Ősi gyökerek heted-hét-országban 3.

Egy amerikában élő magyar orvosnő – Dr. Ormos Kleopátra – irodalmi értékű írását közöljük folytatásokban a rovásról és az ősi tudásról.

Gyógyítás, rovás, ősi gyökerek

Dr. Ormos Kleopátra hét nyelven beszél és “heted-hét-országban” dolgozott élete folyamán. Ma az ideggyógyászat, a pszichiátria, valamint több keleti gyógymód ötvözésével praktizál Massachusettsben (USA). A Rovás Infó 3 részben, folytatásokban közli Dr. Ormos Kleopátra visszaemlékezését, mely itt jelenik meg először. Az írás átvétele, utánközlése és megosztása – a szerző és a forrás megjelölésével – szabadon engedélyezett és jó szívvel ajánlott.

(Rovás Infó)

Rovás: “A halálom hírét nagyon eltúlozták *? – II.

drormoskleopatraElső rész

Második rész(…)

Első hallásra biztosan hihetetlennek hangzik, de olyan történet ez mint, amikor a törött varázsvesszőt csak az tudja a képességeinek megfelelően használni, aki az eldobott részeket hiánytalanul összegyűjti és azokat összeillesztve azt teljességében helyreállítja. Enélkül a darabok csupán vesszők, amelyek nem képesek a csodát feltárni.

Nagyanyám a rováson túlmenően – bár alapfokon, mivel fiatal voltam – a tiltott régi magyar hitvallásba és annak régi szokásaiba is bevezetett a maga módján. És bár sok mindent elfelejtettem az évek során olyan világban élve, ahol csak a magyarok elferdített történelme kapott helyet az asztalnál, ami tudás túlélt bennem, az éppen elég volt ahhoz, hogy meglássam, amit nem tudott meglátni az, aki vagy magyarul nem beszélt, vagy magyarul nem rótt és főleg a kettőt nem együtt használta. Így történt az eset:

Az ókori kínai filozófia tanulmányozása során annak egyik érdekes, sokat vitatott ereklyéjét az “I Ching” – A változások könyvé-t tanulmányoztam, aminek nagyon sokféle fordításai és még különbözőbb értelmezései láttak napvilágot. A magyarázatok különbözőségén elmélkedve, azt elemezve bukkantam Richard Wilhelm eredetileg németül íródott angol nyelvű fordítására (Cary F. Baynes által) és két ok miatt találtam rendkívül érdekesnek: 1) Mert Carl Jung, a kor elismert orvosa és elmegyógyásza írta az előszót. Ami viszont még érdekesebb volt, 2) a könyv borítólapján megjelenő ősi írásjelek, amiket egyetlen ránézéssel elolvastam az internetes könyvesbolt kirakatában.

Nem hittem el, amit láttam. Pontosabban, nem hittem el, hogy elolvastam, amit láttam.

iching_coverAzonnal megrendeltem a könyvet. De, amikor megérkezett, a borító lapon már más volt. Panasszal éltem, és újra rendeltem az eredeti kiadásból Londonból. Ez is megérkezett. Bár kínai szövegolvasásom igencsak döcögött, annyit biztosan tudtam, hogy nem a modern írásjeleket láttam meg bennük. Mivel már a klasszikus kínai írásban is kezdtem jártasodni, úgy tűnt, abba sem illettek bele a jelek probléma nélkül.

A régi kiadás zegét-zugát bejártam, de sehol nem találtam a borítólapra vonatkozó hivatkozást.

Kínai barátaim a két jel helyett csupán egyet láttak benne. Bár azt a feltételezett egyet sem tudták pontosan elolvasni a “Változások Könyve” borítójára ránézve, annyit tudtak róla mondani, hogy a “változás”-hoz volt köze. Ők is hallottak a könyvről, ami “elismert ősi tudást hordoz magában”.

