Csallány Dezső és a rovás

alt

Csallány Dezső múzeumigazgatóra fia emlékezik vissza – érdekelte a rovásírás. Érdekességek néhány hamis rovásfelirat történetéről.

Kincseket ás elő a földből, és érti a rovásírást 

Csallány Dezső régészről beszél Csallány Géza üzletember

alt

Csallány Dezsőt, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját sokkal korábbról ismertem, mint ahogy újságíróként ?hivatalosan? bemutattak neki. Gyermekéveimben ugyanis a Síp utcában laktunk, az Egyház utcai múzeum szomszédságában, így kissrácként gyakran láttam az igazgatót, akit csodáltam, és akire felnéztem. Fizikai értelemben azért, mert Dezső bácsi nagy termetű, magas ember volt, másrészt roppant imponált nekem, hogy több nyelven beszél, kincseket ás elő a földből, és érti a rovásírást is.

(…)

Emlékezetes marad számomra, hogy apám szerette a nagyapámat cukkolni. Megtörtént, hogy a nagyapám barátai egy régi lóbordára rovásírással felírták: “Attila“, és elrejtették ott, ahol nagyapa ásott. Lélegzetet visszafojtva figyelték, mi történik, amikor megtalálja. Az öreg izgatottan fejtette meg az első jeleket, s már éppen el akarta újságolni felfedezését, amikor megfordította a csontot. Ott pedig az állt: “Gábornak“. Mindjárt tudta, nem élete nagy pillanata köszöntött rá. Érdekes volt az is, hogy amikor megszületett a bátyám, az apám azt táviratozta a nagyapámnak: “Megvan Attila.“ Nagyapám azonnal megjelent, s látni akarta. Meglepetését alig tudta palástolni, amikor megmutatták neki az unokáját. Attiláról neki addig csak a hunok vezére jutott eszébe, régészként mindig őt akarta megtalálni.

(…)

– Csallány Dezsőnek kedves témája volt a székely-magyar rovásírás. Erről milyen emlékeket őriz?
– A rovásírás mindig is misztikusnak számított, hiszen sokan titkok hordozóját sejtették benne, ami talán igaz is lehetett. Ráadásul a rovásírás megfejtése révén a történettudomány is közelebb kerülhetett addig nem ismert tényekhez. Apám egyszer, a hatvanas években azt nyilatkozta: “szinte a véletlen folytán kezdtem foglalkozni a rovásírással, kezembe került egy rovásírással készült felirat, amiről később tudtam meg, hogy hamisítvány. Ekkorra azonban megismerkedtem a régi írással. Áttanulmányoztam a hazai és a nemzetközi irodalmat, s felfedeztem néhány eltérő vonást. Így kezdődött.“ Először a székely-magyar, majd az avar-magyar rovásírással ismerkedett meg. A nagyszentmiklósi aranykincs rovásírásának megfejtése tette fel mindezekre a koronát 1966-ban. Tulajdonképpen a történeti háttér feltárása, az avar-magyar kapcsolatok tisztázása, az Árpád-nemzetség eredetének új megvilágításba helyezése jelentett újdonságot nemcsak a régészetben, hanem a történettudományban is.

(…)

(napkeletnepe.blog.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share