A hónap kortárs műtárgya lett egy hibás rovás feliratos öngyújtó. Kórkép egy mai muzeológus korképéről.
Hónap kortárs műtárgya
1991-ben a Magyar Köztársaság október 23-át nemzeti ünnepnek nyilvánította, mint az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját. Az ünnep lehetőséget teremt arra, hogy a nemzetről, az ünnepről, a hazáról, az emlékezésről és a felejtésről gondolkodjunk – használati tárgyak társadalmi terének bemutatásával, muzeológus szemmel.
Októberben a hónap kortárs műtárgya egy műanyag öngyújtó. Egyik oldalán a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó a Szent Koronával, a másikon a fehér-piros árpádsávos székely-magyar rovásírás felirattal. A kettő között: vonalkód. A gyújtó fém részen ROYAL felirat. Egyszerű funkció: adj tüzet; egyszerű üzenet: hazaszeretet. Az alkalmazott szimbólumrendszer mégis nehezen kibogozható jelentéssel bír. De mitől egyszerű, mitől különös, miért összetett, mi a felirat, mit jelent ez a tárgy? És mit kezd ezzel ma egy muzeológus?
Aki nem tud rovásírást olvasni, az azt teheti, amit én: utánanéz, a megoldást pedig több, egymástól független forrás összevetésével ellenőrzi. Végül megérti, hogy ez az egyetlen banális fogyasztási eszköz milyen érzékletesen ábrázolja az országot, amelyben élünk. Nézzük a megfejtést!
A négy jelből álló szó hangalakja leginkább ehhez a fogalomhoz konvergál: HAZA. De aki ezt rovásírásra fordította, több hibát is vétett. Az első egy jeltévesztés: Z helyett ZS. HAZSA. A második egy iránytévesztés: az A betű ebben a formában nem létezik, csak tükörképként. A harmadik pedig egy koncepcionális tévedés: a rovásírás ugyanis nem a latin betűk irányával egyező, hanem a héberhez hasonlóan: jobbról balra tart. Akkor mi is a fogalmunk? AZSAH. No, meg: ROYAL. Hol veszett el a tartalom? A válasz egyszerű: a tudás hiányában. A koncepció csak egy elképzelt ideológiára és az érzelemre támaszkodott, tudás és ismeret nem kapcsolódott hozzá, így jelentésnélkülivé, üressé és értelmetlenné vált.
Pedig a hazaszeretet kifejezése, hétköznapi tárgyakra írása nem újkeletű a populáris kultúrában.
…
Öngyújtó székely-magyar rovásírással “HAZSA”/”AZSAH”
Polipropilén, polisztirol, PVC fólia, krómozott fém
Gyártó: ismeretlen
Forgalmazó: Október 6. utcai éjjelnappali üzlet, 2009 (Gerhes Gábor ajándéka)
8×2,5×1 cm
Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény
(Néprajzi múzeum -szöveg: Frazon Zsófia – eredeti cikk)
Rovás Infó vélemény
Paradox módon talán azért lett a hónap műtárgya rovásfeliratos öngyújtó, mert hibás rajta a felirat. Nem biztos, hogy téves a sejtés, miszerint azt a képet akarják sugallni, hibásan ragaszkodunk nemzeti jelképeinkhez: zászlóhoz, rovásíráshoz, mert sötét bunkók vagyunk, mi magyarok.
Mindössze annyi történt, hogy a balról jobbra tartó betűsor leírásakor (igen, nemcsak jobbról balra lehet róni) a felhasználó a rovásbetűs billentyűzet hiányában a HAZA szót nagybetűkkel írta be, ahelyett, hogy a kisbetűs haza-t írta volna, mert akkor nem lett volna hibás. Ugyanis a nagybetűknél a következő jelek találhatók: H: íves h, A=rovás Á, Z=rovás ZS.
Billentyűzetkiosztás – az angol billentyűzethez van hozzárendelve a rovásbetű.
Természetesen nem elegendő, hogy bepötyögünk egy jelsort, azt bizony ellenőrizni is kell, s ebben teljesen igaza van a szerzőnek. Azonban a tárgyból messzemenő következtetést levonni, hogy “tudás és ismeret nem kapcsolódott hozzá”, túlzás. Gyanítható, hogy ha helyes lett volna a feliratozás, talán sosem vált volna a hónap műtárgyává, a magyarságot gúnyolók nagy örömére…
Ideje volna a liberális múzeumbogár értelmiségi rétegnek nemcsak cikizni a rovást több-kevesebb sikerrel alkalmazók igyekezetét (lásd: Műcsarnokbeli kiállítást – mi a magyar?), hiszen napjainkban számtalan hibátlan és kiváló rovásalkotás és használati tárgy válik a jelenkori folklór tárgyává.
De esetleg saját körben gondoskodni is lehetne arról, hogy helyesen használja a nép a rovást – pl. pontos rovásos műtárgyfeliratozással. Ugyanis a székely-magyar rovás a magyarság saját írása, több mint kultúrtörténeti érdekesség – élő írás, amint egyébként ezt a népiesch (vagy talán urbánusch?) rovásfeliratos öngyújtó saját létével is igazol. Magyarul, a mostani piszkálódás ebből a szempontból öngól a javából, mert éppen a kortárs műtárgy címmel ismerték el, hogy bizony élő a rovás!
Kapcsolódó cikkek:
