A Magyarok Szövetsége 2010-ig sikeres szerveződés volt, mégis széthullásnak indult. A rovás félreszabványosításának egyik zászlóshajója elsüllyed, de az általa okozott kár megmarad.
A történelem ítélőszéke
Szomorú dolog hírt adni egy szépreményű kezdeményezés kudarcáról, de ez is a fejlődés velejárója. A folyamatosan züllesztett magyar társadalomnak újra meg újra meg kell tanulnia az erős önszerveződés és önvédelem formáit és e tanulási folyamat komoly megpróbáltatásokat rejt magában. Azonban a fejlődés iránti igény már szerencsére erősen jelen van napjainkban, bár a megvalósítás módja még többnyire nem megfelelő.
Azonban az ellenérdekeltek – az aktuális rezsimek, nem magyar érdekeket képviselő szervezetek, szolgálatok – természetesen mindent megtesznek a magyar önrendelkezés megakadályozásáért, de ez nem az összes esetben ölti a nyílt elnyomás már megszokott formáit. Sokszor éppen “nemezeti színbe öltöztetett” megtévesztés, féligazságok továbbferdítése, bomlasztók aknamunkája és az általuk megtévesztett tájékozatlan, tudatlan emberek károkozásának támogatása is a bevált módszerek közé tartoznak.
A Magyarok Szövetsége a fent leírt folyamat állatorvosi lova. A sokrétű és bonyolult szervezetben történő közösségellenes aknamunka mibenlétét könnyedén megérthetjük egy viszonylag kis terület, a rovásműveltség vizsgálatával. Mint cseppben a tenger, az MSZ-nek a rovásműveltség elleni hadjáratban betöltött dicstelen szerepén keresztül világos lehet mindenki számára a módszer. Ennek révén remélhetőleg minél többen elgondolkodnak majd azon, hogy tarsolylemezbe és pitykés mellénybe bújt provokátorok, az általuk megvezetett, önálló kritikus gondolkodásra képtelen lelkes amatőrök milyen mértékű károkozásra képesek a magyarság ellen.
Az időszerű kérdés azonban mégis az, hogy mindebből képesek vagyunk-e levonnni a megfelelő tanulságot?
Magyarok Szövetsége és a hungarofób szabványmutyi
Vukics Ferenc augusztus 2-ai cikke szerint: “Az MSZ egyesület akarta (az idei MOGY-ot), de jelenleg működésképtelen, mert a cégbíróság hatszor dobta vissza az anyagokat, mivel a három éve lemondott Benis Miklós azóta sem volt hajlandó írásba adni a lemondását. MSZ mozgalom: valójában nem létezik…. semmilyen intézményrendszere sincs… nem látszik a tagsága… igazából mindenki annak gondolja magát, aminek akarja…. Ez először 2010-ben látszott igazán, amikor a kétezer választott közösségi vezető helyett 56 választotta az akkori új vezetést….. Szerintem a még működő csoportok döntő többségének is csak évente egyszer jut eszébe az MSZ. Jelenleg igazából sem a mozgalomnak, sem az egyesületnek nincsenek legitim vezetői.
A mostani vezetők döntő része mögött még egy baráti társaság sem áll. Magánszemélyek (talán 100 fő). Nem kötelezhetők semmire, nem felelősek semmiért… viszont bármibe beleszólhatnak. Ez így nem megy: minden felnőtt ember felelős a saját cselekedeteiért.”
A fenti vallomás tükrében nem meglepő, hogy bár a rovás szabványosítás 2008-2011 között teljes egységben haladt a tudományosság szintjén és a magyar érdekek mentén, a Magyarok Szövetségének solti elöljárója időt és pénzt nem kímélve az osztrák-amerikai szabványlobbisták hazai szószólójának állt (hogy miért, az máig nem ismeretes). A magyar szabványjavaslattal szemben a “Magyarok” (?) Szövetsége egyes tagjai és elöljárói – mégha bolsevik suttogópropaganda hatására is – beálltak a teljeskörű ill. korszerű rováshasználatot ellehetetlenítő idegen érdekek mögé.
2012-ben a felelősség súlyáról Nagy László Attila, akkori MSZ-vezető is tájékoztatást kapott, aki mindezek ellenére tovább támogatta az ámokfutást. Persze, ahogyan most Vukics Ferenc rámutatott – a szétzilálódott szervezetben senki nem vállalt felelőséget semmiért, szélhámosok magánakciói züllesztették nem csak a szövetséget, de sok más hazai közösséget is.
