Forrai Sándor rováskutató kettős tudományos életet élt: magánkiadású könyveiben a rovásírásból származtatta a latin írást, de ha lektoráltatta műveit, akkor a főniciai “rovásírásból” vezette le a székely-magyar rovást…
Forrrai Sándor – egyszerre akadémista és alternatív kutató
Sajnos akik ismerik az ún. Forrai ábécét, azok sem olvassák el Forrai Sándor rovásról szóló könyveit. Az általa 1995-ben megalkotott rovásábécére úgy tekintenek rá, mint az ún. ősi rovásábécére, amely több ezer éve változatlan formában létezik.
Éppen ezért szelektíven hivatkoznak rá. Ugyanis publikációit két csoportba lehet osztani: ha magánkiadásban, lektorálatlanul adta ki a tanulmányát, akkor azt olvashatjuk, hogy a latin írás őse a rovásírás. Ha pedig tudományos életben szokásos és elfogadott módszerrel dolgozott – tehát lektoráltatta dolgozatát -, akkor bizony olyanokat írt, ami a kor tudományos ismereteivel összhangban állt, és áll ma is. Ez utóbbi esetben a rovásírás eredeteként a főniciai írást jelölte meg. Módszere az ábécék betúi közötti alaki egyezőségek megszámolása.
Forrai Sándor “trükkje” a következő volt: a székely-magyar rovásírás minden elődjét rovásírásnak nevezte – megtehette, mert érthető úgy is, hogy karcolt, rovott írásokról van szó: “kimutatható, hogy szinte valamennyi rovásírással kapcsolata van”. Hipp-hopp és az óvatlan olvasó elé már ez jön egy másik kiadványban, Egyiptomnál járva: “első betűírás a rovásírás (Kr. e. 1500)”. Innen már csak nézőpont, hit kérdése, hogy akkor a Székely-magyar rovásírás az első betűírás…
Lektorált kiadványai (Erdélyi István által)
- “Küskarácsontól sülvester estig” (1985)
- “Az írás bölcsője és a magyar rovásírás” (1988)
- “Az ősi magyar rovásírás – az ókortól napjainkig” (1994). Itt sajnos az Bíró József utószavába került be a következő mondat: “mai latin betűs írásunk egyik őse a székely magyar rovásírás” – pedig a könyvben erről nem esik szó…
Lektorálatlan írásai
- “Mai latin betűs írásunk egyik őse a székely-magyar rovásírás” (1991) “A mai görög és latin betűs klasszikus írás, tehát a rovásírásból fejlődött, ezért nem meglepő, hogy a magyar rovásírás is latin betűs írásunknak egyik őse.”
- “A magyar rovásírás elsajátítása” (1995) “Kedves olvasók! Ugye hihetetlenül hangzik az is, hogy mai latin betűs írásunk egyik őse éppen a székely-magyar rovásírás!!”
Ez utóbbi (reprint kiadású) könyve kapható csak a könyvesboltokban. Az előszóban a szerző megemlíti, hogy a jegyzet a három lektorált kiadvány alapján készült. Nos, hogy mennyire nem így van, szemléltetésképpen egy oldalpáron belül leírt két, egymást kizáró mondatot idézünk:
- 12. o.: A mai latin betűs írásunk egyik őse tehát a székely-magyar rovásírás
- 13. o.: A magyarság ugyancsak a föníciai alapjelekből megfelelő logikai felépítéssel alakította ki egységes jelrendszerét.
Magyar Örökség Díj
Elgondolkodtató, hogy Forrai Sándor a posztumusz Magyar Örökség díjat az általa végzett kutatásért kapta, amely legalábbis kétarcú. A Magyar Örökség és Európa Egyesület Bírálóbizottságának inkább a rovásírás témáját életben tartó, népszerűsítő, a szakmájában gyors és gépírást oktató tanárként az ismeretterjesztő munkát kellett volna inkább elismernie. Így ugyanis a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a kutatási eredményei a bennük található ellentmondásokkal együtt megfellebezhetetlen igazságok lennének.
A történet utózengéje, hogy a kutató nevéből élők éppen Forraira való hivatkozással segítik elő azt a rovás-trianont, ahol csak egyetlen egy (hiányos és téves) betűsort próbálnak a fejlődés ellenében életben tartani: a Forrai Sándor 1995-ös ábécéjét, egy kis nikolsburgi ábécével fűszerezve – s máris előállt a “latinbetűs írás őse, a székely-magyar rovásírás”…
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
