Államtitkár és a rovás

alt

A kulturális diplomáciért felelős államtitkár – Balatoni Monika hallott már a rovásírásról is. Apró siker: már nem fordítanak hátat a múltnak!

 

Kár, hogy nem Orbánnal selfie-zett először Árvai

Sajnálom, hogy Árvai Péter először nem Orbán Viktorral selfiezett – mondta Balatoni Monika. A Külügyi és Külgazdasági Minisztérium néhány hete kinevezett, kulturális diplomáciáért felelős államtitkárát arról kérdeztük, hogy a kulturális diplomácia miért tűzte zászlajára a startupok támogatását. Az államtitkár asszony ennek kapcsán elmondta: jó lenne, ha egy idő után a Prezi vezetőjét ne Sir Arvai-ként emlegetnék, és a hasonló magyar nevek sem alakulnak át angolossá. Véleménye szerint ennek borzasztóan rossz üzenete van.

– A találmányok, a kreativitás és a startup cégek felé nyit a kulturális diplomácia, amely területnek éppen Ön a frissen kinevezett felelőse. Mi a háttere ennek az új irányvonalnak?

– Azok közé tartozom, akik a kultúra fogalmát jóval tágabban vonják meg, mint a ‘film-színház-muzsika’ hármasa, amely mellé legfeljebb a képzőművészeteket számította be a kultúrdiplomácia az elmúlt évtizedekben. A kor kihívásainak megfelelő megközelítésre, alapos szemléletváltásra van szükség az államapparátusban. A gondolkodó, kreatív, tehetséges és innovatív kezdeményezéseket ezután egyetlen rendszerben tudjuk segíteni külföldön is.

(…)

– Mi pedig kiszolgáljuk a piacokat itthonról, az olcsóbb munkaerő révén. Így van?

– Egy nagyvállalat, amely például egy újabb gyáregységet létre akar hozni hazánkban, tisztában van azzal, hogy itt milyen szakembergárda van és szakmai tudás. Jó lenne elérni, hogy minél több nagybefektető felismerje, hogy ne arról beszéljünk, hogy itt olcsóbb a munkaerő, hanem arról, hogy itt olyan szemléletmód van, olyan precizitás és olyan szakértelem, ami egyedülállóvá és a piacon értelmezhetővé tesz minket.

– Nem értem, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a kultúra, a kultúrpolitika?

– A kultúrára, a művészetekre sokszor csak úgy tekintenek, mint egy tehertételre, amely csak viszi a pénzt. Ezt sokszor hallottuk már. Ilyenkor azt szoktam kérdezni, hányan emlékeznek tíz évvel ezelőttről Magyarország GDP-jére és hányan látták a Tanú című filmet és hányan tudnak belőle idézni? No, akkor miről is beszélünk…?

– Konkrétan milyen eredményekre hivatkozhatunk? Mondana példákat?

– Mindenhol meg lehet találni, hogy mi az, amit külföldön képviselhetünk az ország nevében. Sok tárgyaláson elhangzik, hogy Jedlik Ányos, Bartók, Szentgyörgyi mindannyian magyarok voltak. A szkeptikusok sokszor hozzáteszik, hogy többségüknek el kellett hagynia az országot, hogy azzá váljon, akivé lett. Sokan elfelejtik azonban, hogy a tudást itthon kapják. Például Teller Ede is egész életében nagyra tartotta azt, amit a magyar oktatástól kapott. Nem hivatkozhatunk azonban mindig a régi sikereinkre, olyan üzeneteket kell kidolgoznunk, amellyel nem csak a kint élő magyarságot, hanem a külföldi, véleményformáló értelmiségi közeget is megszólíthatjuk és párbeszédre hívhatjuk. Célunk, hogy rendezvényeinkkel, akcióinkkal hagyjunk nyomot ott, abban a közegben.

– Ezzel együtt, a magyarságtudat és jelképei terjesztésén és a régi csikós-gulyás imidzsen nem kellene végre túllépni?

– Egy újonnan létrejött államtitkárság tevékenységét minden oldalról végig kell gondolni. Nem szabad megsérteni vagy kizárni bizonyos köröket, nem hátat fordítani a múltnak. Ha új irányvonalat hirdetünk, olyankor mindig lesznek olyan hangok, miszerint meg akarjuk tagadni a gyökereinket, tagadjuk a rovásírás létjogosultságát vagy az ezer éves Kárpát-medencei múltunkat. De nem erről van szó. Lehet úgy is újat adni, hogy közben meglévő értékeink nem szorulnak háttérbe.

– Akad példa keleti politikánkban is újabb, nem csak régebbi, sikerekre?

