Szenzációs bejelentés: két hét múlva már könyv formájában is elérhetők lesznek a rovásos krónikák feliratai és azok olvasatai! Frissítve TV interjúval!
Magyar krónikák rovásírással
A “Farkasréti Esték” sorozat keretében a SASFA szeptemberi vendége volt Mandics György, írástörténész. Előadását ?Magyar krónikák rovásírással? 2014. szeptember 2-én tartotta a Farkasréti Általános Iskolában a Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesülete meghívására.
A szegedi könyvtárban zártan őrzött 11 rovásírásos kódex volt kutatásának tárgya. Megmaradásukat éppen vitatott voltának köszönhetjük, hiszen a (szándékosan soha) meg nem értett Somogyi Antal halála után a szegedi könyvtár félreeső zugába, szó szerint a padlásra száműzték ezeket a köteteket. A nagy szegedi árvízben minden könyv elpusztult – a padláson lévők viszont megmaradtak.
A Nürnbergben kiadott ún. Ciceró kódex újrakötött példányában elegendő üres hely volt a jegyzeteknek, ám hosszú, egybefüggő rovásos szöveg került bele. A többi szintén rovásírásos bejegyzésekkel tűzdelt kódexhez képest ez tekinthető legegységesebbnek.
Éppen ezért ez a kötet kerülhet most kiadásra, az NKA támogatásával “A Ciceró kódex rovásírásos anyaga” munkacímű kötet, amely tartalmazza a rovásírásos oldalak színes fényképfelvétele mellett az átíratot is. Így végre kutathatóvá és olvashatóvá válik a szélesebb közönség számára is, amellyel betekintést kaphatunk a XVI-XIX. század között fennmaradt rovásszövegek tartalmába.
Az esten felolvasásra került szövegrészletek mindegyike ének, hegedűs-ének vagy eposz. Mindegyikre a verselés szabályai jellemzőek, szótagszám és rím egyezés könnyítette meg a többször is lemásolt, s ezért egymástól kismértékben eltérő szövegek összefésülését.
Somogyi Antal 1873-ban publikált olvasataira elutasítás és kirekesztés járt a Tudományos Akadémiától. Azóta eltelt majd másfél évszázad, a Tudományos Akadémia beiratkozott olvasójaként Mandics György újra nekirugaszkodott a feladatnak – a kérdés már csak az, vajon hogyan értékeli a tudományos élet a rovásszövegek létét és tartalmát?
Bármikor is rótták a szövegeket, egy tény: a XIX. század közepén rendelkezésre állt egy olyan rovás korpusz, amely hosszabbnál hosszabb rovásfeliratokat tartalmazott – szemben a rovásemlékek 99%-ával, amelyek csupán rövid szavak, nevek, félmondatok. A Szegeden őrzött 11 kódex a rovásműveltség létét fényesen bizonyítja – minden ellenkező törekvés ellenére.
Bármikori is a szövegek tartalma, a Weöres Sándor-i színvonalú, alaposan átgondolt énekrészletek önmagukban is irodalmi értéket képviselnek, melyekre az elkövetkező generációk még hivatkozni fognak, s erősítik a nemzettudatot.
Az már csak hab a tortán, hogy olyan őstörténet kerekedik ki az énekekből, amely az ismert krónikáinkon is túltesz, de ez már legyen a történészek (kötelező) feladata. Ipolyi Arnold is csettintett volna rá, ha ismerte volna.
A könyv október elején, korlátozott példányszámban jelenik meg, ezért aki szeretne rendelni belőle, előzetes igényét küldje el a rovasinfo@gmail.com címre.
(Rovás Infó)
Helyi érték – Sasfa Egyesületről az Újbuda TV-ben. Interjú Mandics Györggyel a 10. perctől
Kapcsolódó cikkek:
