. Vas-udvar, Ibolyka-lak. Miért ne tehetnők meg mi magyarok is, hogy egyedül a drága magyar verejtékkel felépített és ezer éven át, tengernyi hősi magyar vérrel és élettel megvédett és megszentelt templomainkon és belsejükben, a magyar rovásírás méltó és illő helyen legyen.

VárosaInk, falvaink, otthonaink, mi magunk, egész hazánk, mindezzel együttvéve, minden eddignél és a mai nagyon zűrzavarosan nemzetközies külsőnél sokkal magyarabb arculatot öltene! Erre pedig mulhatatlan szükségünk van!

Megvan a szellem-erkölcsi bátorságom, hogy hitet és vallást tegyek a mellett, hogy ez manapság, a fajiság, népiség és a nemzeti eszme korszakában elkerülhetetlen, tehát minden áron, mielőbb megteremtendő! E téren semmiféle idegen lelkiség által sugallt kibúvót sem fogadhatunk el!

Elhajigált, szétszórt, kiölt, ősrégi szent hagyományainkat buzgó rajongással, forró hitvallással emeljük fel a bűnös feledés és mellőzés szégyenletes porából.

Különösen és kiváltkép magyar nő véreink nemes lelkét és ízlését szeretném mindennek követésére felkelteni és megnyerni. Hiszen ők a sajnos szinte teljesen elmagyartalanodott, elnemzetköziesedett otthonaink éltető lelkei! Minden az ő ízlésük kitartóan következetes magyarságán múlik! Térjenek meg a liberalizmus világpolgársága bódító mákonyából és varázsolják vissza drága magyar fészkeinkbe a nekünk legalább, mindennél szebb magyarságot! Legyen minden legszerényebb magyar otthon is a magyar ízlés szentély és ne nemzetközi zsibárupiac hol minden fellelhető, csak a magyar nem!

Mostanában divat a nőknél hogy ruhadarabjaikba, feltűnő helyen, nagy latin betűkkel, nevük kezdő betűit viselik. Ugyebár e helyett is lehet, sőt kell a magyar rovásírást használnunk! Tüntessünk ezzel a kézimunkáknál is. Vissza kell térnünk a hitványul hűtlenül cserbenhagyott elárvult, tősgyökeres magyar élethez!… Vissza! Vissza! Különben nem vagyunk érdemesek arra. hogy magyarok maradjunk mindhalálig!

A teljesen zsidó ízlés, zsidó kéz, zsidó zsebérdek által vezetett nemzetközi divatőrületek helyett a magyar által vezérelt, magyar szépségeszménynek hódoljanak!

Kérem honunk szebblelkű asszonyait! Nyomuljanak be női egyesületeinkbe, még a vallási nőegyletekbe is és lobogó lelkesedésük meggyőző erejével hirdessék meg nagymagyar mozgalmunk vezető eszméit!

Ha néhai való Turóczi János ás Bél Mátyás nagy jó uramék erős küzdelmet folytathattak a maguk korában a rovásírás fenntartásáért, akkor nekünk is szabad, sőt történelmi kötelességünk harcukat ősi hagyományainkhoz híven folytatnunk!

Magyar asszonyaink legyenek az örök, a halhatatlan magyar ízlés védangyalai!

A nagyokosokkal, a túlokosokkal a betegesen okoskodókkal, a szőrszálhasogatókkal és a kákán is csomót keresőkkel szemben, fel kell vennünk a legélesebb harcot, egész életünk minden legparányibbnak látszó megnyilatkozásának visszamagyarosításáért! Teljesen és tökéletesen magyar szellemi és lelki uralmat kell teremtenünk mi új Magyarságunkban!

Csak a legsötétebb, legálnokabb magyarellenes, labanc-rosszindulat szállhat velünk szembe!

Az idegen életformáknak való öngyilkos hódolata helyett éljük ősi, eredeti önmagunk, természetes magyarságát!

Évről évre, hónapról-hónapra, sőt napról-napra mind többen állunk, rendíthetetlenül, az öntudatra ébredt magyarok seregének lobogója alatt, akik magyarságunkat teljesen és tökéletesen akarjuk élni és az ősi magyar öntudat roppant erőforrásából merítünk acélos erőt a magyar jövő szent küzdelmeihez!

Ha túlságosan eltudományosodott bölcseink, mint vakbuzgó rajongót lemosolyognának is, emeljük fel a minden idegenségtől felszabadult igazi magyar hagyomány tépett, besározott, lenézett lobogóját!

Rovásírásunk legyen: magyarságunkkal az örök magyarságunkért való büszke kiállásunk!