Levéltári vezető és egyházi főiskolai oktató Hudi József, aki politikai röpiratában járványnak minősítette nemzeti írásunk terjedő használatát.
Nicsak, ki beszél itt? (korábbi cikkünk folytatása)
Hudi József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola megbízott oktatójának és a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára vezetőjének az életrajzát áttekintve (közlekedésgépészet, magyar-történelem szak, levéltárosi diploma, történelemtudományi kandidátus) – elvileg – minden lehetősége megvan arra, hogy a székely-magyar rovással készült helynévtáblákról szakmailag felkészült cikket írjon. Azonban a Veol.hu hasábjain egy hibáktól hemzsegő, ideológiai indíttatású politikai esszére futotta csak tehetség(telenség)éből.
Hudi József ugyanis Veszprémben, a Lovassy László Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában érettségizett 1974-ben. A katonai szolgálat letöltése (1974?1975) után a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait és szerzett tanári oklevelet 1979-ben, majd 1987-ben az ELTE BTK levéltár szakán levéltárosi diplomát. A történelemtudományok kandidátusa 1994 óta. Az MTA Köztestületének tagja. 1997 óta oktat a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán.
Munkahelyei között szerepel a Veszprém Megyei Levéltár (1979?1997), a Székesfehérvári Megyei Jogú Város Levéltára (1998?1999) és a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (1999-től).
Tanár úr, kérem!
A bizonyítvány magyarázata legyen az Öné, mi csak mellékeljük az egyszerűsített hibalistát. Kizárólag azért nem hasogatjuk a szőrszálat túl szigorúan, hogy a három bekezdésnyi szösszenetének hibaegyzéke megálljon 12-nél, stílusosan a tucatember színvonalához.
1. Címválasztás
Szittya (hun-szittya) elnevezés alatt a keleturópai turánokat értjük, akik az ókorban és népvándorlás korában tűntek fel, ideszámítva a parthusokat, alánokat, avarokat, bolgárokat, kazárokat, magyarokat, besenyőket, jászokat, kunokat, stb. Mivel ez egy tág földrajzi-történelmi kategória, a szittyák egy nyelvileg és geneológiailag nem egyértelműen behatárolható, s főképp nem homogén csoport. Így szittya nyelvről, írásról és jelről sem lehet beszélni. Amit az egységes Kárpát-medencei rovás helynévtáblákon láthatunk, az pedig székely-magyar rovás. Bár már készülőben van néhány Kárpát-medencei rovással készült helynévtábla is.
Ha viszont már “szittya” lett az a székely-magyar, akkor mint népnévi jelző a jelzett szótól külön írandó: szittya jel. Ahogyan ebben a témában pl. a latin betű, vagy a cirill betű esetén is tesszük.
3. A kalapos király táblái
“Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul”. Ha történészként fogalma sincs, hogy mi történt egy bizonyos eseménnyel kapcsolatban … akkor talán hanyagolni kellene a kérdésnek a felvetését.
4. Az első rovástábla
Ismételhetnénk a 3. pont közmondását, de a mai korban ehhez már diploma sem kell. Az eszközt úgy hívják, hogy Google. Az első székely-magyar rovással készült helynévtábla ugyanis nem Csíkszereda bejáratánál készült 2003-ban, hanem 1990-ben állították fel Székelykeresztúr városában. De nincs kizárva hogy létezett korábbi tábla is.
5. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtábla mozgalom
Bár 2010-ben indult a rendszer, szakmai előkészítése már 2008-tól folyamatban volt. A kidolgozója és fenntartója kizárólag a Rovás Alapítvány és nem más. A szakmai konzultáció pedig nem a “közlekedésfejlesztési hatóságokkal” történt, hanem a közúti táblaállítást felügyelő Magyar Közút (MK) Nonprofit Zrt, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) szakembereivel. (A Gugli ebben a kérdésben is csodákra képes)
6. Politikamentes mozgalom
A Rovás Alapítvány tábalállítási rendszere mindenki számára nyitott, összhangban azzal, hogy a szervezet a rovásműveltség ápolásában és fejlesztésében folyamatosan nemzeti összefogásra szólítja fel a közélet szereplőit. Ennek szellemében a táblaállításban szinte minden megye lakosai, minden korosztály és világnézet képviselői megtalálhatók, pontosan úgy, ahogy a táblaállítás kerékkötői között is. Ez alapján viszont bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a rovásműveltséghez, vagy a táblaállításhoz való viszony nem ideológiai kérdés, hanem a nemzet iránt érzett felelősségtudat és az emberi jellem egyértelmű mércéje.
7. Önkormányzat engedélye
A törvényi előírás szerint valóban nem kell a rovástábla állításához az önkormányzat engedélyét kérni (kivéve az önkormányzati út esetén), azonban az “egyenlő bánásmód” szellemében a rovástáblák számára mégis az önkormányzat tudomásulvételi nyilatkozatához kötött az engedély kiadása. Ezt különakadályt a politikai iszapbirkózásban versengő polgármesterek szívesen is gördítik településeik polgárai elé. Szégyenlistájuk itt található.
8. KRESZ-tábla vagy reklámtábla
A “megszólalásig” való hasonlóság álszent ürügyével Hudi József előtt pár évvel már a balliberális megmondóember, Bolgár György is próbálkozott. És neki is nehezen sikerült felfogni, hogy mivel a rovásos táblarendszer az ebben a kérdésben dönteni hivatott szakemberek közreműködésével jött létre, bizonyosan megfelel az előírásoknak, így az 1988. évi I. törvény (2) bekezdésének is.
9. Ki tudja elolvasni a gyártón kívül?
Pontos statisztika híján csak szakmai becslésekre lehet szorítkozni, de a rovás helynévtáblákat elolvasni tudók ezres-tízezres tábora rohamosan gyarapszik. A magyar-történelem szakos, levéltáros Hudi József nem ide tartozik. De ez legyen az ő baja. Elvégre a téma távol esik az oktatói tevékenységétől…
10. Nyelv vagy írás?
Úgy tűnik, hogy a főiskolai oktatói székkel is bíró Hudi József nincs tisztában különbséggel, ezért csak az “eccerűség” kedvéért ajánlhatjuk neki pl. a Wikipédia szócikkét. De a ránk vonatkozó lényeget ismételjük át együtt is!
Az magyaroknak először valának a rovás nevezetű írásaik (is) az ő saját nyelvük (nyelveik) lejegyzésére. Néhány évszázados párhuzamos használat után a latin betűs írásmód vált a megszilárduló központi állam szervezetében, valamint az egyházban dominánssá. Kiváltképp úgy, hogy közben a “hivatalos” nyelvvé ugyanott pedig a latin vált. A rováshasználat nagyon leszűkült, de folyamatosan megmaradt a magyar nyelvterület egyes részein. Ugyanakkor középkori latin nyelvű rováshasználatra is van ritka példa, de az maradjon kuriózum a valódi történészek számára.
11. Latin ábécére épülő magyar nyelv?
… nos, ha ezt egy elemista írja le, akkor a tanítóbácsi türelmesen elmagyarázza neki az ábécé és a nyelv viszonyát. De attól még ez a kijelentés kettes alá, ugyanis semmilyen nyelv nem épül ábécére. Ekkora baklövésnél egy főiskolai oktató esetében talán az “érdemek elismerése melletti” nyugdíjazás lenne a leghumánusabb megoldás.
12. Azok az évszámok!
S a végére egy kis történeti felvilágosítás a magyar nyelv hivatalossá válásának idejéről: A magyar nyelv már 1836 óta (az 1836. évi III. törvénycikk alapján) hivatalos nyelv Magyarországon, 1844 óta pedig (az 1844. évi II. törvénycikk alapján) pedig az ország kizárólagos hivatalos nyelve.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
