Libisch Győző már 1990-ben kiállt a nyomdailag, tipográfiailag teljes rovásábécé mellett, amikor Forrai Sándor még idegenkedett a hosszú magánhangzók használatától.
Rovás egységesítésének előzményei
A rovásjelek és a latin abc közötti összahangolást már Verpeléti Kiss Dezső elvégezte, de a rendszerváltás után Libisch Győző volt az, aki pontosan látta az élő rováshasználat alapvető feltételét. Forrai Sándor 1990-ben még nem tudta elképzelni (bár mai önjelölt követői erről szívesen elfeledkeznek), hogy teljessé tegye a rovás ábécét, azaz jelöljük a hosszú magánhangzókat is. Forrai ugyanis kizárólag a rovásemlékek leírására képzelte el a rovásábécét, míg Libisch síkraszállt a mindennapi használat mellett. 24 év elteltével láthatjuk, hogy elképzelése helyes volt. Érdekes mellékszál, hogy Sándor Klára és Róna-Tas András az ékezetes rovásbetűkben látta a megoldást, amely szerencsére hamvába holt ötlet maradt.
(Rovás Info)
Egységes rovásírás betűiről (a készülő rovásírás-tankönyv elé)
Az új, egységes rovásírás-ábécé az Ómagyar Baráti Kör által 1985-ben kidolgozott és használatra ajánlott úgynevezett ‘egységes’ ábécé betűin alapul, annak mintegy továbbfejlesztett változata. A továbbfejlesztést több körülmény is indokolttá tette.
Így elsősorban a székely rovásírásnak az a sajátossága, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz; ez a hosszú magánhangzók esetében nem volt következetes: az í, ú és az ű jel hiányzott az ‘egységes ábécé’-ből, míg az á, é, ó és ő megvolt; az utóbbi azonban – tévesen – fordított állásban és ligatúraszerű alakban, ami zavart okozhat az olvasásban. Hiányzott továbbá belőle néhány olyan, hagyományosan használt jel (elsősorban a k2), amely elhagyása az azt ma is használóknak okozna problémákat, arról nem is beszélve, hogy rovásírásunk színességén fakítana az elhagyásuk.
A jelen, véglegesnek tekinthető változat összeállítása előtt rovásírás-kutatásunk több neves képviselőjével konzultáltam, véleményüket tisztelettel meghallgattam, és azok nyomán az eredeti változatot felülvizsgáltam. Az egyik legfontosabb észrevétel Forrai Sándortól, Róna-Tas Andrástól és Sándor Klárától származik: lényegében mindnyájan feleslegesnek tartják a hosszú magánhangzók külön jellel történő jelölését; Forrai Sándor a rövidítéses írás szabályai miatt, Róna-Tas András és Sándor Klára pedig – az egyszerűbb használat érdekében – a rövid magánhangzók mellett álló mellékjellel (vesszővel) jelölné a hosszúakat.
Mindkét érv figyelemre méltó, azonban – véleményem szerint – nem összeegyeztethető a jelen tankönyv céljaival. Természetesnek tartom, hogy mindenki, aki rovásírást használ, saját maga döntse el, kell-e neki a rövid és hosszú magánhangzó, betűírást vagy rövidítéses írást használ-e, stb., de minden jelet ismernie kell! A jelen ábécé, miközben a legrégibb székely rovásírás hagyományaiból minél többet igyekszik átmenteni a mai (és jövőbeli) generációk számára, egyúttal le kívánja fektetni egy olyan, tiszta betűrovás-kultúra alapját is, amelyre már nyomdatechnikát, helyesírást is lehet építeni. Márpedig a hosszú magánhangzók nem alkalmazása, illetve mellékjellel való jelölése sok pongyolasággal, nyelvrontással járhat, amint azt az idegen nyelvekre épülő írógép-klaviatúrák már eddig is bizonyították.
Kívánatosnak tartom tehát, hogy külön hosszú magán hangzók használatára kényszerítsük az erre önként vállalkozókat. Ezek a külön magánhangzók ugyan hosszú alakban sohasem voltak használatosak, megállapodásos alapon azonban, használatuk ajánlott.
A másik – jogos – kritika ábécém ellen a grafikai egység hiánya. Ez kezdettől fogva nekem is problémát okozott: amíg a jelek döntő többsége a nikolsburgi ábécén és a Marsigli-féle rovásnaptár ábécéjén alapul, az é például már egy későbbi korszakból került hozzánk (Miskolczi Csulyák István, 1610-38), az ö pedig csak a csíkszentmiklósi feliratból ismert (1501). Az elsőt ugyan tudnánk helyettesíteni a rovásnaptár eh jelével (ami kifejezné a hosszúságot), Telegdi gyakran használja is é hangértékben, azonban nem következetesen; ezt a jelet inkább a zárt ö-re használták, és ez javasolható a jövőben is. Az ö jelének használatát a megszokás indokolja: legújabbkori rovásábécéink szinte kivétel nélkül átvették; elhagyása így komoly zavarokat okozhat használóinak. (Természetesen nincs kizárva egy egységesebb rovásírásábécé megalkotásának a lehetősége a jövőben, amelynek elsősorban a nyomdai tipográfiában lehet nagy jelentősége.)
_JB.svg/200px-J_(rovásbetű)_JB.svg.png){kind=small}
Sándor Klára és Róna-Tas András végül javasolta, hogy az i eredeti jelét állítsam vissza. E kétségtelen igazság ellen azonban a kialakult gyakorlat szól: 1610-38 (Miskolczi Csulyák István) óta ugyanis ezt az alakot csak j jelölésére használták, s mind a mai napig; ugyancsak ő használta utoljára az jelet az i re (miközben az egyik ábécében az i és a j megegyezik)
Véleményem szerint tehát az eredeti i visszaállítása zavart okozna a rovásírást eddig is gyakorlók soraiban. Az előzőekkel szemben elfogadhatónak tartom a nikolsburgi ábécé és Marsigli eredeti ö és ü (rövid) magánhangzójának használatát (
, .svg/200px-Ű_(rovásbetű).svg.png){kind=small}
) míg a csíkszentmiklósi ö-t (mint későbbi jelet) használnám a hosszú ő (K) Telegdi ü-jét pedig a hosszú ű (
) jeleként. Remélem, hogy az így összeállított ‘egységes’ rovásábécé, amely azonban ebben a formában soha sehol nem volt használatban, az esetleges további kritikák ellenére is alapjául szolgálhat egy jövőbeni rovásírás-kultúrának. Ha csak az első, de a Rudimenta óta talán a legfontosabb lépést sikerül vele megtennünk nemzeti írásunk elterjesztése felé, fáradozásunk nem volt hiábavaló.
Libisch Győző egységes rovásírás ábécéje (1990)
(Libisch Győző)
(Megjelent: Ómagyar Kultúra 3. évfolyam I. számában, 1990-ben)
Mai egységes rovásábécé
A Libisch Győző féle rovásábécé úttörő kezdeményezése érvényesül a mai korszerű egységes rovás ábécében is, kiegészítve a teljes latin ábécének megfelelő rovásjelekkel. A Libisch által megkívánt tipográfiai fejlesztés eredményeként az o-ó, ö-ő betűk grafikai alakjuk egységes vázra épülnek fel. A “villámforma” Ö variáns viszont kikerült, amelynek mai kutatója és őrzője Sólyom Ferenc.
Korszerű egységes székely-magyar rovás ABC – zárt E és ÖÜ-ŐŰ kiegészítéssel (Rovás Alapítvány)
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
