Székelykeresztúr – miért is?

alt

 Székelykeresztúr rovástáblája személyes torzsalkodás és politikai leszámolás áldozata lett 23 éve. A kérdésről alkotott világos és egyszerű értékelés sérti a táblabontók “érzékenységét”…

Amíg újra nem lesz rovástábla

Az idei tavaszon ismét felizzott a levegő az – ismereteink szerint – világelső rovásos közlekedési helynévtábla 23 évvel ezelőtti felállítása és eltávolítása ügyében. Mesélnek a táblaállítók, a táblaeltávolítók. Kíváncsi a jelenkori nemzedék és parázs vita zajlik az események megítélésével kapcsolatban még most is.

Az Élő rovás c. könyv már 2008-ban említette Sólyom Ferenc gyűjtése nyomán a történelmi jelentőségű rovástáblát, de nagyon kevés információt lehetett elérni azzal kapcsolatban. Majd három évvel ezelőtt a Rovás Infó közölt cikket Székelykeresztúr rovásos helynévtáblájáról, s végül tavaly nyáron egy véletlen folytán újból képbe kerültek az egykori táblaállítók. Az idei tavaszra pedig ismét kényelmetlenül kezdték érezni magukat a táblabontók.

A történet tipkus “jelen-kór-tünet” – nemzeti kulturális örökségünk megőrzése, és végletekig megosztott magyar társadalom közéleti mocsara feszül egymásnak. Magasztos eszmék és gyarló cselekedetek sora bújik elő a cselekményekből, mely máig nem ért nyugvópontra. Egy “bizonyos” honlap (mi azért nevén nevezzük forrásainkat: Morfondir.ro) cikkírója megkereste a Rovás Infót is kérdéseivel az üggyel kapcsolatban. Szász István Szilárdnak a Rovás Alapítvány elnöke válaszolt részletesen, de a “feltáró” jellegű cikksorozat “tárgyilagos” irányvonalába – úgy tűnik – nem illettek a válaszok, melyeket egy a szövegkörnyezetéből kiragadott mondat híján nem is hozott le a rovást illetően “cseppet sem elfogult” médiatermék “független” cikkírója.

Viszont az olvasók és a rovótársadalom minden bizonnyal szívesen veszik a többoldalú tájékoztatást, ezért a  Rovás Infó leközli azt levélváltást, melynek “alig található nyoma” a Morfondir.ro cikkében.

Ami a táblabontó PR-cikkből kimaradt…

Tisztelt rovás.info Szerkesztősége,

Szász István Szilárd vagyok, székelykeresztúri születésű újságíró, a morfondir.ro munkatársa. Érdeklődve olvastam a székelykeresztúri rovástábla-állítással kapcsolatos írásokat, amelyeket ebben a hónapban közöltek. Felkeltették az érdeklődésemet, mert eddig nem volt tudomásom erről, ezért cikksorozatban szeretnék foglalkozni a témával: a keresztúri táblaállítás múltja, és jelene egyaránt érdekel.

A rovás.info tálalta újból az akkor lezajlott nyilatkozat-háborút, ezért a kérdés jelenének alakításában az Önök munkájának fontos szerepe van. Ennek köszönhetően néhány kérdésben Önök a legilletékesebbek, ezért ha lehetséges, örömmel fogadnánk, ha néhány kérdés megválaszolásával a segítségünkre lennének. Honnan értesültek az 1990-ben történt keresztúri eseményekről? Miben látják az 1990-ben történtek jelentőségét, és mi vezette Önöket az újrapublikálás gondolatához?

A nyilatkozatot aláírók közül Barabás Istvánnal vettem fel a kapcsolatot, és ha jól értelmeztem az Ő facebook-profilképe melletti kommenteket, akkor újabb tábla felállítását tervezik. Mit lehet erről tudni, hol tart a folyamat, és a rovás.infonak milyen szerepe van ebben a munkában?

Keresztúr határában lekerült az 1990-ben felállított fémtábla, egy jó ideje azonban egy fából készült kopjafás tábla rovásírásos felirattal köszönti a látogatókat, továbbá a központban szintén van egy rovásírásos emlékmű. Az Önök által közölt cikkekből kitűnik, hogy elég nagy port kavart az akkori táblaállítás. Figyelembe véve, hogy a város most már nem nélkülözi a rovásírást a köztereken, ugyanis a város határában és a központban is megjelenik ez az írásmód, továbbá a téma érzékenységét is figyelembe véve, nem áll fenn annak a veszélye, hogy feszültségeket kelt egy újabb táblaállítás?

Amennyiben így van, de vállalva az esetleges vitákat, a végére várhatunk olyan eredményt, amiért megéri mindezen végigmenni? A táblaállítás szándékában valóban közösségi igény fogalmazódik meg, vagy egy egyébként nemes gondolat a pártpolitikai viták szintjére süllyedve propagandaeszközzé silányul?

Kérem, ne vegyék támadásnak a kérdéseimet. A szülővárosáért tenni akaró ifjú beszél és kérdez belőlem, olyan lendülettel és kritikai érzékenységgel, amilyennel talán éppen a táblaállítók rendelkeztek 23 évvel ezelőtt.

Az építő párbeszéd reményében, tisztelettel,

Szász István Szilárd,

egy független gondolkodó, aki szeretné a rendelkezésére álló eszközöket megfontoltan a közössége szolgálatába állítani.

Válasz, amit a “tenni akaró ifjú” jobbnak látott elhallgatni…

Tisztelt Szász István Szilárd!

1. A keresztúri tábla egykori létének tényére Sólyom Ferenc tanár, rováskutató hívta fel a figyelmet újra 2010-ben, amikor a Rovás Alapítvány egységes közúti helynévtábla-rendszere megszületett. Ekkor fordult a szakma figyelme a rovás korszerű alkalmazásainak próbálkozásaira a XX. század utolsó évtizedeiben.

2. Az első fényképet – fekete-fehér éjszakai felvétel – is Sólyom Ferenc készítette és sokáig ez volt az egyetlen nyom az egykori tábláról.

3. A Rovás Infó cikkei sokszor csak évek múltán jutnak el azokhoz, akik értékes rovásleletekről tudnak és még ekkor is csak a véletlennek köszönhető egy-egy újabb kapcsolat megszületése. Ez történt a keresztúri tábla kapcsán is. Ugyanis Fejér megye élen jár Magyarországon az egységes rovástáblák felállításában és Ráckeresztúr – Székelykeresztúr testvértelepülése – táblájának előkészületei során derített fényt Árgyelán János az akkori táblák létére, és talált rá az egykori táblaállítókra.

4. Az akkori eseményekről beszámolót kaptunk a táblaállítóktól és az újrapublikálás gondolata is ekkor született meg. Ennek egyik célja a számvetés volt 23 év eltelte után, hogy az akkor ellentétes álláspontok közül melyiket is igazolta a történelem. Ebből következik az, hogy le kell vonni a tanulságokat és ki kell mondani az igazságot a felelősség tekintetében. S a téma felelevenítésének másik célja, hogy megoldást keressünk arra, hogy a rovástábla újra a helyére kerüljön.

Végül, de nem utolsó sorban pedig a téma azért is fontos, mert ilyen-olyan (sokszor hasonló) okkal és ürüggyel még 2013-ban is sok polgármester, politikus és közéleti szereplő próbálja meg a saját nemzeti írásműveltségünket elnyomni és használatát ellehetetleníteni.

5. A Kárpát-medencei egységes rovástábla rendszer létrehozója és működtetője a Rovás Alapítvány, amely minden táblaállítást igyekszik elősegíteni, ezért Székelykeresztúr új táblájának elkészítését is támogatja. A Rovás Infó pedig mint a rovásműveltség legismertebb és legolvasottabb szakmai-közéleti lapja szintén megad minden nyilvánosságot az ügy sikerének elősegítése céljából.

6. A táblaállításokkal és a székely-magyar rovás hétköznapi használatával kapcsolatban nem ritka, hogy bizonyos közéleti szereplők a “feszültség”, “konfliktus” és egyéb negatív kifejezéseket próbálják azzal összefüggésbe hozni. De látnunk kell, hogy valódi feszültségkeltés csak részükről történik. Erre vonatkozólag az álláspontunk nagyon egyszerű és világos: a XXI. századi Európában az emberiség közös kulturális örökségének részét képező ősi írásrendszer használatát sehol, senki, semmilyen módon nem gátolhatja. Pont. Egy írásműveltség elleni hangulatkeltés, szóbeli vagy tettleges cselekedet közszereplő részéről teljességgel elfogadhatatlan és természetesen nem maradhat felelősségre vonás nélkül.

7. Szintén előfordul, hogy a rovásért semmit sem tevő, vagy éppen a rovásműveltséget romboló emberek “pártpolitkára” próbálnak hivatkozni tetteik okaként. Bár székely-magyar rovásműveltség kérdése valóban össznemzeti ügy és így (párt)politikán felül áll, senkit az abban való részvételtől eltiltani nem lehet – és ez vonatkozik civil, vagy politikai szervezetekre is. A rovásműveltség kérdésében az érdemeket kizárólag teljesítmény alapján szabad megítélni: aki táblát állít, az tesz a rovásért, aki pedig akadékoskodik, az nem.

Üdvözlettel,

Sípos László
Rovás Alapítvány – elnök

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:

Share