A cserkészeknél a rovás ábécé folyamatosan változott. 1938-ra már rájöttek arra, érdemes tudományos alapokra helyezni a rovás-kérdést.
Magyar Cserkész 1938.03.01
A Magyar Cserkész két teljes oldalt szánt a rovásírás történetének bemutatására. Az 1933-as dzsemborin még a Tar Mihály féle ábécét használták, de a tudományos életben jelentős esemény történt: megtalálták a Nikolsburgi rovás-ábécét, még ugyanebben az évben. Ennek hatása abban mérhető le, hogy a cikk nem egy ábécét sorol fel, hanem történeti betűvariációkat mutat be, felismerhetjük a Nikolsburgi ábécében szereplő rovásbetűket is. Ebben már nem szerepelnek az oly jellegzetes, történetileg hibás betűalakokkal terhelt Tar féle rovásbetűk. Dr. mindszenti Szvoboda Béla cikkíró korát megelőző szakszerű megközelítésmódja ma is például szolgálhat az “egyetlen”, “ősi”, “eredeti”, “hiteles” ősábécében hívők sajnálatosan egyoldalú szemléletet képviselő csoportjainak, de néhány mai cserkészvezetőnek is.
Magyar Cserkész 1938 – a rovásjelek történeti fejlődését mutatja be
A magyar rovásírás
“Cserkészkörökben már többször felvetődött az ősi rovásírás megismerésének és elterjesztésének kívánsága. Ezt a nemes eszmét kívánja az alábbi ismertetés a megvalósuláshoz juttatni. …
A nemzeti élet legapróbb kincseit is számontartó és megbecsülő cserkészek kötelessége elsősorban a magyar rovásírás megismerése. Nagyon nemes szórakozás is egyben a vele való foglalkozás. Érdekesebb ez az írás akármelyik kitalált titkos írásnál! És ezzel az írással szent titkot véshetünk lelkünk márványába: hogy őseink már a legrégibb történeti időkben is az emberi műveltség igen magas fokán állottak. Multunk miatt is helyünk van tehát a legműveltebb népek sorában.”
(Rovás Infó – Rumi Tamás)
Kapcsolódó cikkek:
