A finnugor hazugság eredete

A rovásműveltség is majd 200 éve szenvedi a valódi magyar őstörténet ellen indított totális háborút.

Valami bűzlik, ez nem halszag…

Recseg-ropog a birodalmi politika által létrehozott történelemhamisítás, melynek egyetlen célja a magyarság öntudatra ébredésének akadályozása. Az egykori “européer” ideológiai vonal óriási károkat okozott a nemzet történeti tudatában, szellemi örökségében, nyelvében, zenéjében, hitvilágában. De megannyi pusztítás után is van annyi életerő ebben az ősi tudásban, hogy a már sóval is behintett talajon újra, meg újra kisarjadnak a már holtnak elkönyvelt műveltségi elemek. Példa rá többek között nemzeti írásunk legújabbkori virágzása.

(Rovás Infó)

A finnugor hazugságot 1821-ben találták ki

Kiszely István magyarságkutató megtalálta a levéltárban a bécsi kancelláriának azt a levelét, amelyben leírják, hogy a rebellis magyaroknak olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem lehetnek büszkék.

Meg is találták céljukhoz a megfelelő embert a Magyar Tudományos Akadémián két német anyanyelvű nyelvész,  Budenz József és Hunfalvy Pál (született Paul Hunsdorfer) személyében. Hunfalvy kezdetben a török-magyar nyelvrokonságot támogatta, majd Budenz  hatására a finnugor nyelvrokonság mellett tette le voksát.

Tudományos körökben éles vita indult a török és finnugor eredet kérdésében. Megjelent Vámbéry Ármin: “Magyar és török-tatár szóegyezések”  c. könyve. Ezzel szemben Hunfalvyék érdemi érvek helyett csak a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét használták fel, ahol köreik a Bach-korszakban hatalomra jutottak. A Vámbéry elméletét hangoztató tudósok nem kaptak állást az Akadémián.  Az akadémista nézet szerint őseink az Ob partján, az Uraltól Keletre együtt éltek a finnekkel. Tehát a magyarság eredetét bizonyító történelmünk a monarchia politikájának része volt! Ezek szerint őseink az Ural-hegységen átkelve halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. A szlávoktól tanulták a földművelést, állattartást.  Attilának kutya szarva volt, fosztogatott és embervért ivott.

 Ez a nézet ma is tartja magát a hivatalos tudományos körökben. Nem rendítette meg a hatalmukat féltő tudósokat az sem, hogy a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket, mert a modern genetikai vizsgálatok rámutattak, hogy nincs rokonság a két nép között.

Kiszely István őseink eredetét kutatva rátalált a sárospataki levéltárban olyan négyszázhatvan éves történelem tankönyvre, amely azt állítja, hogy a magyarok három hullámban jöttek be a Kárpát-medencébe: 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok, majd 895-ben Árpád népe. Végül az 1200-as években a jászok és a kunok is elfoglalják a kárpát-medencei területeiket. Ugyanabból a törzsszövetségből származnak, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézetűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. A rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Aki a közép-ázsiai eredetű, turáni magyarságról beszélt, az már mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, a kereskedelmünket, a hangszereinket.

Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!

163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Magna Hungárián 50 évet tartózkodtunk, ahol átvettük ezeket a finnugor szavakat. Ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, disc, meg winchester!

A mitokondriális DNS vizsgálatok kimutatták, hogy a magyarságnak semmi köze a finnugorokhoz, legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek.

(Szineshír.com – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share