Rovásírás a büntetés

alt

Konstruktív nevelési eszköz lehet a rovásírás. Legalább tanul valamit a csibész lurkó. De a liberális szülők csak szörnyülködnek a pécsi iskolában.

 

Politika és iskola

Nem való a pártpolitika az iskolába – mondják és ebben nagy igazság van. Ha persze az aktuális hatalmi felállás dönti el, hogy mi számít annak, akkor kezdődik a gond. Ugyanis mindenféle ideológiával, a regnáló hatalomnak kedves “közéleti kérdésekkel”, és legyőzőink “történelemszemléletével” bármikor lehet traktálni a nebulókat. Ezzel párhuzamosan pedig ugyanezek a döntnökök bármire rásütik a tiltott politika stigmáját. Ha kell, ha nem.

Bár már többször bemutattuk, hogy a rovásműveltség iránti felelősség nem ideológiai kérdés, továbbra is a rováson verik el a port az egymással acsarkodók. Számukra csak ismételni tudjuk, hogy ha mégis valamiféle politikai irányzatot sejtik a magyar kulturális örökség szerves részének ápolása mögött, akkor egyszerűen kifoghatják a szelet a vitorlájukból.

Nemzeti alaptantervbe a rovást. Ismerje meg és használja mindenki!

(Rovás Info)

Rovásírással büntetnek a pécsi iskolában

Csínytevéséért rovásírást kellett gyakorolnia másodikos kisdiákoknak az egyik pécsi iskolában. A szülők nehezen térnek magukhoz, az iskola vezetése leszögezte: egyetlen tanár “túlkapásáról” van szó.

A megdöbbenés finom kifejezés – erről számoltak be egy pécsi kisfiú szülei, amikor szembesültek vele: milyen büntetést kapott gyermekük az egyik jó nevű pécsi általános iskolában.

Az affér délután keletkezett, amikor egy másodikos fiút azon kaptak, hogy társa kapucniját húzgálja – legalábbis az egyik résztvevő szerint. Büntetésből egy kinyomtatott A4-es lapon lévő feladatot kellett megoldani, ez pedig az aratókés szó lemásolása volt – rovásírással. A feladatlaphoz kísérőszöveg és finoman szólva is egyszerű versike is volt.

“Aratókés! Ki nem látott
Ehhez hasonló szerszámot?
Két széle fa, közben penge
Kaszára emlékeztetve”

Miközben jeles költőink sírjukban forognak, a feladatlap eredeti készítője tovább fokozza az izgalmakat az “a” rovásjel alapjául szolgáló aratókés magyarázatával. Miszerint: “A vágóél kitámasztására a nyél végéből kiinduló erősítés szolgál. Ez az éltámaszték nehezékként is működött, amely fokozta a vágás erejét.” Ha ettől nem fejti meg egy nyolcéves lakótelepi gyerek az aratókés titkát, akkor semmitől.

A gyerekek szülei azonban elsősorban azért borultak ki, mert a rovásírás, ha tetszik, ha nem, politikailag ma már semmiképpen sem tekinthető semlegesnek. Az egyik kisfiú szülei éppen ezért nem jutottak levegőhöz sem, amikor az eset kiderült: meggyőződésük, hogy egy nyolcéves kisfiúnak semmi köze a politikához, kiváltképp az iskolában. Ha már egyszer otthon gondosan vigyáznak arra, hogy gyermeküket elkerülje a politika, ezt várnák az iskolától is.

Az intézmény igazgatója elmondta: soha nem tűztek politikát az iskola zászlajára, és ezután sem fognak, ez kizárólag egy pedagógus magánakciója volt, amitől határozottan elhatárolódnak. Az esetet a vezető kirívónak nevezte, és leszögezte: haladéktalanul kivizsgálja, és gondoskodik róla, hogy többet ne fordulhasson elő.

(Stop.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share