ELTE – Rovás előadás 7.

alt

Újabb előadás következik az ELTE történetének első rovás tematikájú rendezvénysorozatán. A Rudimenta és leszármazási láncolata.

Folytatódik az előadássorozat

A tavaszi félévben “Rovásírásos emlékeink mint nyelvemlékek” címmel tudományos előadássorozatot szervez az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke, valamint az ELTE Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Műhelye és Diákműhelye. Az előadások szerdán délutánonként vannak a bölcsészkaron, minden érdeklődőt várnak.

A székely írás utóélete a 17.-18. században

A magyar nyelv története során többször feledésbe merült, majd újjáéledt rovásírás, illetőleg az ezzel az írástípussal lejegyzett (különösen korai) nyelvemlékeink diszciplináris tekintetben a magyar nyelvtörténet, általánosságban véve pedig a magyar örökség részét képezik. Az előadássorozat a hazai kutatók eredményeit, véleményét, megfontolásait kívánja az egyetemi hallgatóság, illetve a téma iránt érdeklő szélesebb közönség elé tárni. A 13 előadásból álló sorozat előadói olyan szakemberek, akik tudományos módszertannal közelítve érdemben foglalkoztak a rovásírásos emlékek nyelvi, néprajzi, régészeti és történelmi összefüggéseivel.

A sorozat hetedik előadását 2014. április 9-én Vásáry István egyetemi tanár, az Orientalisztikai Intézet professzora, az MTA levelező tagja tartja “Telegdi János ‘Rudimentá’-ja (1598) és ami utána jött: a székely írás utóélete a 17-18. században” címmel. Egy Telegdi János nevű szerző, akinek életéről nem sokat tudni, 1598-ban készítette el a székely írás alapjait és szabályait tárgyaló latin nyelvű kis értekezését (“Rudimenta”). A mű számos kéziratban maradt fenn, s valószínűleg sohasem jelent meg nyomtatásban. Telegdi munkája kulcsfontosságú a székely írás történetének kutatásában, mert művét egy olyan történeti pillanatban készítette el, mikor ennek az írásnak az élő ismerete már csak pislákolt és áthagyományozása már majdnem megszűnt. De Telegdi nemcsak rögzített sok értékes ismeretet erről az utolsó előtti fázisról, hanem elindította magyar értelmiségi körökben a székely írásnak egyfajta “tudós” újjáéledését, melyet az írás utóéletének nevezhetünk. A 17-18. században tucatjával készültek hosszabb-rövidebb bejegyzések, melyek sokszor az ábécét is újra közölték. Mindezek az írásemlékek Telegdi művének hol korábbi, hol későbbi másolataira támaszkodtak, s így tudós körökben fenntartották a székely írás ismeretét. Az előadás Telegdi “Rudimentá”-járól és az azt követő emlékekről s filiációjukról (leszármazási láncolatukról) szól mint a magyar művelődéstörténet egy sajátosan érdekes fejezetéről.

Időpont: 2014. április 9. 16:00-17:30
Helyszín: ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A 336.)

(ELTE – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share