– Figyelembe kell vennünk, hogy történelmi örökségünk miatt nem mindegy: mikor, mit és hogyan fogalmazzunk meg. Nem jó, ha mi Sanghajban azon vitatkozunk északi szomszédaink diplomatáival, hogy a város számos pontján maradandó épületeket tervező Hugyecz László magyar volt vagy szlovák. A szlovákok Kínában nagyon komoly erőket mozgatnak meg, hogy Hugyeczet, aki egyébként mindvégig magyarnak vallotta magát, szlováknak tartsák, mert Kínában mindenki ismeri a legendás építészt, és tudják ki volt. Sokkal inkább, mint itthon. Nekünk először is ki kell jelentenünk, hogy akkor Magyarországnak hívták Hugyecz szülőföldjét, de erről nem érdemes tovább vitázni. Ugyanakkor ne csak erről beszéljünk, hanem szóljunk arról a Zoboki – Demeter és Társai építészeti irodáról, amely most Sencsen arculatát határozza meg az általuk tervezett, ősszel átadandó hatalmas kulturális komplexummal, amelyben színház, hangversenyterem, múzeum, sportközpont és bábszínház is helyet kap egyben.

– Egy Sencseni központ a gyakorlatban hogyan lendíthet a magyar-kínai kapcsolatokon?

– Új lendületet ad ezeknek a kapcsolatoknak. Ez a komplexum üzenet értékkel bír: a magyar építészet nem csak a múltban alkotott nagyot, hanem a jelenben is meghatározóvá tud válni egy nagyváros arculatának kialakításában, legyen az bárhol a világon. Ez a siker hozzájárul a pozitív országkép kialakításához is.

– Hogyan érdemes megjelennünk külföldön?

– Nézzük meg kiket teszünk be egy országimázs filmbe? A régi nagyokat. És büszkék vagyunk a gyufára, a Galambos-féle Ford futószalagra vagy épp Semmelweis Ignácra. Ez fontos, ám mi az, amit itt és most nyújtani tudunk? Akkor sem oldjuk meg ezt a dolgot, ha újravágatjuk a filmet és bekerül a Leonar3Do, az Üvegbeton vagy a Prezi. Azt kell elfogadtatnom nekem akár a lehetséges külföldi befektetők felé, akár a kultúrdiplomáciában, hogy nálunk mi az, ami versenyképes. Egy éles tárgyalási szituációban el tudom sorolni, hogy az irodalom, a képzőművészet, a fotóművészet vagy a startupok világa, a technológiai fejlesztések vagy az IT szektor nálunk milyen fejlett. Méghozzá konkrét, élő és hiteles példákon keresztül. Ezzel pedig tudom tematizálni a tárgyalási folyamatot, ami pedig végül összeköthető a gazdasági ügyekkel. Ilyenkor megtörhet egy esetleges negatív kép: visszakérdezhetek, hogy valóban az elmaradottak vagy éppen előítéletesek-e a magyarok, akikről a nyugati sajtó képet fest, amikor ilyen gyökerekből táplálkoznak, ilyen szellemi rendszert tartanak fenn és ezt kívánják együttműködésre bocsátani. A történelem bizonyítja, hogy minden évben, évtizedben tudunk valami igazán nagyot alkotni.

– Az oktatás terén sem ártana több nyitottság és új kezdeményezés. Tud pozitív példát mondani?

– A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 11 milliárd forintos Campus támogatása jó példa. Az ottani rektor nem egyetemet fejleszt, nem új épületet húz fel, hogy a hallgatók elférjenek, hanem arra kapott a kormányzattól felhatalmazást, hogy Kopek Gábor leköszönő rektor által kialakított erős nemzetközi kapcsolatrendszert az ország javára kamatoztassa. Erre építve ugyanis létre lehet hozni itthon egy olyan tudásbázist, műhelyet, ahová tudnak külföldről hallgatók jönni, hazaiak pedig kilátogatni. Így más szemléletmód és újabb kapcsolati tőke szerezhető, de nem csak a diákoknak, hanem a hazai oktatóknak is meg kell nyitni ezeket a lehetőségeket. Sok kritika illeti a felsőoktatás rendszerét, finanszírozását, de én az ilyen modellekben látom más területeken is a jövőt, ahol nyitott szemlélettel állnak a nemzetközi újdonságok befogadásához.

Balatoni Monika, kulturális diplomáciáért felelős államtitkár

  • 42 éves, két gyermek édesanyja
  • Tatabányán született és ott érettségizett a rendszerváltás idején
  • Tanító-filmesztétika szakon a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán, illetve a Budapesti Tanítóképző Főiskolán végzett, majd a Színház és Filmművészeti Főiskolán színházelmélet-drámapedagógia szakon szerzett képesítést.
  • 1997 és 2007 között előbb a Nemzeti Színház dramaturgja, a Madách Színház dramaturg-rendezője, majd a Debreceni Csokonai Színház dramaturgja volt.
  • A Magyar Thália sorozat szerkesztőjeként, az Open-Repertoár Magazin főszerkesztőjeként és az Pesti Est-Súgó- Est Média felelős szerkesztőjeként is dolgozott.
  • 2010 után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium stratégiai tanácsadója, 2010-2012 közt a Hungarofest Nonprofit Kft. kreatív-stratégiai igazgatója, 2013-2014 májusa között pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt.
  • Oroszul, angolul és németül beszél

Halaska Gábor

(figyelo.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share