Bolondok napján emlékezzünk meg azokról, akik a QXY és egyéb “csúnya” betűk ellen küzdenek. Megnyugtatjuk a Lipótra várókat: senki nem talált ki új jelet, csak rovás betűépítményt – hogy mindent át lehessen írni rovásra…
Harc a “nemlétező” rovásbetűk ellen
A rovást germán rúnára átkeresztelőket támogató Magyarok Világszövetsége újabb támadást indított a korszerű rováshasználat ellen (lásd 8226/140224 közleményüket: Van-e Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben?). Bár miután az MVSZ rovásügyi hajjakendje, Gyetvay György Gergely, az Index.hu-n már kifejtette, hogy “tudomásul kell venni, hogy a mai szavakat és számokat ezzel nem lehet leírni, ezért ilyenkor a rovásbetűk helyett latin betűket érdemes alkalmazni” , a Rúna-lobby hasonló – a mindennapi funkcionális rováshasználatot ellenző – további megnyilvánulásain sincs mit meglepődni. Legutóbb Friedrich Klára tanulmányával lépett fel mindazon rovásjelek ellen, amelyről az a tévképzete, nem létezhetnek. A latin írásmódú mai magyar ábécéből a következő betűkhőz tartozó rovásjeleket pécézték ki maguknak: Dz, Dzs, Q, X, Y, W.
Mindenek előtt persze nem árt tisztázni, hogy a fenti betűkből 4 – Q, X, Y, W – a középkori latin-betűs magyar helyesírás öröksége, melyek főleg történelmi nevekben maradtak meg. Másik fontos használati területük az idegen eredetű magyar szavak helyesírásában (főleg metainformáció) található.
Ami a székely-magyar rovást, mint funkcionális írásrendszert illeti, az folyamatosan fejlődött és fejlődik ma is. Például a magánhangzópárok csak a XX. századra alakultak ki teljesen, néhány évtizeddel követve a latin-betűs magyar írás egységesítését e téren (ezzel természetesen megdől az ún. “egységes ősi rovás-ábécé” mítosza). Az évezrednyi fejlődés egyik meghatározó vonala volt a latin ábécével való átjárhatóság, amely nem csak a betűkre, de írásjelekre, sőt helyesírási szabályokra, íráshasználati szokásokra is vonatkozik. Amíg persze díszítő céllal botra rónak a hagyományőrzők egy-két szót, nevet, addig ez a probléma fel sem merül. Akár azt is róhatják pl., hogy TAKSZI. Bár ez esetben stílusosabb lenne a “személyszállító jármű” (pl. szekér) 🙂
A probléma ott kezdődik, amikor a számítógépen tárolt rovás szövegekben pl. jelezni kívánjuk, hogy egy-egy szóban eredetileg nem KSZ, hanem X állt: TAXI. Ezt az ún metainformációt a székely-magyar rovásban elfogadott módszerrel, ligatúrával oldjuk meg: X=K+SZ betűk összevonásával. Új betűről tehát nem beszélünk, hanem két betű által képzett betűösszevonásról (bár meg kell jegyezni, hogy néhány “önálló betű” is ezen az úton született meg). Így az ilyen betűknek (önálló kódpontként) helyük van a szabványban, hiszen az éppen arról szól, hogyan lehet jeleket (lehetőleg mindet) megjeleníteni a számítógépen. Minden olyan kísérlet, amely ezt a problémát szőnyeg alá söpri, csak ideig-óráig marad életben, mert a probléma még továbbra is fennáll (lásd: rovás és latin szövegkorpuszok közti transzliteráció). A mindenki által elfogadott és a gyakorlatban használt szabvány dolga épp az lenne, hogy minden esetre adjon megoldást, akármennyire is ritka legyen az.
Aki mindezt nem érti, attól csak egy dolgot lehetne elvárni: ne akadályozza az élő rováshasználatot!
“Dz és Dzs nem létezik”
Friedrich Klára logopédus létére nem ismeri el önálló hangként a – a hivatalos magyar nyelvészet szerint elfogadott – Dz és Dzs fonémákat, mert azok szerinte d+z illetve d+zs-ként ejtendők (sic). Az alábbi, Duna TV-n leadott filmrészletetben is megtalálható a szakmai melléfogás: “Nem hagyható figyelmen kívül az, melyet már a 2008-as Rovás bizottsági levelezések és viták során jeleztem, hogy a DZ is két külön hang és a DZS is, továbbá külön mindegyik szerepel a történelmi betűsorokban, tehát teljesen értelmetlen ezekre új jelet alkotni.”
Friedrich Klára szerint nincs dz és dzs hang (48:54-től)
Már pedig ez a két fonéma önálló hangként létezik, melynek latin-betűs és rovás jele is kialakult. Friedrich Klára születése előtt, Verpeléti Kis Dezső szerkesztette meg az első olyan rovás ábécét (1935-ben), amely már tartalmazza az 1922-ben bevezetett és hivatalossá tett dz fonéma rovásjelét. Ennek nyomán a cserkészek rovás-ábécéje is bővült ezzel a betűvel. A rovás hagyományainak megfelelően a ‘dz’ fonémát a két latinbetűs megoldásnak megfelelően két rovásjel összevonásával alkotta meg (d+z).
Példa a dz és d+z különbségére. Olvasási és írási gyakorlat.
X,Y
Több száz éves előképek után, a 20. században Barátosi Lénárth Lajos, Bárzcy Zoltán, Pál Balázs (kétszeres Ybl-díjas építész), Németh Zsigmond, Vér Sándor használták az X, Y rovásváltozatát. Megalkotásuk használati igényt tükröz, miért is gondolhatja értelmiségi ember, hogy ideológiai alapon ezek megsemmisítéséért küzdjön?
W
A középkori magyar ortográfia többi betűjéhez hasonlóan már az 1930-as években használták a cserkészek. Balás Gábor, a székely-magyar őstörténet kutatójának megújított rovás ábécéje, 1988: “Ezért 1988-ban erről táblázatot készítettünk, s megújítottuk a kiejtéshöz közelebbre.” Ez az ábécé tartalmazza többek közt a kettőzött V jelét is, amely formájában a későbbi W-vel azonos. Ezt a jelet Pál Balázs, Vér Sándor is alkalmazták.
Walesi bárdok átírása balról jobbra tartó rovásra (Pál Balázs, 1992)
(Rovás infó)
Kapcsolódó cikkek:
