Eredeti faragott sulykoló került a Rovás Infó birtokába. Ritka lelet 1974-ből, a közelmúltban elhunyt Esztelneki László János alkotása.
Rovásos dísztárgy
Az első tulajdonos még 1974-ben kapta Székelyudvarhelyen ezt a sulykolót, melynek hátlapján rovásos szöveg van bekarcolva. Ez az időszak a román kommunizmus sötét éveibek része, így érthető, hogy igen ritkán használták a székelyek a saját írásukat az elnyomás alatt.
A szépen faragott sulykoló üres hátlapján ez a rovásfelirat található, valamint a készítés dátuma is: 1974. X/11.
Székelyudvarhelyi sulykoló rovásfelirata 1974-ből.
A rovásfelirat balról jobbra tart, de a betűk jobbról balra néznek. A feliratban az e és é ugyanazzal a jellel került bevésésre.
szeretettel
Jzzsi néninek
Esztelneki Lj
A feliratból kiderül, ajándékként kapta a sulykolót egy néni egy Esztelneki családnevű embertől. Ez utóbbi személy nem más, mint Esztelneki László János. A rovásfelirat olvasatának bizonytalan része a néni neve.
A rovásfeliratos sulykoló a tervek szerint bemutatásra kerülhet ősszel a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban.
Esztelneki László János (1944-2013) – a Vén farkas hagyatéka
Hogy mit hagyott az utókorra a közelmúltban elhunyt Esztelneki László János, ahogy a székelyudvarhelyiek ismerték, a ?Vén Farkas?, még nem tudni pontosan. Szabó Károly filmrendező, a Városi Könyvtár megbízott igazgatója ígéretet tett, hogy a kéziratokat méltó körülmények közé helyezik, s a későbbiekben kutatható állapotúvá rendezik. Feltételezhető, hogy ez így is fog történni, hiszen Szabó Károly olyan intézményvezető, aki komolyan veszi ígéreteit. Biztos, hogy jelentős a képzőművészi hagyaték is, hiszen évtizedeken át ?deszkákat? faragott, rengeteg polgári-értelmiségi lakást ?felszereltek? ilyen művekkel Udvarhelyszéken, és fontosak a távol levő munkák is, amelyeket ?műtárgy-export? során, a világ legkülönbözőbb sarkaiba vitték magukkal az elszármazók. Jó lenne összegyűjteni egy retrospektív kiállításra valót ezekből a magángyűjteményekben lappangó faragványokból.
A szerzőnek életében két kötete jelent meg, egy vers- és egy egyberostált novella- és elbeszélésválogatás. Mindkét kötet többnyire baráti segítséggel állt össze, nem olyan opuszok, amelyeket nagy szakmai hagyománnyal és gyakorlattal rendelkező könyves műhelyek készítettek és juttattak el az olvasókhoz. Ennek ellenére azonban látszik, jól körvonalazódik az az irodalmi pályaív, amelyen a szerző több mint négy évtizeden át haladt. Akár a meglévő és látható műveket is érdemes lenne lektori/szerkesztői szűrőn át újravizsgálni. Jelentősnek látszik a nagyprózai hagyaték, s az esszéírói munkásság, amelyből eleddig csak töredékeket láthatott az érdeklődő. Biztosak lehetünk abban, hogy vannak olyan szegmensei esztelneki László János hagyatékának, amelyek avatott kezekben igazi fényükben mutatkozhatnak meg egykor.
Simó Márton
(Rovás Infó – kulturhon.szhblog.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
