Forrai ABC-je 1994

alt

Forrai Sándor 1994-ben (!) jutott a felismerésre, hogy minden magánhangzót külön rovásjellel kell tudni leírni. De ez még mindig nem a végleges ABC-je…

 

Forrai Sándor ábécéi

A rovás kutatója több évtized alatt alakította ki a rovás ábécéjét, most az 1994-es változatot vesszük górcső alá. Ez évben jelent meg “Az ősi magyar rovásírás – az ókortól napjainkig” c. könyve. Mivel lektoráltatta, ezért mértéktartóan, a történeti hitelességnek megfelelve (a kor tudományos szintjéhez igazodva) mutatja be az írás történetét a rovás szemszögéből. A kortárs rováshasználatról a “Befejezés” című fejezetben ad hírt. Kiderül, hogy külső hatásra jutott el arra a felismerésig, hogy a korszerű rováshasználatban nem biztos, hogy elegendő egy jellel jelölni a magánhangzó párokat. Ugyanis vannak, akik betű szerint szeretnék használni, róni a rovást. Forrai Sándor kimondta: nemcsak rövidítéses írás lehetséges, ahol csak a rövid magánhangzókat jelölik.

alt

Forrai Sándor által javasolt rovás ábécé (1994)

Korábbi ábécéihez képest most már mindegyik magánhangzó párt jelöli. Azonban az Ü rovásjelét lecserélte a korábbi “ülőke” alakúról a “sugaras kör” jelre, viszont ugyanazt a jelet ábrázolja mind a rövid Ü, mind a hosszú Ű esetén. Valójában tehát mégse sikerült teljesen szétválasztani ezt a magánhangzó párt. Ez az ábécé lesz az alapja az továbbmódosított 1995-ös ábécéjének, amelyet Forrai halála után a nevéből élők egyenesen az “ősi és egyetlen” rovásábécének kiáltottak ki… 

Pálfordulás Ü-ügyben

Vajon mi, vagy ki késztette Forrai Sándort arra, hogy lecserélje az Ü rovásjelét? Könyvében ezt is elárulja: az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság kérésére, amelynek rovásírás szakosztályának alapítója lett (dr. Vékony Gáborral és Libisch Győzővel együtt, 1997-ben).

“A bevezetőben említett rovásírás kiállítások látogatói arról győződtek meg, hogy ősi írásunk nemzeti kultúránk szerves része, ezért ennek irodalmát középiskoláinkban a magyarórák keretében már régen tanítani kellett volna. Ezért ezt a mulasztást mielőbb pótolni kell. Ezt a kívánságot a vendégkönyekbe való beírások is tanúsítják. Ebből a célból az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társasága tagjai részére már egy olyan általános rovás betűsort állítottunk össze, amely alkalmas mind a tollal papírra való írásra, mind metszésre. A több jelváltozat közül arra is tekintettel voltunk, hogy ligatúrák képzésére is alkalmasak legyenek. Láttuk, hogy a rövidítéses rovásjelek csak rövid magánhangzókat tartalmaznak, mint a gyorsírásunk is az “É” és “Á” kivételével, ezért  az általános betűsorba bevettük a rovás  “É” és “Á” jelét is. Azok számára, akik csak a betűírást akarják elsajátítani, külön javasoljuk alkalmazni a következő hosszú magánhangzók jeleit: Í, Ó, Ő, Ú, Ű” (megj. a szerző odarajzolta a rovásjeleket is)

A szerző tehát külön, plusz jelsorként kezelte a hosszú magánhangzók jeleit. Azonban hiába volt ez az ajánlás 1994-ben, ha az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság 1998-as kiadványában közölt ábécéjében a rövid Ü kapta meg a sugaras kör jelet, a hosszú Ű meg maradt nyitott ülőke alakú jel… ennyit ért tehát a fent bemutatott ajánlás. Ugyanakkor saját magához sem maradt hű Forrai Sándor, az 1995-ös utolsó ábécéjébe visszakerül a rövid Ü-höz az eredeti rovásjel, a sugaras kör meg ottmaradt az Ű helyén.

De ez már egy másik történet kezdete lett. A rovótársadalom egzisztenciális bozótharcba és személyes ellenségeskedésbe süllyedt generációja azóta is adok-veszek alapon meg-megállapodik néha egy aktuális “egységesített” ABC-ben, hogy aztán többségük az első alkalommal megszegje az adott megállapodást és kígyót-békát kiabáljon egymásra…

(Rovás Infó – Rumi Tamás)

 

Kapcsolódó cikkek: 

Share