A rovás betiltási kísérletének örülnek néhányan. Megnéztük, honnan fúj a szél. Zsák és foltja – cikksorozat.
Nemzeti kincsek és szekértáborok
Mielőtt javítani tudnánk Abszurdisztán közállapotain, észre kell venni a szigorú tényeket. Látni kell, hogy Kádár népének lelke ma is beteg, a köz- és közösségi életet ma is mérgezik az újabb szekértáborok kitalálói, fenntartói. A mindenkori középszer zsigeribe ivódott reflexek pedig könnyedén előhívhatók a társadalom bármely rétegéből, miszerint:
“Ha az az ára, hogy a szomszéd tehene megdögöljön, akkor dögöljön meg akár az enyém is!”
Ezt a mentalitást láthatjuk nap mint nap, amely elvándorlásra készteti szakembereinket, elüldözi értelmiségünket, művészeinket. Eközben a szolgalelkű és gyűlölködő középszer feláldozza nemzeti kincseinket, akár a hazát is … csak még egy nappal tovább dagonyázhasson az soha ki nem érdemelt langyos kis pocsolyában.
Nemzeti írásunk helyzete cseppben a tenger mintjára ábrázolja a turáni átkot: szemünk előtt zajlik a rovás elleni Kulturkampf, a rovótársadalom szakembereinek, értelmiségének zaklatása. 2014 szeptemberében “magyar” állami hivatal írja felül a hatályos törvényeket, s igyekszik betiltani a rovás aláírásokat – egyedül Európában. Vélt ideológiai és pártpolitikai szekértáborok mentén, megbízók elvárása szerint a média torzítja-cenzúrázza a hírt, s a közéleti véleményformálók ugyanígy terítik a propagandát.
Cikksorozatban mutatjuk be a rovás aláírás miatt fanyalgókat, a betiltásnak örvendezőket. Nincs meglepő fordulat.
(Rovás Info)
Meg(rovás)vonás – Reposzt.hu
Nem volt hosszú életű a rovásírásos személyik élete, ma már senki nem írhatja alá így az újonnan kiadott igazolványt.
Betiltották a rovásírásos személyi igazolványt – szoljon.hu
Az énlakai templomnak több különlegessége van, mégis hírnevét egy rovásírásos mennyezeti kazettának köszönheti. Többször ellátogattunk már oda családtagokkal és barátokkal is. Meghitt hely, az erődtemplom jellegű épületet körülvevő temető is elcsendesedésre készteti az embert. Jól emlékszem, amikor először voltam ott, a “tárlatvezetést” végző bácsi hosszasan beszélt múltbeli eseményekről, restaurálási érdekességekről, testvértelepülési kapcsolatokról, a régi szokások eltűnéséről, ajánlotta a képeslapokat, és csak mellesleg mutatott az orgona timpanonja felé, mondván: ezért jönnek a legtöbben. Bevallom, én is ezt a rovásírásos kazettát kerestem a szememmel, amíg hallgattam a templombemutatást, Meg is jegyeztem, hogy azt képzeltem, központibb helyen lesz egy ilyen fontos fakazetta. Mire a bácsi hűvösen annyit fűzött hozzá: ekörül csak manapság fontoskodnak.
Valóban, ma már gyakrabban találkozunk rovásírással. Fesztiválok és kézműves vásárok portékái között, tetoválásokon, településeket jelző táblákon, és utcanév táblákon is felbukkannak. Megjegyzem, még jó, hogy előtte ott van a településnév latin betűs változata, mert a legtöbben aligha tudnák, hol járnak. Talán éppen ez a legnagyobb gond a rovásírásos aláírással is: a többség nem tudja értelmezni a jeleket. Az igazoltató rendőr, a hitelkérelem elbíráló, a szociális osztályvezető, a jegyző, a tervezőmérnök… Ebből ered a legtöbb feszültség. A latinbetűs folyóírásból sem könnyű megállapítani, hogy egy kéztől ered-e, hát még a rovás esetén! Egyik fontos íráskép jellemző, a betűkapcsolás például teljesen hiányzik.
Nem ellenző, de nem is pártoló vagyok. Sokkal inkább logikusan próbálok gondolkodni. Kutasiné Molnár Boglárkább leszek én attól, hogy a nevemet rovással biggyesztem az irataimra? A himnuszt hangosabban éneklem ünnepnapokon, gyakrabban főzök gulyást, nagyobb kokárdát teszek a szívem fölé? Tisztábbnk hallod a himnusz dallamát, jobb kedvvel eszed a gulyást, bátrabb lesz a szíved a kokárda alatt? Tovább tágítva a kört: összetartóbb lesz a magyar a rovásírástól, jobban megy a gazdasági szekér, alábbhagy a korrupció?
A történet különböző elemein, szereplőin, fogalmaink tovább kutakodva különböző álláspontokat ismerhetünk meg, de az is kiviláglik, hogy erre nem volt a jogalkotó felkészülve (a jogalkotó – mellesleg ilyen egyszemélyes bűnbak valójában nincs is, mivel a törvények javarészt adott helyzetekre reflektálva jönnek létre). Egyébként is, amit a törvény nem tilt, azt szabad. Elgondolkodtató a KEK KH álláspontja, ami nemzetiségekre hivatkozva, illetve kisebbségi helyzetre asszociálva kezeli az ügyet. Ezek szerint a rovásírás nem a múltunk része, hanem egy másik nép jelene?
Kutasiné Molnár Boglárka
(reposzt.hu – eredeti cikk)
Dunántúli Református Egyházkerület
A fenti cikket közlő Reposzt.hu blog a Dunántúli Református Egyházkerület honlapján látható, amely név ismerősen csenghet a rovók számára. Ugyanis az egyházkerület levéltárának vezetője, Hudi József volt az, aki szélsőbalt megszégyenítő agit-prop monológjában nevezte “járványos gyorsasággal” terjedő rovástábla-mozgalmat “epidémiai” jelenségnek.
A politikai pamfletett 12 pontban tárgyaltuk cikk formájában.
Az eset is igazolja, hogy amint egy-egy rovásellenes gócpont kialakul valahol, a helyi függőségi rendszer tagjai máris kötelességüknek érzik a kolomp után szaladni … vagy néha még a kolomp előtt is, ha a megfelelési kényszer(képzet) és a szervilizmus elég erős – ahogy ezt Kutasiné Molnár Boglárka példájában is látjuk.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
