Abszurdisztán – Rovásbűnözés?

alt

Abszurdisztánban állami hivatalnok után a belügyminiszter is tiltja a rovást. Haladunk, már csak az államelnök és Viktor van hátra…

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van…

…mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad; …

(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról – előadja: Sinkovits Imre)

(Rovás Infó)

Rovásírás nem, hülyéneknézés és cinizmus igen (Alfahír.hu)

Ha esetleg még nem lenne a kedves olvasónak éppen elég tapasztalata Orbánisztán hivatalainak a nemzeti ügyekhez a legkeményebb SZDSZ-es időket meghazudtoló hozzáállásáról, az alábbi, egyszerre felháborító, másrészt kiábrándítóan tanulságos történetből képet kaphat arról, hogyan akadályozzák jogaikban a nemzeti kultúrát egyszerű állampolgári jogaikkal éltetni kívánó embereket 2014-ben Magyarországon.

Kétségtelen tény, hogy a magyarság számos, tiszteletre méltó kulturális kincse között különleges helyet foglal el a rovásírás. Ez az írásmód a latin betűs írásmódra történő áttérés után is évszázadokon keresztül fennmaradt a magyar kulturális identitás részeként. A rovásírás ma újból reneszánszát éli: számos civil szervezet, kulturális egyesület foglalkozik elfeledett örökségünk újrafelfedezésével. Meglepőnek tűnhet – emellett e sorok írója számára is örvendetes tény ?, de manapság sokak számára újra identitásuk részévé vált anyanyelvünk hangalakjainak ezen írásképpel történő rögzítése. Nem örül ennek ennyire Dr. Csatári László úr. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatal Okmány-felügyeleti Főosztályának vezetője ugyanis levélben tiltotta meg a hozzá tartozó szervezeti egység dolgozóinak, hogy elfogadják azon állampolgárok kézjegyét, akik így rögzítik nevüket.

Jogaik gyakorlásában akadályozott panaszosok a Jobbikhoz fordultak, s a nemzeti radikális párt természetesen kézbe vette az ügyet. Dúró Dóra jobbikos képviselő, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke írásbeli kérdést intézett dr. Pintér Sándor belügyminiszterhez, azt tudakolva, hogy az ügybuzgó Dr. Csatári miért tiltotta be hivatalában a törvény betűjének és szellemének egyaránt megfelelő rovásírásos aláírást. A háromgyermekes jobbikos családanya bízva benne, hogy talán a kétharmad ellenére egyelőre talán mégis jogállamban élünk, beadványában az erre a vonatkozó jogszabályi helyet idézte: az 1992. évi LXVI. 5. § (13) szerint ugyanis: “A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.”

Vagyis a törvény szerint az az íráskép számít érvényesnek, amelyet a polgár használ és ismer el. Világos, hogy Csatári doktor részéről a tiltás nem volt jogszerű, ugyanis nem jogosult annak meghatározására, hogy az állampolgár milyen írásképet használjon. A hazai német kisebbséghez tartozók például egészen nyugodtan használhatnának gót betűset, a szerbhez tartozók pedig a Cirill-ábécé szerintit, és így tovább. Az idézett jogszabály rendkívül demokratikus: világos, hogy a cél maga az identifikáció, anélkül, hogy az aláíró polgárt kulturális identitásában befolyásolná, számára azzal kapcsolatban bármit előírna, vagy bármire kényszerítené. Ezek után Pintér Sándor a válaszában éppen az idézett jogszabályra hivatkozva képes volt ezt írni: “A fentiek alapján nincs lehetőség rovásírással aláírt kérelmek elfogadására” De, miniszter úr, a fentiek alapján például pontosan erre van lehetőség.

Dúró Dóra arra is kíváncsi volt, hogy “Tervezi-e Miniszter Úr, a kiemelt fontosságú állami hivatalok vezetői számára jogi ismereteket tartalmazó továbbképző tanfolyamokat szerveznek, annak érdekében, hogy a vezető beosztásban dolgozó kollégák megfelelő módon ismerjék és alkalmazzák munkakörük elégséges ellátáshoz szükséges jogszabályokat”?” Az olvasó fantáziájára bízom, hogy egyáltalán válaszra méltatta-e a kérdést a miniszter, aki többek között a hasonló kérdések megválaszolásáért kapja adónkból a fizetését. Mégsem szeretném nyomasztó kétségek között hagyni az olvasót: nem válaszolt rá. Úgy tűnik, hogy a Pintér “Kéthét” Sándornak a legtöbb fideszes kollégájához hasonlóan esze ágában sincs bárkivel is együttműködni és megteheti, hogy ilyen cinikus módon “válaszol” egy valós jogsérelmet felhánytorgató jobbikos kérdésre.

(Ágoston Kristóf – Alfahír.hu – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share