Könyvészeti ritkaság: fémlapokra írt rovás Arvisura-kivonat Polgár István műhelyéből. Kisfilm az alkotásról és beszélgetés az alkotóval.
Rovásos minikönyv története
Különleges rovásművészeti alkotásról kaptunk hírt, mely egy 2009-10-ben készített fém minikönyvről készült tíz perces bemutató filmet ajánl. Az könyv alkotóját, Polgár Istvánt is megkérdeztük:
Kedvtelés és boldog alkotómunka
RI: Hogyan került kapcsolatba a rovásműveltséggel és mely terület a kedvence?
Magamat csupán a rovásírás művelőjének tartom és távol áll tőlem minden tudományoskodó okoskodás. Örömmel művelem és amennyire lehetőségem engedi, tanulmányozom is, és a használata közben szerzett tapasztalataimra támaszkodom. Egyszóval boldog műkedvelő vagyok. Amikor szólok a rovásírásunkról, akkor csupán azt próbálom átadni, amit megtapasztaltam munkáim során.
Magamról talán annyit még, hogy ifjú koromban több mint tíz évet (1955-68) dolgoztam a fémdíszmű és vésnök szakmában, ahol kiváló neves művészek önképzőköri foglalkozásokon bevezettek (nem csak engem) a kisplasztika alapjaiba is. Később más területen (gépész, kohász) boldogultam, de a vonzódásom megmaradt ezen művészeti ágak iránt.
RI: Akkor bizonyára a fémhez kötődő alkotásokhoz vonzódik legjobban. Kaphatunk-e néhány példát?
Számtalan rovásírásos aranyozott vagy rhodiumozott fémgyűrűt, függőt és medált készítettem amit a Szózatból és a Himnuszból vett idézettel vagy turul motívummal díszítettem. 2013-ban Paál Zoltán születésének 100. évfordulójára kétoldalas emlékérmet készítettem. Ma is egy neves személyiség emlékplakettjén dolgozom, de ez még nem nyilvános. Ezeket mind ajándékba vagy támogatáskét adtam és adom amíg tehetem.
Soha nem csináltam semmit rendelésre üzleti érdekből.
RI: Mit gondol a rovásműveltség jelenéről és jövőjéről?
Én magam majd 70 évesen (2006) kezdtem újra és nagyon hamar elragadott a rovásírás egyszerűsége és hihetetlen gazdagsága. Ma, 77 évesen is szépnek és hasznosnak gondolom azt.
A rovásírás olyan kulturális örökségünk, amit nem csak ismernie, de büszkén magáénak kell vallani minden magyar embernek, mint azt sok más nép (görög, arab, zsidó stb.) teszi a maga írásával. Meggyőződésem, hogy az állami és egyházi iskolákban kötelező tananyagként kellene oktatni kellő hagyománytisztelettel. Remélem ez lesz a jövő.
A magam részéről a legnagyobb tisztelettel gondolok mindenkire aki a rovásírás elismeréséért terjesztéséért tevékenykedik. A szakmai nézeteltérések pedig előbb – utóbb úgy is tisztázódni fognak.
(Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek:
