Liberális görög rovás

alt

König Éva blogíró ausztrál turistának öltözött Budapesten – majd “kiakadt” egy “rovásírásos” márványtáblán. Jutalmat ajánlott fel, ha valaki felvilágosítja őt az összefüggésekről! Megtesszük!

 

Helyi illetőségű turista

Többször elgondolkodtam már az ötleten, de tegnap minden erőmet beleadva sikerült is tökéletes turistát alakítanom abban a városban, ahol a hivatalos papírjaim szerint is élek. Igyekeztem minden részletre ügyelni, és ebben nagy segítségemre volt az a két nemzetközi jóbarát, akikkel a napot töltöttem, nevezetesen egy olasz lány és az Ő angol kedvese. Ugyebár egy turista legfontosabb kellékei a fényképezőgép, a térkép, melyen csak a belváros látható, valamint a tény, hogy a magyartól eltérő nyelvet beszéli. Esetemben az első kellék nem kérdés, útitársaim rendelkeztek a térkép felett, a nemzetközi társaság és a beszélt nyelvek halmazának metszete pedig egyértelművé tette az angol nyelvű kommunikációt. 🙂 Ezt a képet még természetesen alá kell támasztani a megjelenéssel is, de az eredmények alapján elmondhatom, hogy igazán kitettem magamért. A sportcipő alapbeállítás, melyhez felvettem egy diszkó kék térdnadrágot és egy sötét sárga “Australia” felirattal díszített pólót, majd a művet megkoronáztam egy napszemüveggel. A módszer annyira bevált, hogy amíg fel nem fedtem az inkognitómat, senki nem ajánlott nekem asztalt a városban magyarul, de még páran megpróbálták eljátszani a naiv turistáknak szóló bárgyú vakításaikat is. Az esti programra ugyan átöltöztem, de ez semmit sem rontott a korábbi remek teljesítményen. 🙂

Igazán vidáman telt a nap, mindhárman határozottan jól éreztük magunkat, de pár oda nem illő “apróságon” azért fennakadt a szemem.

Első napirendi pontunk a Memento Park volt, mely azon nyugdíjazott szobroknak ad otthont, melyek korábban a Szovjetunió hatalmát és dicsőségét hívatottak demonstrálni. Összességében egy jól megalkotott kiállításról van szó, mely hűen képes visszaadni a hanyagul kidolgozott gigászi bronztestek hangulatát. Már a jegyvásárlás során ráunhatunk a mozgalmi nóták másfél akkordjára, perceket tölthetünk egy-egy művészi alkotás szimbólumrendszerének megfejtésével, és – természetesen – hatalmas vörös csillag virágmozaik ékeskedik a park geometriai középpontjában. A gyűjteménynek három olyan eleme van, mely méltán tart igényt világhírnévre: Steinmetz kapitány, Osztyapenkó és Sztálin 8 méteres diszkrét másának két csizmácskája.

Mégis, bennem egy Kun Béla emlékmű tette fel a legtöbb kérdést, amely mára már csak egy hatalmas bádoglemez halom, ahol Kun Béla küldi csatába a katonák, akiken tisztán kivehető az elszántság. De a masírozó sor végén megjelenik két divatosan öltözött hölgy alak napernyővel, akiknek a szerepe véleményem szerint megkérdőjelezhető. A múzeumi ajándékbolt tökéletesen felszerelt, a Trabant mintás bádog bögrétől a CCCP öngyújtón át a barbie-pink usankáig minden elérhető és egyetlen személyt leszámítva tökéletesen beleférnek a képbe. A kilógó szereplő Che Guevara, akit szellemiségében még be tudnék illeszteni a rendszerben, de mivel semmilyen más formában nem jelenik meg a kiállítás során, kicsit erőltetettnek érzem a kitűzőit. Mivel a kavarodás részben magyarázható, a kubai forradalmár csak bronzérmet szerzett a “hogy került ez ide?” versenyben.

Második helyre futott be egy hungarikumokat és egyéb magyar csecsebecséket árusító üzlet a Váci utcáról, melynek egy hatalmas polcrendszere nem tartalmaz mást, csak tornasorba állított és kalocsai hímzésbe öltöztetett matrjoska babákat. Szerintem a mellettük elhelyezett Rubik kockák és Szamos marcipánok, de még talán a gusztustalan műanyag parlament miniatűrök is kétségbeesve fogják a fejüket.

Hiszitek vagy sem, még ez is messze-messze elmarad a győztes versenyzőtől.

A Piarista Kápolnától indultunk el a felső rakparton a Vigadó felé. Az egyik útba eső pázsit szakaszon található egy márványtábla, melyen megakadt a szemem. Helyből kiakadtam, amikor megláttam a rovásírással írt szöveget. Zsigerből herótom van az alternatív városneveken, hiszen elhanyagolható mennyiségű székely élt az aktuális magyar határokon belül, így nem érzem ezeket indokoltnak, de még csöndben elviselem. Na de ez a márványpazarlás! Szerepelt a táblán a magamfajta gyengébbek kedvéért a latin betűs interpretáció, továbbá az idézett szöveg szerzője: Thuküdidész. Mikor ideértem az olvasásban, akkora sokkot kaptam, hogy azóta sem tértem magamhoz egészen, ezért jutalmat ajánlok fel annak, aki elfogadható magyarázatot és összefüggéseket mutat fel nekem a Peloponnészoszi háború és a székely rovásírás között! 😉

König Éva (FB oldala)

(eveszittmegott.blogspot.hu – eredeti cikk)

Rovásfóbia és műveletlenség

König Éva a fenti vallomásával kétszeresen is lejáratta magát. Egyrészt kiderült zsigeri irtózása a rovásműveltségtől (talán csak nem DK szimpatizáns?), miközben turistaszemmel járta körbe a Belvárost. Ahelyett, hogy egy világviszonylatban is különleges magyar értéket (saját írásrendszer) találva örülne, leplezetlen hungarofóbiás coming-out a reakció. Időpazarlás elmagyarázni neki, hogy miért kerül ki annyi rovástábla minél több magyarlakta településre, vagy hogy mit is jelent a székely az írás nevében.

Viszont, ahogyan halovány fogalma sincs a székely-magyar rovásműveltségről, ugyanúgy a görög kultúrához sem konyít, s keveri a szezont, meg a fazont.

Azonban a felajánlott jutalmat mindenképpen kéri a Rovás Infó szerkesztősege, hiszen rögtön megadjuk a választ arra, hogy mi az összefüggés a Peloponnészoszi háború és a székely rovásírás között. A megfejtés az, hogy semmi, hiszen a Petőfi téri Thuküdidész-emlékművön nem székely magyar rovásfelirat szerepel, hanem ógörög véset. Bár azt el kell ismerni, hogy ezt is rótták, vésték, ahogy többek között a székely-magyar rovást is.

alt

Petőfi téri Thuküdidész-emlékmű ógörög és latin feliratai – König Éva szerint rovásfelirat…

alt

A Thuküdidész-emlékmű teljes nagyságában (forrás: kornél2009
(Az emlékmű 2006-ban készült)

(Rovás Infó)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share