Ahogy a rovástáblák első fecskéi, most a hivatalos rovás aláírás úttörői is történelmet írnak. Mozgalom a hivatalos rováshasználatért.
Hivatalos rováshasználat
Nemzeti írásunk korszerű használatának szerves része a rovás alkalmazása a hivatalos ügyintézésben. Ennek első – és igen egyszerű – módja a rovásos aláírás használata, de remélhetőleg hamarosan megjelennek hosszabb szövegek (beadvány, szerződés, stb.) is.
Ennek érdekében indított mozgalmat a Rovás Alapítvány, példaként állítva a rovásos aláírások első alkalmazóit.
(Rovás Infó)
Katona Attila Gój megnősült! (Kuruc.info)
Bárki, aki ezt az egy mondatost hírt olvassa, most bizonyára hangosan mormolja maga elé: – Na és, másnak is voltak már ilyen elvétett lépései.
Azt viszont, hogy miért egyedi és szokatlan a “Kócos” becenéven elhíresült, és a 2012. január 14.-én unijjós zászlót égető, majd azt farpofával illető (a BBC élőben számolt be róla) radikális, somogyi fiatalember ebbéli aktusa, elmesélem.
Ő sem gördített akadályt a ceremónia eme mozzanata elé, így tehát “Kócosunk” fogta a pennát, és gyönyörűséges, ősi, magyar rovásírással beírta nevét az anyakönyvbe. De a történelembe is! Eddig ugyanis, ha emlékezetem nem csal, nem akadt olyan emberfia kicsiny országunkban, aki ily módon tette emlékezetessé az utókor számára, hogy van még ember, akiben gyökereiben él a magyarság hagyománya!
Kedves “Kócos” barátom, és párja Anita! Két dolgot kívánnék én mostan néktek:
1, Legyetek követendő példa, hogy Magyarországon ne féljünk igaz magyarként élni!
2, Ehhez pedig kívánok, és kívánjunk néktek, sok boldogságot, és hosszú életet!
MI MAGYAROK! (TLT)
Szemfülesebb olvasóinknak feltűnhet, hogy egy betű kimaradni látszik a rótt aláírásból, ennek okát maga az érintett fogalmazta meg:
“Csak röviden a nevem helyesírásáról még mielőtt valaki lecseszne. Az Etilből lett az Etele, majd Atila névalak, amely a gót származás tévhite miatt vált Attila helyesírásúvá. A kiejtés a mai napig sem követte ezt az írásváltozatot.”
Korábban írtuk már, de megismételjük, hogy a polgár aláírása a törvény szerint: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.
Tehát az aláírásnak a törvény alapján sem kell olvashatónak lennie. A lényeg csak az, hogy az aláíró személy mindig azonosan használja és az adott írásképet tartsa a saját aláírásának.