MSZ a rovás ellen
Az utolsó egységben és egyetértésben megrendezett MOGY-2011-en még színes rovásműveltségi képviseletet találhattunk, 2012-ben a Vukics Ferenc helyébe lépő szervezők már a kirekesztés, viszályszítás és megosztás politikáját képviselték.
Emlékezetes, hogy az egykori KISZ-vezető, majd MSzMP-s börtönőr Szondi Miklós és a kérdéses múltú Androsovics József által a 2012-es MOGY-on történt rovástábladöntő akció, amely beárnyékolta a rendezvényt, valamint a nyílt pénzgyűjtés az idegen szabványjavaslat mellett. A fenti személyek az MSZ nevében szervezték és pénzelték a Magyar Szabványügyi Testület munkájának ellehetetlenítését, amikor több tucat fantom tag (rúna-kolhoz) nevével visszaélve torpedózták meg a szabványtestület szakmai munkáját és a rovásnak a magyar érdek szerinti szabványosítását.
A piszkos munkát elvégző, MSZ-színeket képviselő bajkeverők legutolsó életjelként egy régóta működő rovásverseny szervezőire telepedve “emlékeztek meg” arról a Vékony Gáborról, akinek az életművével (nagyszentmiklósi kincsek feliratának megfejtésével is) szemben léptek fel a rovás szabványosítása során. Szakmai dilettantizmusukra jellemző, hogy a rendezvényük oklevelét sem voltak képesek helyesen feliratozni.
Álljon itt figyelmeztetésként az elmúlt években a Magyarok Szövetségének vezetősége és elöljárói által megtévesztett rovók számára a tény, hogy az MSZ egy olyan külföldi rovás-szabványjavaslatot támogatott, amely:
- “kihalt magyar – magyar rúnának” nevezi a rovást (lásd ISO 15924 szabványt, kattintson ide)
- cenzúrázza a “székely” népnevet a hivatalos elnevezézésből
- a nagyszentmiklósi kincs jelkészletét tartalmazó magyar szabványjavaslat ellen emeli fel a hangját (szabványjavaslatok közti különbségről itt olvashat)
- és mindenek előtt korszerű mindennapi digitális rováshasználatot ellehetetleníti
S mindezt teszik úgy, hogy a nagyszentmiklósi kinccsel reklámozza azt az oldalt, amelynek üzemeltetője – többek közt – a nagyszentmiklósi kincs jelkészletét nem akarta a szabványban viszontlátni.
Szűkített, hibás, idegen szabvány
A rovásműveltség magyarországi kálváriájának következményképpen a székely-magyar rovás nemzetközi technikai szabványosítása magyar állami részvétel nélkül, anyagilag érdekelt külföldi szabványlobbisták, negyedosztályú politikai kalandorok, dilettáns, önjelölt “rovásguruk” ámokfutásának kitéve zajlott. Kérdés volt mindig, hogy mikor eszmélnek fel végre az MSZ-ben, hogy a magyar javaslat mellett kellene kiállni? Most már látjuk – soha.
Mindenesetre tény, hogy a nagyszentmiklósi kincs feliratai – a tudományos élet által igazoltan – magyarul olvashatók, amely alapján jogot formálhatnánk arra, hogy a nagyszentmiklósi kincs jelkészletének mi adjuk meg a nevét (Kárpát-medencei rovás), illetve ennek kapcsán jogot formáljunk magára a Bécsben őrzött kincsre is, amelynek feliratait ma “osztrák-hivatalosan” nem kötik a magyarsághoz.
Bár a rovás félreszabványosításának elkövetőit személy szerint ismerjük, a történelem süllyesztőjébe tartó MSZ önjelölt és illegitim vezetői semmiért nem vállalnak felelősséget. Sajnos a 2009-es létszám ezredrészre zsugorodott és vezető nélküli szervezet szembenállása a magyar szabványjavaslattal évtizedekre nyomot hagyott az Unicode szabványban.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
- Rúnásitás – ködösítés
- Náci rúna – nyilas rovás
- A rovás germánosítása
- Új szabványosítási botrány
- Az idegen szabvány készítői
- Az idegen szabvány támogatói
- Labanc rovás – október 23-ra
- Labanc szabvány – pénzgyűjtés
- Rovás-rúna kapcsolatok
- Élő vagy holt írás a székely-magyar rovás?
- MOGY rovástábla-döntő oskola
- Strómanok diktálnak az MSZT-ben?
- Rovásverseny – hibás oklevéllel
