Az alárovásos igazolvány ellenes bürokrácia a fellebbezés után csak egy lehetőséget biztosított: bírósági szakaszba lépett az ügy.
Horváth István alárovásos igazolványt szeretne
Az alábbi eseménysorozat zajlott le eddig:
- KEK-eckedik a hivatal 1.– Igénylés – jegyzókönyv felvétele, arról, hogy márpedig rovásos aláírást szeretne.
- KEK-eckedik a hivatal 2.- Megérkezett az előre borítékolt elutasító határozat.
- Rovás aláírás – Fellebbezés – Fellebbezés elkészítése, beadása.
- KEK-eckedik a hivatal 3. – Az okmányirodának egy hét kellett, hogy rájöjjön: nem illetékes, ezért feljebb tolja az aktát.
A jogilag lehetséges válaszadási határidőn túli válaszában a “Hivatal” ismét elutasította a fellebbezést. Új elemként a Magyary Egyszerűsítési Programot is belekeveri az érvelésbe…
Ezúttal már csak egy jogi lehetőség maradt:”A határozat bírósági felülvizsgálatát az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a Kormányhivatal elleni kereset indításával”.
Természetesen nem állunk meg itt: Horváth István ezúttal ügyvédi meghatalmazással folytatja a jogi harcot, így várhatóan bírósági tárgyalás formájában folytatódik az ügy – szembesítve az eljáró hatóságot azzal a ténnyel, hogy Magyarországon nem lehet a magyarság saját írásrendszerével aláróni. Pedig a törvény egyértelműen fogalmaz: az 1992. évi LXVI. 5. § (13) szerint ugyanis: “A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.”
Erről már született egy elutasító belügyminiszteri válasz, amely Dúró Dóra interpellációjára adott a következő kérdésre: “Miért akadályozza meg – Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatal Okmány-felügyeleti Főosztályának vezetője az állampolgárokat az aláírásra vonatkozó jogaik gyakorlásában?”
A Kormányhivatal háromoldalas elutasító határozatát természetesen alárovással is átvette Horváth István, így ez is rovástörténeti érdekesség.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
