Nem áprilisi tréfa: olyan többszáz éves rovásbetűk ellen ágállnak, amelyek a rováshasználat fejlődésének bizonyítékai. Dr. Hosszú Gábor cáfolata Friedrich Klára írására (Van-e Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben?).
Van Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben!
Egy írás grafémakészlete nem kizárólag a lejegyzendő nyelv hangkészletének megfelelő grafémákat tartalmazza, mivel az írás a beszélt nyelvhez képest többletjelentést hordoz: egy nyelv kulturális közegét is rögzíti (graféma = betű, ligatúra, számjel, írásjel). A magyar nyelv lejegyzésére a rovás mellett használják a latin betűs írás magyar helyesírású változatát, s a két írásmód egymással kölcsönhatásban van.
A latin betűs írásnak része olyan betű is, amelynek nem egyetlen hang, hanem több hang vagy egy hangcsoport felel meg a magyar nyelvben. Ilyen a Q, az X és az Y betű. Megjegyzendő, hogy amikor a latinok átvették a görögöktől azok írását, több betűt a görög kultúra iránti tiszteletből tartottak meg, ugyanis – szemben a göröggel – a latinban ezek nem jelöltek önálló hangot. Vagyis már magában a latin írásban is többletként jelentkeztek, mégis találtak számukra funkciót. A latin betűs magyar írásbeliség kapcsolatban áll a többi latin betűs helyesírással, ezért egyes szavak megjelennek a nyelvünkben is, amelyek tartalmazzák a Q, X és Y betűket. Pl. az Aquincum város a magyar kulturális örökség része, anakronisztikus lenne átnevezni. De a “taxi” szó és az y-ra végződő nevek is kulturális értékeket hordoznak a mai helyesírásukban. Ezért ezeknek a betűknek helye és szerepe van a latin betűs magyar helyesírásban.
A székely-magyar rovás csak akkor tudja egyenrangúan és oda-vissza csereszabatosan megjeleníteni a latin betűkkel írt magyar szövegeket, ha ugyanazon betűk, amelyek a latin betűs írásunkban szerepelnek, léteznek a rovásban is.
Q betű:
Bonyhai 1629-ben egyértelműen Q betűként használja a 
grafémaalakot az ábécéjében. Ezen nem változtat az sem, hogy ugyanezen betűalakot pl. a gyulafehérvári ábécé 1655-ben V-ként, vagy Dobai István 1753-ban U-ként alkalmazza.
X betű:
Bonyhai 1629-ben X betűként használja a 
grafémaalakot az ábécéjében. Ugyanebben az ábécében az 
jelöli az SZ betűt, így teljesen egyértelmű az X ligatúraként való létrehozatala. A ligatúra létrehozatalánál Bonyhai helyesen járt el azzal, hogy az S szárára rajzolta a 
K-t, hiszen itt nem egy szón belül két egymás után következő betű összevonásáról van szó, ahol az első betűhöz illesztik a másodikat, hanem két betűből egy harmadikat hozott létre. Vagyis itt a két betű ( és ) összevonásánál már az esztétikai és a gyakorlati szempontok számítottak. Azt, hogy IKSZ-nek kell olvasni a ligatúrát, onnan látszik,hogy a K van a jobb oldalon. Így semmiképpen nem lehet olvasni SZK-nak, szemben Friedrich Klára állításával.
Y betű:
Bonyhai 1629-ben Y betűként használja a _JB.svg/200px-Í_(rovásbetű)_JB.svg.png){kind=small}
grafémaalakot az ábécéjében. Az általa 1627-ben írt sorai láthatók az alábbi ábrán:
Ezen legfelül a ÍLÁHIM szerepel, ami “Mihály”-t jelent. Bonyhai a ÍLÁHIM /mihály/ névben szereplő ly digráfot úgy írta át, hogy az _JB.svg/200px-L_(rovásbetű)_JB.svg.png){kind=small}
L és az Y rovás grafémákat alkalmazta egymás után. Így ez a felirat példa a rovás (Y) első ismert használatára. Vagyis Bonyhai nemcsak megalkotta ez Y betűt, hanem használta is.
Friedrich Klára további érvelése, miszerint 1803 után nem fejlődhetett a székely-magyar rovás, alaptalan, hiszen egy írás mindaddig fejlődik, amíg használják. Tehát nem csak az el múlt 2 évszázadban követte a magyar nyelv, valamint lejegyzésének változásait nemzeti írásunk, de ezt teszi ma is.
Dr. Hosszú Gábor
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
