A Józan Ész Társaság előadásán az újságíró a szokásos fasizmus-antiszemitizmus-kirekesztés Bermuda-háromszögben felbukkanó rovástáblák áldozatairól vizionál.
A rovástáblák áldozatai…
Nem, kedves Olvasó, nem vicc! A kampány – no meg a nemzetközi helyzet – fokozódásával a haladó (tehát liberális) értelmiség (?) már a rovástáblák árnyékában húzódó szögesdrótot, kéményeket és áldozatokat vizionál.
Huh, ebből az szerből sokkal kevesebbet kell egy trip-hez bevenni, mert elmegy tőle a józan esze az egész társaságnak … 🙂
Bár manapság már “anyag” nélkül is betéphetnek a megélhetési rettegők, hiszen épp a Magyar Kultúra napján ült szert tort egy másik díszes társaság annak örömére, hogy 2014. január óta olyan nemzetközi szabványtervezet van érvényben, amely a székely-magyar rovást “holt magyar rúnára” – tehát germán írásra – kereszteli át. Ilyen szellemi táplálék mellett viszont nincs is mit csodálkozni azon, amit a következő cikk legalján olvashatunk.
(Rovás Info)
Az antiszemitizmus nem zsidó kérdés
A Józan Ész Társaság ismét érdekes vendégelőadót hívott. Ahogy Molnár Margit, a JÉT elnöke mondta, a civil szervezet nem akarja megmondani, hogy ki mit gondoljon, hanem arra akarja rávenni az embereket, hogy gondolkodjanak el. Ehhez hívnak rendszeresen vendégeket. Tegnap délután a veszprémi Lovassy gimnáziumban Marsovszky Magdolna kultúra-és kirekesztéskutató volt a vendégük.
Mielőtt a címként megadott antiszemitizmusról esett volna szó, Dobos Gábor, a civil szervezet tagja az Ezredvég című kulturális folyóiratból Konok Péter Bírósági tudósítását olvasta fel a hajléktalan létről. Miért is van jogos helye ebben a témában egy hajléktalan létet mutató versnek? Mert a kirekesztés mindegyik esetben ugyanarra vezethető vissza: a többség kivetíti rájuk a saját félelmét.
Magát a fasizmust és ezek struktúráit vizsgálja Magyarországgal kapcsolatban Marsovszky Magdolna, aki a németországi Fuldai Egyetem óraadó tanára, a roma polgárjogi mozgalom aktív résztvevője. Nem a megszokott megközelítésben vizsgálja a témát. Ő nem a zsidókból és nem a cigányokból indul ki, hanem a többségi társadalomból. Abból, hogy kiket rekesztenek ki. Az identitás és az ellenidentitás kifejeződésében, a társadalom, mint mi és a kirekesztettek, mint ők megkülönböztetésében. A kirekesztés ott kezdődik, ha azt mondja a többség, hogy nekünk van identitásunk, míg nekik nincs identitásuk, tehát bomlasztják a mi társadalmunkat.
Amikor egy társadalom tagjai azzal próbálják csillapítani a saját antiszemitizmusukat, hogy vannak jó zsidók és rossz zsidók, jó cigányok és rossz cigányok, akkor már eleve kirekesztőek.
Magáról a faji koncepcióról a 19. század második felétől beszélhetünk – idézett a kutató a történelmi háttérből. Előtte inkább antijudeizmusról lehetett beszélni. A fajelméletes rasszizmus csak ezután alakult ki.
A tekintélyelvűség, az etnonacionalizmus és az etnovallás hármasa hozta létre Németországban a tömeges erőszakot, a népirtást.
A mostanában Magyarországon többször hangoztatott népnemzeti kifejezést állította ezzel párhuzamba Marsovszky Magdolna. Itt ideológiáról van szó, nem konkrét emberekről, az antiszemitizmus sztereotípiájáról beszélhetünk. Az antiszemiták mondják meg, hogy ki a zsidó, rasszjegyeket látnak bele abba, akire kivetítik félelmeiket: a nagyvárosi életvitel, a nyugati civilizáció, a gyökértelen idegen képe, a tőkés pénz világa a nemzeti tőkével szemben. Minden ellenségkép lesz, ami nem a miénk.
A cigány ugyanígy ellenségkép lesz: túl sok gyereket szül, meg kell tanítani tisztálkodni, buták, vérükben van a bűnözés – sorolja a kirekesztő. A többség kivetíti rájuk a félelmét. A kirekesztésnek mindig mi vagyunk az okai, hogy miért rekesztjük ki őket – összegezte a kutató. Majd az önreflexióról, új kultúrpolitika szükségéről beszélt, hiszen a németeknél is ebből indult ki a múlt feldolgozása.
A kirekesztés mozgatórugója a kultúrpesszimizmus. Ez a magyarság tekintetében úgy csapódik le, hogy a mi népünk mindig ártatlan volt, mindig a külső hatalmak voltak a hibásak. Ezt a kis nemzet ki akarják irtani. Marsovszky több olyan párhozamot is mutatott, amiben a mai kormányzati megnyilvánulások és a múlt századi fasizmus kommunikációja hátborzongatóan hasonló. Utalt például Semjén egyik beszédére, ahol arról szólt, hogy nem a külső, hanem a belső ellenségek győztek le minket. Vona például azt mondta, hogy a magyar gárda önvédelemből alakult.
Szinét gyakran hallható kifejezés, hogy azé a föld, aki benépesíti. Mindez egyenes út az ellenségkép gyártásához, mint amiket számtalanszor hallunk a bal oldali zsidóságról, arról, hogy a kommunizmust a zsidók csinálták. De konkrétan ilyen félelemből eredő kivetülés volt az MTV székház elleni támadás, hiszen akkor a zsidó médiát támadták. Ugyanakkor a goj egység megteremtésén munkálkodtak.
Az antiszemiták másik örökös célpontja a liberalizmus, a liberális értelmiség. Így vált mára az EU és NATO is ellenségképpé. A kutató elmondta azt is, hogy Németországban az antiszemitizmus tanulmányozása során a többségi kutatást alkalmazzák. Azt vizsgálják, hogy melyek azok a mechanizmusok, amik a kirekesztéshez vezetnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a normán kívüliek lesznek a kirekesztettek. Ugyanez vonatkozik a hajléktalan és a cigány kirekesztésre is.
Az antiszemitizmus tehát nem zsidókérdés.
Mindez hová vezet? – tette fel a kérdést Marsovszky Magdolna és az etnovallás került végül terítékre. A misztifikálás, az, hogy hiszünk a nemzeti megváltás mítoszában, egészen addig érhet el, hogy akik magukat az etnikum igazi képviselőinek gondolják, azok a nemzet ellenségeinek tekintik mindazokat, akik eltérnek tőlük. A nemzet ellenségeitől való megszabadulás pedig beindítja az etnikai erőszakspirált.
A kutatási eredmények hallatán elgondolkoztam a szinte minden településen látható rovásírásos táblákon és a pedagógusoknak meghirdetett rovásírás oktatása egyetemi képzésen. Mi szabhat megállj ezen az úton? S ha nincs megállj, akkor hány áldozat lesz?
(Várpalotai hírhatár – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
