Pogány motívum a rovásírás? Egyfajta kompenzálás a sikertelenségre? Ballib szociálpszichológus megmondja a tuttit.
Önellentmondások és szociálszuggeráció
A horngyulai “merjünk kicsik lenni” önbeteljesítő jóslat-mechanizmusra épít sok ballib megmondó-szakember, amiben természetesen az önellentmondások láncolata sem zavaró tényező számukra. Lényeg, hogy az egyéni és közösségi magyar önbecsülést valamilyen módon tovább lehessen rombolni.
Bár nem sok mai nemzet büszkélkedhet saját fejlesztésű és a nyelvével együttélő, önálló írással, a székely-magyar rovás és a rovásműveltség szerepét a rombolók korifeusai igyekeznek továbbra is valami bűnös, múltba révedő, kisebbségi komplexusos, magába forduló és a fantáziára épülő pótszernek leírni. Pedig ennek pont az ellenkezője igaz: a magyar nyelvvel és a magyar kultúrával, önmeghatározással ezer szálon kapcsolódó rovásműveltség nem csak szellemi erőforrás, hanem az egészséges és valós nemzeti önbecsülés egyik alappillére. Igen, saját és ma is használatban lévő írásrendszerrel rendelkező nép vagyunk!
(Rovás Infó)
Rovásírásban vezetünk (Vasárnapi hírek)
A kutatások szerint zárkózott, bizalmatlan nép vagyunk, egyfajta barbár individualizmus jellemző ránk, ami az empátia és az egymásra odafigyelés hiányával jár – mondja Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint a sikereket a múltba révedéssel és egy felépített fantáziavilággal pótoljuk.
– Vannak olyan alapvető tulajdonságok, amik kifejezetten a magyarokra jellemzőek, és megkülönböztetnek bennünket a többi néptől? Kelethez vagy nyugathoz tartozunk inkább?
– Több kutatás is megerősítette, hogy a magyarok értékrendszerében a csoport-hovatartozás erősebb meghatározó, mint az egyéni felelősség. Ez így van Bulgáriában, Romániában, Albániában. Ezzel szemben az észak- és nyugat- európai országokban az egyén az erősebb. A különbség nagyon régi. A Római Birodalom felbomlása óta másképp fejlődik Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa az értékek tekintetében.
– Milyen értékek jellemzőek ránk?
– Én fordítva tenném fel a kérdést. A bizalom egyáltalán nem jellemző, több tekintetben is bizalmatlanok vagyunk. Nem bízunk egymásban, nem bízunk az intézményeinkben, és leginkább nem bízunk saját magunkban. Ez nagyon markáns vonása a jelenlegi magyar köztudatnak. Emellett egy olyan fajta barbár individualizmus jellemző ránk, ami egyáltalán nem számol a másik szempontjaival. Ez az autista individualizmus nem annyira a fizikai, hanem inkább a szimbolikus megsemmisítésről szól. Mivel kölcsönös társadalmi csapdák láncolatát eredményezi, ami nem vezet sehová, csak a pusztuláshoz. A kockázatvállalás szintje nagyon alacsony, ezzel szemben az élvezetek és az újdonságok keresése kollektív szinten vonása a magyar társadalomnak.
– Ha már jó ideje tudjuk, hogy zárkózott, bizalmatlan nép vagyunk, miért nem áll be ebben javulás?
– Ez a tyúk meg a tojás kérdéséhez vezet vissza. A vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a gazdag társadalmak, amelyek szociális tőkében, vagyis bizalomban is gazdagok. Nagyon nehéz megmondani, hogy melyik okozza melyiket, a kettőnek együtt kell jelen lennie egy jól működő társadalomban. Nálunk egyik sincs, szegények és bizalmatlanok is vagyunk.
– Mennyire vagyunk empatikusak? Sokszor adakozunk, ha a tévében látjuk mások tragédiáját, ezzel szemben a közvetlen környezetükkel szemben gyakran érzéketlenek vagyunk.
– A tévében látott szegénnyel könnyebben együttérzünk, a valóságos szegénytől irtózunk. Az empátia hiánya és a diszkriminációra való hajlam jellemzi a magyarokat. Ez is a válságra adott tipikus társadalmi reakció.
– Minthogyha ezek mellé még egyfajta önmeghatározási zavar is társulna. A magyarságjelképeket kisajátította a jobb oldal, és így nem nagyon létezhet nálunk egyfajta jó értelemben vett hazafiasság.
– Ennek történeti okai vannak, Trianon elhozta a magyar állam függetlenségét, 1526 óta először, de ezért túl nagy árat kellett fizetni. Ennek következtében a nemzeti hovatartozás és annak szimbólumai feszültséggel teltek meg. Ebből a problémából nem nagyon lehet kijönni. Vannak hivatalos jelképek, például a zászló vagy a himnusz,amelyek egyesítik a nemzet tagjait, és vannak olyanok, például a turulmadár vagy az árpádsáv, amelyek csak egy szubkultúrát tartanak össze. Alternatív nemzetek vannak a nemzeten belül.
– Miért van az, hogy sokak szerint, ami leginkább magyar, az erdélyi?
– Ez megint egy szubkultúra jellemzője. Van itt egy rendkívül érdekes ellentmondás. Az erdélyiek úgy gondolják, hogy mi elnyugatiasodott, önző nép vagyunk, a magyarországiak az erdélyieket tartják az igazi magyaroknak. A Magyarországon élők az emigráns magyarokra tekintenek úgy, mint az erdélyiek ránk. Az emigráns magyarok pedig megint csak hajlamosak idealizálni az itt hagyott nemzeti közösséget. Általában véve ez minden olyan nemzetre jellemző, amelynek tagjai nem egy országban élnek, amelynek viszonylag későn alakult ki az állami önállósága, és a határai nagy bizonytalanságok közepette formálódott meg. Ez egy fantáziajáték, nem több. Kelet-Európában minden nemzetre jellemző, hogy van egy térképen látható képe, és van egy variánsa, amire azt lehet mondani, hogy ?nagy?.
– Miért lett egyszeriben fontos a távolabbi múlt? A keresztény gyökerek mellett megjelentek a pogány motívumok, a rovásírás, a turul és egyéb jelképek.
– Bár nem vagyok gazdasági determinista, azt mondanám azért, mert az ország már hosszabb ideje válságban van, képtelen sikereket felmutatni. Ezt kompenzálandó, a képzelet irányában indul el a siker keresése. És rovásírásban ki más lehetne a legjobb, mint a magyar?!
(Vasárnapi hírek – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
