Baller előadók a belterjes liberó eszmetársaik meleg akoljában röhögnek mindenen, ami magyar. Ezek a slammerek, akik háromperces monológokkal lépnek színpadra.
Vérciki
… az egész úgy, ahogy van. No comment. De mi Atyánk, ki vagy a mennyekben titokban, ha valóban létezik az evolúció, add meg nékünk ma, hogy ezek legyenek a zsákutca… 🙂
(Rovás Infó)
Akut közlési pánik (tiszatajonline.hu)
Legszembetűnőbben talán Horváth Kristóf ?Színész Bob? lépett ki pénteken kényelmes, rezonőri szerepből. Első slamje az est egyik fénypontja volt; látszik, hogy akar valamit kezdeni a közönséggel; nem megerősít, hanem elgondolkodtat, megkérdőjelez. Pontosan behatárolja azt a közeget, amelyhez szólni akar, címzettje az a kollektív mi, akik:
?egyenes derékkal köpködünk, hogy a rovásírás vérciki, a magyarzászló vérciki, gyerekkoromban az évzárón egyszer bekönnyeztem a himnuszon, de ma már tudom: vérciki. Anyú! A náci elvette az öntudatomat és nem adja vissza! Soha többé nem leszek magyar!?.
Nem kínál bejáratott értelmezési keretetet, nem osztja fel a világot jókra és rosszakra, hanem tükröt tart és összegez:
?Tudod, amikor ilyeneket mondasz, elfog a gyanú, hogy csak divatból nyalod a cigányok seggét?.
rovásírás vérciki: 2:25-től
(tiszatajonline.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
