Rendszeresen próbálják napi, vagy pártpolitikai mocsárba húzni az egységes rovástáblákat. Most evangélkus püspök tett erre kísérletet.
Rovás-fóbiás evangélikus püspök
Néhány napja közöltük a megdöbbentő hírt, hogy Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületnek püspöke Fabiny Tamás kirohanást intézett több magyar kulturális érték és jelkép, többek között a rovástáblák, a rovásírás ellen.
Az interjú felvezetőjében a rovástáblákat állító önkormányzatok keresztényi önmeghatározását vonja kétségbe, majd a település-névtáblák kapcsán azon méltatlankodik, hogy a táblák mellett a miserend helyett “agyament” rovásírásos táblák vannak. Mindezek után pedig teljes tudatlanságáról és tájékozatlanságáról adva számot, kijelenti, hogy a rovásírásnak végképp semmi köze a kereszténységhez.
Tájékozatlanság??
Az internetes keresők mai világában, néhány percnél nem kell több, hogy szinte bármely témában a legfontosabb nézeteket, adatokat fellelje valaki. De ha nem boldogulna ezzel az alapfeladattal, bizonyára hozzáértő ismerősének, munkatársának segítségével le tudja küzdeni az esetleges akadályt. Ha viszont így sem sikerül tisztázni a kérdés alaptételeit, akkor célszerű tartózkodni a summás véleménynyilvánítástól.
Sajnos Fabiny Tamás nem rendelkezett az ehhez szükséges bölcsességgel, bár lehetséges, hogy a véleménynyilvánítás helyett a vélemény(de)formálás volt a célja a rovásműveltség elleni kirohanásával. Ezért neki, valamint a rovástáblák ügyében vaktában szélsőségesező közéleti szereplőnek, rovásellenzőnek néhány egyszerű bekezdésbe sűrítve összefoglaljuk a rovástáblákkal kapcsolatos alapvető tudnivalókat.
Rovástáblák – röviden
Kulturális örökségünk részét képező nemzeti írásunk ápolásának, a korszerű rováshasználatnak egyik sikertörténete – a könyvnyomtatás és az oktatás mellett – a köztéri feliratok örvendetes gyarapodása, melynek legismertebb példái a rovással készült helynévtáblák. A civil kezdeményezések között jelenleg a Rovás Alapítvány által a közúti táblaállítás szakembereivel és hatóságaival közösen létrehozott ún. “Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtáblák” rendszere a legelterjedtebb, melynek segítségével az elmúlt közel 3 évben mintegy 250 magyarországi és kárpátaljai, felvidéki és erdélyi településen majdnem 750 egységes tábla került felállításra.
A táblaállítások kezdeményezése és kivitelezése mindig a helyi közösségek (önkormányzat, társadalmi szervezet, cég és magánszemély) szándékán, összefogásán és áldozatvállalásán múlik. A közösségépítő tevékenység sikerében a legfontosabb tényező pedig az, hogy szinte az összes világnézet, politikai beállítottság képviselői részéről szerencsére megtalálható a rovásműveltség ismerete, megbecsülése és ilyen módú pártolása.
Sajnálatos tény az is, hogy a sikerekkel párhuzamosan a végletesen megosztott magyar közéletben nem ritkán politikai bozótharc áldozatává válik nemzeti írásunk, s egyben nemzeti jelképünk ügye. Ezért kijelenthetjük, hogy rovásműveltséghez való viszony nem ideológiai kérdés, hanem a nemzet iránt érzett felelősségtudat és általánosságban a kultúremberi jellem mércéje.
Minderre bizonyság az is, hogy a Fabiny Tamás által “agyament”-nek nevezett egységes rovástáblák avatási ünnepségeit – a helyi közösségek, hívők számára fontos eseményekhez méltóan – rendszeresen megtisztelik szinte az összes magyarországi történelmi egyház képviselői, köztük püspöküktől eltérően az evangélikus egyház lelkészei is.
Az egységes rovástáblák közül az elsőt (4. sz.) Cibakházán szentelte meg a település esperese, néhai Szarvas András, kinek emlékét az alábbi kisfilm is őrzi.
Cibakházai rovástábla szentelése
Kaposmérői rovástábla szentelése (KaposTV híradó)
Cikksorozatunk folytatásában Fabiny püspök másik hamis állítását vesszük górcső alá és áttekintjük több keresztény egyházi vezető történelmi léptékű rovás-munkásságát.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
