Balos vicclap kezdi ki a hatalmi bürokrácia dilettantizmusát. Ez akár lehet jogos is. De már megint mit keres ebben a rovás?
Baller komplexus vagy tudatos jelképharc?
A balliberális médiamunkások eszköztárában az elmúlt években nélkülözhetetlen darab lett a rovás, ha a “másik oldal” ekézése a házi feladat. Ez nagy eredmény, hiszen pár év alatt nemzeti írásunk léte átlépte az ingerküszöböt – ezek szerint még náluk is. Sajnos azonban a vaktában “rovásírásozás”-hoz sem tárgyi, sem pedig az összefüggéseket illető tudás nem társul. Szakmai kérdéseket persze nem kérhetünk számon, de ma már a Google segítségével bárki pár másodperc alatt tájékozódhat, hogy a rovásműveltség népszerűségéhez, a székely-magyar rovás terjedéséhez a “Zorbán kormány”-nak mennyi köze van. Mert semennyi!
A jelenlegi hatalom nemzeti írásunk ügyét úgy kerülgeti, mint macska a forró kását. A rovásműveltség kimaradt az alaptörvényből, nincs nevesítve az alaptantervben, nem része a hungarikumoknak sem és a kulturális kormányzat távol tartja magát a technikai szabványosításban a nemzeti érdekképviselettől. Az Aczél-i “tűrés” kategóriájára jellemző hozzáállást a háttérben nem ritkán az egyértelmű “tiltás” váltja fel, melyre példa a rovásos helynévtáblákkal szembeni gáncsoskodás, amit a határon túlra is exportál a hatalom.
Ha tehát az állami sóhivatalokba betuszkolt “mi kutyánk kölyke” plázamacák portréját kellene megfesteni, akkor a “álamellnöki” mélységű helyesírás nagyon élethű, de kizárt, hogy egy átlagos példánynak a leghaloványabb gőze is lenne arról, mi az a rovásírás.
Schmitt nyomában (Hócipő)
A napokban röpent fel a hir, miszerintt a nyelftan kikerül a keretantervböl. Hogy a gyerekek majd nem tanulnak nyelftant. Ezt a webhir.com-on olvasshatuk, de a zemberi eröforások minisztériuma, azonbelűl a köznevelésért felelös álamtitkárság hevessen cáfolja az álitást. De akor meg hogyjuthatott eszibe a webhirnek, hogy ilyent irjon? Valami alapja csak kelhogy legyen. Hogy vane nekijek alapja, vagy csak hogyhivják volt az egész erröl kérdezte meg a hócsípő meg az egyik embert az álamtitkárságon, aki titkárnő.
Titkárnő: Rémhír a’ egész.
Hócipő: Parancsol?
Titkárnő: Mondom, rémhír a egész.
Hócipő: Akkor jól hallottam.
Titkárnő: Jó’ hallotta, rémhír.
Hócipő: Ez a kormány már sok mindenre mondta, hogy rémhír, ott van például a bankbetétek megadóztatása…
Titkárnő: Azt pénzügyminisztériumba találták ki, nem itten.
Hócipő: Ugye ön gépelte a közleményt, amelyben cáfolják a nyelvtanórák megszűnését.
Titkárnő: Aha. Mér, volt vele valami zűr?
Hócipő: Nem, kifogástalan a helyesírása…
Titkárnő: Be van lőve a szövegszeribe’ a csekkolós, azt’ az javítgatta, meg a webszerkesztő is segített, azt meglett.
Hócipő: Ugye önök szerint csak csökken a nyelvtanórák száma?
Titkárnő: Aha.
Hócipő: Ön örül ennek?
Titkárnő: Hát én mongyuk má nem járok suliba, de ha lesz gyerekem, mondjuk jobb lesz, mert nem lesz annyira leterhelve a gyerek.
Hócipő: Ön szerint az erkölcs- vagy hittan fontosabb a magyar nyelvnél?
Titkárnő: Azt én nem t’om mer’, én a szöveget gépeltem amit diktáltak nekem. De például azt, hogy lesz meditáció a suliban, az szerintem háromszoros lájk.
Hócipő: Micsoda? Háromoszoros lájk? Az meg mi?
Titkárnő: Nem fészezik?
Hócipő: Mit nem csinálok?
Titkárnő: Fészbukkon nincsen fönt?
Hócipő: Ja de! Ön szerint a net-nyelv be fog kerülni a nyelvtanba?
Titkárnő: Há mér? Sztem tökizgi, hogy vannak új szavak. De bocsika, lassan dolcsiznom kéne, majd ha akarja, később dumcsizhatunk.
Hócipő: Köszcsike, akkor mennék is… szóval a magyar nyelvtan marad a kerettantervben?
Titkárnő: Há ott van a közleménybe’!
Hócipő: Megnyugodtam. Gondolom ön továbbra is helyesen fog gépelni – mondjuk a kormány oldalára.
Titkárnő: Jaja, de tökizgi, mer’ holnaptól új billentyűzetet kapok.
Hócipő: Gondolom, azon is ugyanolyan betűk lesznek.
Titkárnő: Hát nem, mert most új rendelet van. Az összes klavit lecserélik.
Hócipő: Atyavilág, és mi lesz az újakon?
Titkárnő: Rovásírás!
(Hócipő – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
