Botrányos tankönyvek - Rovás Infó

A Nyest.hu ismét mellényúlt: a jogos tankönyvkritika sorai közé bebiggyesztett egy kis gúnyolódást a rovással. Illusztráció a Nikolsburg-i ABC.

Rovás Infó vélemény

Szinte már megszoktuk a Nyest szerkesztői részéről a rovástól való irtózást, ami lassan, de biztosan a Népszava, Népszabadság vagy a HVG szintjére süllyeszti a portált. A “szaklapban” minap megjelent, gimis ekéző-blog színvonalára sikeredett, ideológia pamflet szerzőjének teljes tájékozatlansága láttán igy aztán már meg sem lepődhetünk. Ő ugyanis a legismertebb rovásemlék – a Nikolsburgi ABC – alapján készült fekete-fehér képet választotta illusztrációnak a tárgyhoz egyébként nem tartozó rovás-piszkálódásához. A “nyelvi” szaklapnál úgy látszik, lektor sincsen már, ezért az idézett cikknél bennhagytuk a “fényképzetem” nyelvészeti újítást(?) is.

“Zsák a foltját” alapon persze nincs mit csodálkozni a megjegyzések elburjánzó trollkodáson sem, megy a szokásos köpködés balról, jobbról.

Pedig valószínűleg a Nyest-kórterem ápoltjai sem tudják: a rovás még mindig nem része az alaptantervnek, nem része a hungarikumoknak. Mégis él és virul. Sőt egyre inkább.

(Rovás Infó)

BOTRÁNYOS TANKÖNYVEK!
?Az idézetek magukért beszélnek!?

Tök nagy hype-ja van ezeknek a tankönyves posztoknak a Facebookon. Nem akartuk kihagyni a milliós kattintások lehetőségét! A mi könyveinkben állandóan gennyedző, bűzölgő sipolyról is írtak…

Ilyen sem volt még: a fél ország (jó, az egyharmad) a tankönyveket bújja ezekben a napokban. Persze nem a diákok készülnek szorgalmasan az óráikra, hanem a szülők és az újságírók nyúlják le a diákok könyveit, hogy azokból kínos példákat idézgessenek, majd azokon hergeljék magukat a Facebookon. És igazából lassan mindegy, hogy általában, a kiragadott részeken kívül, a tankönyv minősége milyen. (Az eddig se érdekelt komolyan sok embert…) Az is mindegy, hogy az államilag készíttetett kísérleti könyvekről van-e szó, vagy már régen forgalomban lévő tankönyvsorozatok új kiadású köteteiről. A lényeg, hogy mindaz, ami az idei tankönyvekben van: példátlan, botrányos, szörnyű és igénytelen! (Ugye megjegyezte mindenki? – Hétfőn kikérdezem!)

Aztán jön a köznevelésért felelős államtitkár, aki az MTI által közölt nyilatkozata szerint a tankönyvekből kiragadott részleteken való őrjöngést politikai hecckampánynak nevezi. (Mégis minek nevezze: tudományos elemzésnek vagy korrekt kritikának?) Ez pedig újabb felháborodási hullámot indít el… Közben terjednek a tankönyvekből kifényképezett idézetek – és a feliratok szerint már tök mindegy, hogy valójában miből is származik az idézet (pl. katolikus hittankönyvből vagy állami erkölcstankönyvből). ?Az idézetek magukért beszélnek? – persze, persze, de ez nem helyettesíti a korrekt szakmai kritikát. Ilyet viszont még nem olvastunk.

Az egész tankönyvmizériának pedig van egy ?bezzeg régen minden jobb volt? hangulata. Ezen fölbuzdulva gondoltuk, fölidézzük, miből tanultunk mi, anno. Mert jó néhány éve mi is átvehettük szeptember elején a tankönyveinket. Nem voltak olyan szép színesek még, de már bőven a rendszerváltás után jártunk. A tanáraink nem két sorozat közül kellett, hogy válasszanak, hanem volt jó néhány tankönyvsorozat a piacon. (Mégis mindenki ugyanabból tanult: a régiből, a bevettből, abból, amelynek volt teljes sorozata, abból, amiből a felvételire föl lehetett készülni…) Új, modern tankönyvekből tanulhattunk, ja… (És ennek – ha így szerénytelenség nélkül magunkra tekintünk – meg is lett az eredménye!)

Nocsak, csak nem rovásírásos ábécét kellett tanulnunk?