Muravidék – hibás rovás

alt

Örömteli hír, hogy a Muravidék is megjelent a rováshírekben. Az üröm csak annyi, hogy hibás rovásfelirattal.

 

A rovás összeköti a nemzetrészeket

Nemzeti írásműveltségünk elmúlt 3 évtizede az ébredés jegyében telt, melyből az elmúlt 5 év már a rovás önálló életre kelésének első korszaka volt. Addig többnyire az elfeledett és elfeledtetett múlt visszaidézése, a hagyományok kutatása volt a középpontban, mára viszont sok szálon és irányban tapasztalható a szerves fejlődés.

A korszerű mindennapi használatnak köszönhetően a rovás egyre kevésbé terhelt ideológiával, bár időről-időre próbálkoznak ezzel minden oldalon. Ennek ellenére mára visszafordíthatatlan folyamattá vált a rovásműveltség beépülése a magyar önazonosságtudatba jelenlegi határainkon innen és túl. Minden magyar közösség kis fáziseltolódással végig fogja járni a rovás újbóli birtokbavételének akadályokkal tarkított útját, de bízzunk benne, hogy akik később indultak, már gyorsabban fogják használni az előttük járók taptasztalatait.

Reméljük, hogy a Muravidék rovói is hamarosan megtalálják a jó példákat, bár az alábbi cikk éppen intő példa arra, hogy ha székely-magyar rovást “holt rúnaként” félreszabványosíttató, végzettség és képzettség nélküli önjelölt guruknál kopogtatnak – akik maguk is többnyire rovásanalfabéták -, akkor ott csak ákom-bákom lesz a rovásból.

Bizony gondok vannak ezzel az írással!

Bár a cikkíró önbizalomtól duzzadó módon indítja a cikket, a tudása messze nem hatalmazza fel erre stílusra. Ugyanis az általa alkotott rovásfeliratocska, rövidsége ellenére hemzseg a hibától:

  • A rovás hagyományos és ma is leginkább elfogadott írásiránya jobbról balra tart (és nem fordítva)
  • De, ha mégis balról jobbra szeretne valaki róni, akkor a betűket tükrözni kell
  • A kérdőjel pedig az írásiránynak megfelelő helyre kerül (tehát a mondat végére).
  • Tipográfia: ma már tucatjával vannak igényes betűcsaládok, a 25 évvel ezelőtti első próbálkozások helye a múzeum

Így aztán nem csoda, ha nyelvészeti megállapítások és a rovástörténeti momentumok is “halovány” színvonalra sikeredtek. No, de mindenki így kezdte, a siker kulcsak a további tanulás, a kritikus gondolkodás és az önálló kutatómunka. Sok – illetve több – sikert hozzá!

(Rovás Info)

Tudsz-e magyarul írni, olvasni? (Népújság.net)

altHa az itt mellékelten látható írással gondjaid vannak, akkor a helyes válasz: NEM!

Mert bizony ez is magyarul írva. A cikk címe magyar nyelven, de latin betűkkel íródott, tehát nem magyarul, csakúgy, mint az egész Népújság. A világ népeinek egy jelentős része megőrizte nemcsak a hangzó, de az írott nyelvének is a sajátosságait. Gondoljunk csak például a görögökre, oroszokra, kínaiakra, japánokra, zsidókra, arabokra stb. Persze csak azt lehet megőrizni, ami van, vagy volt. Ami sohasem létezett, azt nem lehet megőrizni, hacsak nem kívánunk csalárd módszerekhez folyamodni. Persze, mi nem ilyenek vagyunk, s nincs is rá szükségünk, mert van ősi, saját, egyedi nyelvünk és jelkészletünk is, melyet Magyar Adorján és Forrai Sándor mentett meg az utókor számára. Ősi írásunk neve: rovás.

Lelkes rovó szakembereknek köszönhetően 2014. január 14-én a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az ISO/IEC elfogadta a rovásírásról beterjesztett számítógépes szabványtervezetet. Február 15-én a Magyarok Világszövetsége székházában a Kárpát-medence rovó szakemberei értekezletükön beszéltek a szabványosítás sikeréről és utómunkálatairól, a szakma belső megtisztulásáról és összekovácsolódásáról, az oktatási és versenyzési lehetőségekről, valamint a helységnévtáblák állításának vetületeiről, a rovás közéleti használatáról…

Zalát, s ezen belül a Muravidéket jobb híján e sorok írója képviselte, víve azt az örömhírt, hogy Lendvai Zoltán János rédicsi plébános aktív párfogásába vette a rovást. Olyannyira, hogy egyházkerületében ezt az évet a rovásnak mint a magyar kultúra alapkövének szentelte, a környék településvezetőit a rovásos helységnévtáblák állítására ösztönzi, s a rédicsi általános iskolában a hittanórák elmaradhatatlan része a rovásoktatás.
 
Patyi Zoltán

(Népújság – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share