Az építészfórum a rovásfeliratos pályamű tervezőjének kiállítási koncepcióját mutatja be – Kázmér Sándor Ferencnél a rovás a rendezőelv.
Őrizzük a lángot! – pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára
A beszélt nyelvnek éppúgy van szerkezete, mint az épületeknek. E nyelvi szerkezet nagyban meghatározza az egyes nemzetek gondolkodásmódját, s így hatással van az általa létrehozott tárgykultúrára, népművészetre, építészetre. Kázmér Sándor Ferenc pályaművében a székely-magyar rovásírás három dimenziósra emelkedését, a magyar népi építészet ősi tudományát mutatja be.
“Van a népnek kedvesebb valamije, mint a nyelve? Benne él egész gondolatvilága, múltja története, hite, életalapja, egész szíve, lelke.” (Johann Gottfried Herder)
A magyar embert az különbözteti meg a más nemzetiségűektől, hogy magyarul beszél ír, és él. Általánosan elfogadott dolog, hogy a magyarok magyarul beszélnek. Ritka nép az a nép amely hozzánk hasonlóan ?tolmács vagy szótár nélkül- tudja olvasni az ezer évvel korábbi szövegeket. Erre méltán lehetünk büszkék.
“A magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában.” (Sir John Bowring)
Kevésbé ad okot azonban a büszkeségre, hogy ezeket a szövegeket csak a latin betűs formában tudja elolvasni a magyarok többsége. Ősi, több ezer éves rovásírásunkat sajnos kevesen ismerik, noha a magyar kultúrának egy kiemelkedő értékéről van szó.
A kiállítás építészeti alapjainkat kívánja bemutatni, nyelvi múltunkra támaszkodva. Őseink házai ősi tudás alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készültek. Nekünk, magyaroknak magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van. A kiállításon bemutatásra kerülnek azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete bizony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amely a Teremtés folyamatának valós ismeretéből született.
Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések. A magyar ház ugyanis egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható. Olvasata pedig a legmagasabb rendű dolog ami a földbolygón létezik, és amely így hangzik: Isten. A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a hagyomány. Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül “bevált” a magyarság körében.
(…)
Kiállítási koncepció
A Magyar Pavilonban megjelenelő kiállítás célja a magyar nyelv eredetének, történelmének, ősi hagyományainak felidézése, a magyar nemzeti építészet logikai rendszerének, jelképrendszerének levezetése és értelmezése, valamint a múlt és a jelen építészeti szokásainak összevetése. A pavilonba érkezve a látogató a bal oldali teremben egy, a talajra vetített csillagrendszerrel találkozik, melybe belesétálva már a kiállítás kezdetén egy közvetlen, belső kapcsolat kialakulásának lehetőségét érezheti. A vetített installáció segít értelmezni, hogy anyanyelvünk olyan komplex dolog amit a csillagok leképezéséből kaptunk. Tudatosul, hogy a székely-magyar rovásírás a csillagok leképezéséből keletkezett.
A Magyar Pavilon installációja ezután a székely-magyar rovásírás egyes betűinek a falra helyezett, síkbeli, kétdimenziós bemutatásával indul, mely alapját képezi a térben önálló elemekként álló makettek megalkotásának. A makettsorozat a magyar SZERKESZET (szerkezet) szó rovásírással való leírását szemlélteti. Az egymáshoz kötött rovásírás jelek egy térbeli szerkezetet, egy oktaédert alkotnak, kibővítve a képet a 3. dimenzió irányába. A látogató a makettek között sétálva részesévé válik a folyamatnak, megértheti az ősi magyar szimbólumok szerepét és beépülését építészeti hagyományainkba.
(…)
Az utolsó térbe érkezve a látogató megismerhetné, hogyan jelenik meg a magyar nyelv jelképrendszerére épülő szerkezeti struktúra tisztasága és egyszerűsége a mai magyar építészetben. A falakon található, az elmúlt évtizedekben épült és tervezett épületeket bemutató fotók azonban épp ennek ellenkezőjét hivatottak szemléltetni. Egyértelművé válik a felismerés, hogy a magyar nép nemcsak az ősi írás olvasási technikáját felejtette el az idők folyamán, hanem a végtelen alázattal és tiszta logikával megalkotott téralkotási folyamatot is háttérbe szorította, eltörölve ezzel a magyar kultúrának egyik legkiemelkedőbb értékét.
(…)
A katalógus tartalmi szerkezete
A prezentációs funkciót ellátó dokumetum két változatban került megtervezésre. Egy térítésmentesen elvihető kiadvány, valamint egy megvásárolható katalógus formájában. A kiadvány egy kihajtogatott oktaéder 8 háromszögéből épül fel, melynek egyik oldalán a kiállítás elemeinek tematikus sorrendben történő ismertetése látható, míg a másik oldalra mintegy hátlapként funkcionálva rovásírással írt, összefüggő írás kerül. A pavilon egyes termeit körüljárva, a magyar térrendezés következetes, jelképrendszereken alapuló logikáját megismerve, a kiállítóteret elhagyva a látogató maga hajtja össze az oktédert, mely ezután egyfajta személyes, a magyar nyelv és nemzeti hagyományok elfeledett értékeinek emléktárgyaként funkcionál.
1. tartalomjegyzék
1. az első terem: A rovásírás csillagok leképezéséből történő keletkezésének magyarázata szövegesen, valamint ábrákkal szemléltetve.
3. idézet a nyelvről, mint a nemzet legfontosabb hagyományáról
4. a második terem: A rovásírás egyes betűinek feltüntetése, a betűk latinra fordítása, illetve jelentésük értelmezése. A kiadvány a kiállítótérben megjelenő írásjelek sorrendjében vezeti a látogatót, segítve az ősi jelképrendszer, valamint az erre alapuló térrendezési elvek megértését.
5. információk: A kiállítás logója, a kiállítás címe, weblapcím, stb.
6. a szerkezet és a ház: A SZERKEZET szó rovásírással megjelenített elemeiből felépülő oktaéder elemzése, valmint a végeredményképpen megszülető, jellegzetes parasztház térrendszerének sematikus ábrája.
7. impresszum: A tervező, a kurátor, a résztvevők adatai, szponzorok, stb.
A katalógus technikai leírása
A katalógus alapvetően szintén a fenti tematikára épül fel azzal a különbséggel, hogy a magyar nyelv történelmét, hagyományait, rendszereit, valamint az egyes kiállítási egységeket és logikai kapcsolatokat részletesebb formában mutatja be, a kiállítás tervrajzaival, látványterveivel kiegészítve.
Továbbá a katalógusban minden szöveg két nyelven, magyarul és angolul is olvasható, a nyitott állapotú katalógus két oldalán, valamint minden szöveges részlet rovásírással is feltüntetésre kerül. A kiadvány és a katalógus egyaránt követi a kiállítási koncepció alázattal teli, letisztult szín- és formavilágát. Fehér színű lapokból épül fel, míg az ábrák, szövegek egyszerű, fekete nyomatokként jelennek meg a kiadványon és a katalóguson, kivéve a helyenként megjelenő rovásírást, amely mindenütt aranybarna színű, felidézve a kiállítás jellemző hangulatát.
(…)
Kázmér Sándor Ferenc
(Építészfórum – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
