Ha Szlovéniában lehet magyar nyelvű a személyi igazolvány, akkor Romániában – szintén EU tagország – miért nem? Út a magyar nyelvű feliratok felé.
Több nyelv, több írás – magasabb kultúra
Köztudott, hogy napjainkban évente halnak ki nyelvek tucatjai, a tömegmédia hatására pedig ugyanígy károsulnak és tűnnek el nyelvjárások. Mindeközben pedig egy gyökér nélküli ketyveleg felé tart az emberiség szóbeli kifejezőkészsége. Vajon kinek az érdeke?
Mivel a tudásipari társadalmak erőforrása a műveltség, melynek része és eszköze is a nyelv, hamarosan meg fogjuk látni a beszélt és írott nyelv védelmének, fejlesztésének fontosságát. A magyar nyelv esetében is sok téma merül fel, a gyökelmélettől és az ősi szókincstől kezdve, a nyelvtani és hangtani elemeken át, egészen a többírásúságig. Így nem meglepő, ha nemzeti írásunk a székely-magyar rovás szerepe is felértékelődik. Ahogyan az okos szlovén példa és a rovásaláírásos személyi okmányok között párhuzam sem véletlen.
(Rovás Infó)
Muravidék: kétnyelvűségből jeles! Példaértékű, ahogyan a magyar kisebbséggel bánnak.
Muravidéken mindössze 5000-6000 magyar anyanyelvű polgár él – a szlovéniai összlakosság kb. 0,3%-át teszik ki. Ennek ellenére kétnyelvűek – az első szótól egészen az utolsóig! – nemcsak a személyi igazolványok, az érettségi bizonyítványok és az útlevelek, hanem a postaládák, a jelzőtáblák, a benzinkutak, sőt, még a parkolójegyek is.
Nem egy másik világrész merőben eltérő politikai államalakulatáról van szó, még csak nem is nyugat- vagy észak-Európáról, Finnországról, Belgiumról, netán Spanyolországról, hanem egy volt jugoszláv tagköztársaságról, az Európai Unió egyik közép-európai tagállamáról. Arról a politikai-földrajzi régióról, amelyhez elvileg Románia is közel áll. Mindössze pár száz kilométeres távolságokról van szó, a különbség mégis kitapintható – talán csak évtizedekben, esetleg évszázadokban mérhető?
Nem a szerbiai Vajdaságban, hanem kicsit nyugatabbra, a szlovéniai Muravidéken ?járunk”, amely a történelmi Magyar Királyság egyik legkisebb területű és lakosságú, idegen határok közé ékelődött magyarlakta régiója; bár tegyük hozzá, hogy a Délvidéket – Dél-Bácska, Drávaszög, Muraköz és Muravidék – a Párizs környéki békeszerződések értelmében eredetileg a Szerb?Horvát?Szlovén Királyság kapta meg.
Muravidéken mindössze 5000-6000 magyar nyelvű egyén él – a szlovéniai összlakosság kb. 0,3%-át teszik ki. Kétnyelvűek – az első szótól egészen az utolsóig! – nemcsak a személyi igazolványok, az érettségi bizonyítványok és az útlevelek, hanem a postaládák, a jelzőtáblák, a benzinkutak, sőt, még a parkolójegyek is. Azt hiszem, kilejenthetjük: a magyart a szlovénnal egyenrangú nyelvként kezelik Muravidéken – mindezek ellenére alig esik szó a szlovéniai kétnyelvűségről a magyar médiában.
S vajon mibe került ez Szlovéniának? Az állam szuverenitásának, területi integritáságnak, nemzeti egységének vagy gazdasági stabilitásának a megbomlását tették kockára ezzel? – mert Romániában ezekhez hasonló demagóg gondolatokkal szokás ijesztgetni a hiszékeny embereket.
Ennyit jelent egy sokkalta civilizáltabb és szolidárisabb régióban élni, vagy mi is kiérdemeljük ezt a sorsot egy napon, amint a kihalás szélére sodródunk, és ?díszkisebbséggé” válunk? A többnemzetiségű Temesvár határába is akkor került ki a soknyelvű tábla, amikor már a kisebbség ?nem jelentett többé veszélyt”, mert együtt sem érték el a város összlakosságának a 20%-át – mindezekkel együtt üdvözöljük a temesváriak 15 évvel ezelőtti kezdeményezésének 2012-es megvalósulását, jelenleg erről is csak álmodni tudunk Kolozsváron!
(kolozsvaros.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- Rovás aláírás – oláh útlevél
- Lehet-e rovás a hivatalos iratokban?
- Terjed a rovás aláírás
- Házasságkötés – rovás aláírás
