Egy magát pedagógusnak nevező álértelmiségi fanyalgása nemzeti írásunkon. Az ilyentől mentsék meg a gyermekeket!
Mit is ír egy globál-pedagógus?
Nos, amikor szemünk előtt dől össze (újra) a multi-kulti és a globalizációnak nevezett valami (kamugombóc, légvár, etc), akkor a leendő túlélő nemzetek már rég azon iparkodnak, hogy saját kultúrájuk, műveltségük fennmaradjon és újraéledjen, vagy épp megszülessen. Eközben egy magyar(országi) pedagógus(szerű lény) pedig néhány évtizedes késéssel a rovás és Wass Albert ellen nyüszít.
Az alulművelt álértelmiségitől persze nem várhatjuk még azt sem, hogy az általa példaképül állított (érvéként használt) országokkal tisztában legyen. A holland oktatás éppen romokban, a japán pedig csak addig volt a világ élvonalában, míg saját hagyományaira támaszkodott. Már mindkét helyen kapisgatják, mi volt a hiba… Finnországban híres a lokális értékekre épülő oktatás, Izraelben pedig a tréfli globál-multi-kultinak annyi esélye van, mint a hóembernek délidőben a narancsültetvényen. Tehát ezek az országok, amikor a saját szerves kultúrájukat helyezik középpontba az oktatásban, sikeresek. Amikor nem … akkor irány a lejtő.
Sajnos, erősen kétséges, hogy az évtizedek óta a “futottak még” kategóriába züllesztett pedagógusok (nem ám tanító, vagy tanár) díszpéldánya képes-e felfogni, hogy miről van szó? De ha már így felhozta, akkor ajánljuk figyelmébe a két témát integrálva is 🙂 egy rovásos Wass Albertet kötet formájában.
Tényleg a középkorba akarnak visszamenni (hvg.hu)
“A sokak által oly sokra tartott neten” – közölte Tarlós István főpolgármester a hajléktalanokról szóló tegnapelőtti sajtótájékoztatóján, a “neten” szót erősen megnyomva. A lefitymálás annak szólt, hogy a hajléktalanok ügyét sajátos módon kezelő fideszes akciót elítélő vélemények zömében az interneten jelentek meg.
Hollandiától Japánig, Finnországtól Izraelig a XX. század második felében azok az országok váltak/maradtak a világ leggazdagabbjai és a tudományos fejlődés motorjai, amelyek oktatási rendszere – a magyar viszonyokra vonatkoztatva – nem a rovásírást és Wass Albertet erőltette, hanem a globalizáció eszközeinek, például a számítógépnek vagy az angol nyelvnek a teljesen magától értetődő, mindennapos használatát.
Az internettel, számítástechnikával sajátos harcot folytat a centrális erőtér. Ugyanezt a mentalitást mutatja az informatikatanítás közoktatásbeli visszaszorítása is. Ugyanígy fanyalgott, grimaszolt a múlt héten saját (!) weblapjuk említésekor Dobos Krisztina, a még nem létező Nemzeti Pedagógus Kar nagyon is létező háromtagú előkészítő bizottságának tagja a pedagóguskarról szóló ceglédi fejtágítása alkalmával.
Legközelebb barlanglakásprogram lesz, olcsó kőbunkók gyártásával, értékesítésével? És ezt a tendert is a Közgép nyeri?
(A szerző pedagógus.)
(HVG.hu vélemény – Csákó Edit – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
