Az első szegedi rovásos jogosítvány tulajdonosa, Papp Mihály Ferenc kitaposta a helyi ügyintézőknél az utat. Beszámoló első kézből.
Szegedi tapasztalatok a hivatalos rovásaláírásról
Pénteken bementem az okmányirodába megújítani a jogosítványom. Minden szükséges papír megvolt, így nem volt semmi akadálya, azt leszámítva, hogy rovás írással szerettem volna aláírni a jogosítványomat.
Papp Mihály Ferenc rovásos aláírás-mintája
Papp Mihály Ferenc rovásos aláírása az elkészült jogosítványon
Itt kezdődtek az események. Az ügyintéző hölgynek még az elején jeleztem, hogy így szeretnék aláírni, erre a válasza egyből az volt, hogy nem lehet! Akkor mondtam neki, hogy de lehet! Elmondott pár nem helytálló érvet, hogy így nem tudnak azonosítani, nem tudják elolvasni stb, megjegyeztem neki, hogy az én aláírásomat még latin betűvel sem tudná elolvasni, így ez már nem helytálló érv.
Elment telefonált, kérdezősködött, visszajött és közölte, hogy nem lehet! Csak abban az esetben, ha minden papíromon így szerepel az aláírásom és mivel a személyimen nem így írtam alá, csak azután lehet, ha azon is megváltoztatom. Ennek nem értettem az okát és feltettem a nagy kérdést, hogy MIÉRT? A válasz az volt, hogy minden változást be kell jelenteni és az összes okmányon meg kell változtatni. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy semmilyen adatom nem változott meg, ugyanúgy hívnak, ugyanott lakom, stb, csak másmilyen formában lesz az aláírásom.
Ezután ismét telefon, most már Pestre a gyártásba, ahol elmondták, hogy semmi akadálya, de ezzel még nem érte be, hívott valakit, akinek el kellett mondanom miért is szeretnék én így aláírni. Készségesen elmagyaráztam a dolgot most már körülbelül tizedjére. De a válasz az volt még ezután is, hogy jöjjek vissza kedden, addigra megkérdezik. Ebbe nem mentem bele, mivel vasárnap lejárt a jogosítványom orvosija. Újabb “beszélgetés”, majd elment és megkérdezte az osztályvezetőt. Mire visszajött, végre addigra aláírhattam így.
Gondoltam csak sikerült. Közben az okmányiroda már bezárt, el kellett mennem a postára befizetni az illetéket. Mikor visszaértem az irodába, akkor fennhangon tárgyalták az esetet úgy, hogy észre sem vették, hogy bementem és hallgatom őket. Már a kötelező papírmunka lett volna csak hátra, mikor odajött az osztályvezető és elmondta személyes felháborodását, hogy miért kell itt a fesztivált csinálni és miért jó nekem “ékírással” aláírnom. Ekkor kijavítottam a tisztelt értelmiségit, hogy mi a különbség az ékírás és a rovásírás között, majd elmagyaráztam a miértjét.
Körülbelül még egy órán át fennhangon folyt a társalgásunk pro és kontra, s hogy egy-két példát kiemeljek, többször megjegyezte, hogy ő nagy magyar, de ezért mégsem ír “ékírással”. Itt újabb helyesbítés, hátha végre megjegyzi már, hogy a magyarok rovásírással írnak. Több alkalommal közölte, hogy az “ilyenek” csak a felhajtást keresik, de mikor megkérdeztem, hogy milyenek azok az ilyenek, persze nem kaptam választ. Közölte, hogy ő ebbe nem fog belenyugodni és jelenteni fogja az esetet a KEK-nek (ha jól emlékszem), mert ez nem állapot, hogy az elfogadott latin helyett “ilyennel” írják alá az iratot. Ő még ilyet sosem hallott, ekkor mondtam neki, hogy nagyon szívesen megmutatom az interneten az ügyben lévő cikkeket, de természetesen nem fogadta el a segítségem. Végül jegyzőkönyvet vetetett fel velem, hogy én akartam így aláírni és ő ezt csak azért fogadta el, mert el kellett. S amíg neki nem írják le feketén fehéren, hogy ez elfogadható, addig ő nem ismeri el ezt az aláírást.
A lényeg, hogy meglett az aláírás, igaz több mint két órás ügyintézés kerekedett belőle. De azt mondom, hogy aki szeretne így aláírni, az álljon a sarkára és ne hagyja senkinek, hogy ebben megakadályozza.
Elnézést, hogy ilyen bő lére eresztettem, de ha valakinek ezzel tudtam segíteni vagy bátorítást adni, akkor már megérte. Én pedig annak is örülök, hogy most valamiben első lettem, mert elmondásuk szerint ilyen eset még Szegeden nem volt.
Aki válaszol: Papp Mihály Ferenc
1. Rövid bemutatkozás
Üdvözlök minden kedves olvasót. Papp Mihály Ferenc vagyok. Szegeden születtem és jelenleg Szegedtől nem messze egy nagyon szép természetközeli helyen, Subasán élek.
2. Mióta és hogyan foglalkozol a rovásműveltséggel?
Anyai ágon lévő nagyapám erdélyi származású volt így mindig is kötődtem az erdélyi-székely hagyományokhoz. Először egy székelykapun láttam ezt az írásformát ahol már felkeltette a figyelmemet. Később párom ösztönzésére kezdtük el együtt tanulni a rovásírást, olvasást így mára már szinte gond nélkül megy a gyakorlatban is.
3. Hogy jött az ötlet, hogy személyik okmányt hivatalosan alárójjál?
Az interneten láttam a Rovás Infó oldalán. Ez a jogosítványom lejártával pont kapóra is jött, mivel szerettem volna ha ez az írásmód hivatalosan is hozzám tartozna valamilyen formában.
4. Mi volt az okmányiroda reakciója, hogyan zajlott a hivatalos ügymenet?
Az okmányiroda teljesen negatívan állt hozzám, a lehető legnagyobb ellenállást tanúsította, még azután is elmondta az osztályvezető asszony a személyes nemtetszését, hogy már több helyről is visszaigazolták, hogy aláróhatom a papírt.
5. Milyen véleményeket hallottál eddig az akciódról?
Csak pozitív hozzáállást tapasztaltam. Akiknek személyesen is mutattam és elmeséltem a történetet, csak gratuláltak. Az internetre feltöltött fotó is váratlan sikert aratott. A gratulációk ott is napi szintűek.
6. Mit tanácsolsz azoknak, akiknek megtetszett az ötleted?
Ne hagyják, hogy eltántorítsák a tervüktől! Jelen pillanat (sajnos) még a hivatalok kételkedve állnak a dologhoz, de ez abból adódik, hogy maguk sem tudják, hogy ez teljesen szabályos. Aki szeretné használni őseink csodás írását, az ne hagyja magát, és ha egy kisebb harcon keresztül is, de eléri célját.
7. Hogyan látod a rováshasználat jövőjét?
Úgy gondolom, hogy egyre több magyar ember foglalkozik, ismerkedik a rovásírással. Van aki csak nézegeti, van aki már gyakorolja és van aki “anyanyelvi” szinten használja. A folyamat már szerencsére elindult és a mi harcaink remélhetőleg az utánunk érkezőknek már egy könnyebb utat biztosítanak, hogy bárhol, bátran használhassák a rovásírást, mint igaz magyar írást.
Amint kézhez kapom az elkészült jogosítványomat, úgy arról is küldök majd fényképet.
(Papp Mihály Ferenc – Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