További fordítási és értelmezési tanácsért a helyi egyetem tizenkét ázsiai nyelvet beszelő és az egyetemen klasszikus kínai írást tanító nyelvész professzorhoz fordultam, hogy segítséget kérjek a jelek megfejtésében. És bár az egyik jel hasonlított egy régi és egy modern kínai szóképhez, a másik nem, így ő sem tudta a két jelet együtt “elolvasni”. Őfelvetette a kérdést, hogy vajon a jelek részét képezik-e azoknak a jeleknek, amelyeket a “jövő-mondó csontok” (Oracle Bones) felületére véstek a mai Kína területén, hosszú idővel a kínai írásmód kifejlődése előtt, és sokkal azelőtt, mielőtt Kína, mint egységes ország létrejött.

Az összes általam hozzáférhető ókori vagy modern írásjelek és írásmódok közül csupán egyetlen egyet találtam, amivel egy ma is elő nyelven hiánytalanul, értelmesen és a könyv tartalmával összhangban tudtam elolvasni azt, ami a borítólapon állt: ez a nyelv pedig a magyar és a nyelvhez tartozó eredeti betűk és írásmód a Rovás, amely nyelv, betűk és kifejezési módszer nagyon keveset változott a történelem folyamán. Az olvasat így szól: “Föld Nap”.

Az így kapott (eredeti?) cím összefüggését a “változások” fogalmával az olvasóra bízom.

Bár a következő mondat túl vezet az egyszerű olvasáson és további kutatásaim eredményeinek feltárását is szükségeltetik, (amiket itt a rövidség kedvéért mellőzök), mégis megkockáztatom a hihetetlennek tűnő feltételezés kijelentését, hogy az I Ching eredeti szerzője vagy szerzői lehet, hogy ismerték a Rovást és beszéltek magyarul.

Ez csak akkor nem igaz, ha a borítón látható jelek későbbi korok szüleményei. De akkor miért és hogyan kerültek a németből angolra fordított ősi kínai jóskönyv fedőlapjára, ami Londonban látott napvilágot? A kérdés megválaszolását és a “bizonyítékok” felsorolását a későbbiekben teszem közzé.

Mit bizonyítottam a világ felé: egyenlőre semmit. A tudomány felé: Még kevesebbet.

Üresség és semmi. Az évek és a tapasztalat arra tanítottak, hogy tiszteljem és megkedveljem e szavakat, amelyek megkapóan és tökéletesen kifejezik a fizikai valóság lényegét. A fzikusok lehet, hogy hasonlóan éreznek mivel, saját bevallásuk szerint, “mindent kutatnak a semmiről”, bár más összefüggéseiben. Amint tőlük tudom, a Világűr lényege, magja, az üresség. És mégis, mennyi kincset rejt számunkra ez a világ! A hasonlósági elv alapján, mennyi kincset talál az aki ön-mag-ába mer nézni!

Számomra, a Rovás kincs, mindannyiunk közös kincse.

Ahogy Carl Jung csodálatosan és félreérthetetlenül megfogalmazta az I Ching (Változások Könyve) előszavában a könyv tartalmára vonatkozóan, úgy érzem, hogy szavai ugyanúgy érvényesek a Rovásra [E megemlékezés szerzőjének fordításában]: “Míg szellemében valaki fényt lát felragyogni, addig más ugyanott a szürkület árnyékait sejti; a harmadiknak pedig mindez oly sötét, mint az éjszaka. Akinek nem tetszik, nem kell, hogy használja, és aki ellene van, nem muszáj, hogy igaznak találja. Váljon azok hasznára, akik jelentését értik.” (A könyvből idézve: “To One person its spirit appears as clear as day; to another, shadowy as twighlight; to a third, dark as night. He who is not pleased by it does not have to use it, and he who is against it, is not obliged to find it true. Let it go forth into the world for the benefit of those who can discern its meaning.”)

A magyar nyelv az egyetlen elő nyelv amellyel a Rovás tökéletesen és hiánytalanul olvasható, és fordítva, a Rovás az egyetlen olyan ABC és írásmód, ami nem csak teljes egészében hordozza és kielégíti a magyar nyelv hangtani és nyelvtani szükségleteit, de szinten ki tudja fejezi a magyar nyelv sajátos, más nyelvtől eltérő adottságaiból eredő belső fogalmi, szerkezeti és külső megjelenítési lehetőségeket.

