Evangélikus püspök húzta a rovásműveltséget a napi politika mocsarába. És – többek között – saját egyházának a rovásért dolgozó történelmi elődjeit is megtagadta.
Rovás-fóbiás evangélikus püspök
Az újév első napjaiban kaptuk, majd továbbítottuk a megdöbbentő hírt, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületnek püspöke, Fabiny Tamás politikai felhangoktól sem mentes kirohanást intézett több magyar kulturális érték és jelkép, többek között a rovásírás (székely-magyar rovás) és a rovástáblák ellen.
Fabiny püspök az interjújának felvezetőjében a rovástáblákat állító önkormányzatok keresztényi önmeghatározását vonja kétségbe, majd a település-névtáblák kapcsán azon méltatlankodik, hogy a táblák mellett a miserend helyett “agyament” rovásírásos táblák vannak. Mindezek után pedig teljes tudatlanságáról és tájékozatlanságáról adva számot, kijelenti, hogy a rovásírásnak végképp semmi köze a kereszténységhez.
Előző cikkünkben lemostuk az “agyament” rovástáblákra kent gyalázatot, most pedig – Fabiny püspök épülésére is – vetünk egy röpke pillantást (a teljesség igénye nélkül) a rovásműveltség és a kereszténység kapcsolatára, illetve a rovást ápoló keresztény egyházi vezetők példáira.
Ajánljuk figyelmébe Bél Mátyás evangélikus püspök és tudós elődöt!
Rovás és a kereszténység
A “népi” írástörténet, a naiv paleográfia világában ugyan létezik az “őskeresztény rovásemlékek” mítosza, azonban hitelt érdemlő források és tudományos alapokon nyugvó elméletek még nem kerültek a látókörbe. Viszont a rovás íráscsalád fejlődéstörténetében már sokkal valószínűbb (egyre több történeti és régészeti adat erősíti a hipotézist), hogy az avar-magyar népelemek 8. század második felétől kezdődő evangelizációja lehet az egyik kapcsolódási pont a Kárpát-medencei rovás és a székely-magyar rovás között. Hasonlóképpen a szlávok közötti keresztény hittérítési folyamatnak a glagolita, majd a cirill írásrendszer kialakulásában játszott szerepéhez.
Tény, hogy a székely-magyar rovás máig megőrzött középkori emlékeinek többsége keresztény kötődésű. Az egyházzal és a hitélettel kapcsolatos feliratok legtöbbször a templomok falán, mennyezetén maradtak fenn, de pl. a Miatyánk is került leírásra vele egyházi könyvbe. Ez az újkor első időszakára is jellemző, s nem lehetetlen, hogy a székely-magyar rovás emlékek ezekből a korszakokból talán csak amiatt maradthattak fenn, mert az írásrendszer vallási célokat is szolgált.
Ismeretes az is, hogy a legterjedelmesebb, legarchaikusabb rovásemlékünk is éppen egy egyházi használatú, Árpád-kori régiségű székely botnaptár! Somlyóhoz, Szárhegyhez kötődik, melynek 1690-ben papírra írt másolatát Bolognában őrzik mai napig. A rovásbot-naptárra a szentek nevei és az álló egyházi ünnepek voltak felvésve, rovátkákkal jelezve, hogy azokat melyik napon kell ünnepeljék a keresztény hívek.
Természetesen számos további példa igazolja, hogy a hittérítést, a keresztény hitben tartást is szolgálta a rovásírás a történeti időkben!
Keresztény egyházi elöljárók és a rovás
A rovás hitéleti alkalmazásaival összhangban jeles keresztény egyházi elöljárók – többen köztük püspökök – is kutatták, sőt használták a székely-magyar rovást, bár nem kizárólagosan vallási jelleggel. Néhány ismertebb példa a rovástudó egyházi személyek hosszú listájából:
- Bél Mátyás (tudós, evangélikus püspök)
- Telegdi János (váradi, nyitrai püspök, kalocsai érsek)
- Kájoni János (csíksomlyói ferences szerzetes, rendház főnök, püspöki helynök)
- Miskolczi Csulyák István (református esperes)
- Miskolci Csulyák Gáspár (református lelkész)
- Csulai György (erdélyi református püspök)
- Bod Péter (fogarasi lelkész, Árva Bethlen Kata írónő udvari papja)
- Zakariás János (jezsuita szerzetes)
- Verancsics Antal (püspök, esztergomi érsek)
- Ipolyi Arnold (MTA tag, katolikus püspök, a ?Magyar Mythologia? szerzője)
- Zakar András, Mindszenty Jószef bíboros titkára (katolikus lelkész, pápai kamarás)
- Forrai Sándor (református presbiter)
Kájoni János csíksomlyói ferences szerzetes írásmutatványa
A katolikus szerzetesek gyakran titkosírásnak használták a rovást, a református papok pedig főleg nemzeti önbecsülésből kutatták, terjesztették, alkalmazták. Példa erre a peregrinációs könyveikben fennmaradt több, rovással bejegyzett bibliai sor. A nem is oly távoli múltat idézendő pedig Ferencz Ervin szerzetes a Kájoni János által alapított kolostorban, Gyergyószárhegyen saját maga mesélte el, hogy a román kommunista uralom alatt a rovás alkalmazásáért nem ritkán halálbüntetés járt, de mégis használták a papok egymás közt!
A közelmúlt és a jelenkor
A keresztény rováshagyomány tovább élt egészen a jelenkorig a temetői fejfák, illetve egyes kegy- és dísztárgyak, valamint temetőkapuk, templomi zászlók rovásfelirataiban is. Napjainkban pedig ismét egyre több templomban találkozhatunk a rovásírással, mint szakrális üzenethordozóval.
A mai hitéleti kultúrdiplomácia egyik nagy eredménye, hogy 2011 Karácsonyára elkészült az első rovással nyomtatott Újszövetségi Szentírás a Rovás Alapítvány és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közös munkájaként, melyből díszkötéses példányt kapott XVI. Benedek pápa 2012. február 15-én. A Vatikáni Államtitkárság hivatalos köszönőleveléből világosan látszik, hogy a katolikus egyházfő vélekedése rovás és a kereszténység viszonyára vonatkozólag gyökeresen különbözik Fabiny püspök álláspontjától…
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