Nagy örömmel tölt el, hogy most már százezren fölül van azok száma, akik rendszeresen használják a Rovást. Mégis elszomorít, hogy annyi magyarországi és nemzetközi ellenállásba ütközik az a mozgalom, ami a magyarok eredeti írásának hivatalos elfogadásáért küzd Magyarországon és az UNICODE keretein belül.

Talán ez az ellenállás még mindig politikai érdekeket szolgál, talán éppen érdektelenségből fakad, vagy merő tudatlanságból és a ma már nagyszámú tudományos régészeti, történelmi és nyelvészeti bizonyítékok figyelmen kívül hagyásából.

Ordítsunk, üssünk, öljünk? Én azt tanultam, fájdalmas példákon keresztül, hogy varangyos békát széppé, sárkányt szelíddé csak a szeretet és kitartás tud megváltoztatni. Persze mindenki mást tanul a leckéből.

Köszönetemet és elismerésemet szeretném itt kifejezni mindazoknak, akik, a sorozatos akadályok ellenére, azóta is fáradhatatlanul dolgoznak a Rovás újraélesztéséért és hivatalos elfogadásáért, és hogy nem csak a világnak a figyelmét hívják fel, hanem ezen túlmenően, a világ magyarjait ébresztik fel Csipkerózsa álmaikból és emlékeztetik arra, hogy van magyar írás.

Miért bántana akárki érdekeit, ha egy magyar ember Magyarországon, vagy akár az interneten, a magyar nyelvre szabott eredeti magyar betűkkel ír magyarul mindaddig, amíg senki nem ír angol mondatokat New Yorkban, sem pedig Londonban, de meg az interneten sem az ősi sem a modern kínai betű-képekkel és fordítva.

A megértés csak úgy, mint az elfogadás, egy folyamat. Amíg ez a folyamat sikeresen beteljesül, úgy gondolok én a Rovásra, és annak nemzeti és nemzetközi elfogadására, mint Jung írt az I Ching-ről, a Változások könyvéről:

“Mint a természet része, vár amíg felfedezik. Se tényeket, se hatalmat nem ajánl fel, de azok számára, akik önismeretre vagy bölcsességre vágynak – ha van olyan – ez tűnik a legmegfelelőbb könyvnek.” [O.K.] “Like a part of nature, it waits until it is discovered. It offers neither facts, nor power, but for lovers of self-knowledge, of wisdom – if there be such – it seems to be the right book.”

A gondolatot folytatva: lehet-e megfelelőbb írásmód arra, hogy magyarul írjunk, mint az eredeti magyar írás, a Rovás? Csak önmagunkba nézve tudjuk ezt megválaszolni.

Mindenesetre, én terelgetem bogárkáimat és rovok rendületlenül, akkor is ha kinevetnek, és akkor is ha “bogarasnak” vagy bolondnak néznek, mert hiszem, hogy a Rovás az emberi intelligencia egy fontos megnyilvánulása, és a magyarok történelmén túlmenően a világtörténelem szerves része. Hiszek a jóhiszemű szándék fizikai vagy akár karmikus erejében: minél szélesebb a tábor, annál nagyobb a tér-erő, amely elősegíti, hogy a múlt gyökereiből eredő hajtásokon keresztül a tőlem telhető legegészségesebb almákat érleljem azok számára, akik a jelent osztják meg velem.

Amikor rovom a betűket, ma is úgy érzem, mintha én is beállnék a sorba közéjük és rajtuk keresztül megfognám Nagyanyám kezét, minden ősöm és minden magyarul beszelő ember kezét, akik előttem éltek-róttak vagy most rónak rendületlenül. Nekem ez elég indok és egyben elégtétel.

Amint olvasom a most már rovott könyveket, Nagyanyám szép énekes hangja csendül emlékezetemben. A föld alattam újból forogni kezd és fejem fölött az ürességben a csodálatos senki sorra felkarolja a lehullott csillag-virágokat és öreg kezeivel visszaülteti őket az ég mezejére.

*A cím idézőjelben található része Mark Twain szavai után íródott: “News of my death were greatly exaggerated.”

Dr. Ormos Kleopátra 2014, December 20.

Kapcsolódó cikkek:


Share