A cserkészet bő évszázados történetének első felében a Tar Mihály féle rovásábécé kapott helyet. 1930-as évek közepére váltás következett be, új rovásábécét mutatunk be 1936-ból.
Cserkészapród
Vitéz Faragó Ede által Cserkészapród (1936) néven kiadott könyvben található rovás ábécé már korrigálja a Tar Mihály féle ábécé hibás betűit, sőt az A és Á már két jelet kap. Ugyanakkor az E, É hangokat még egyazon rovásjellel írták le. A GY, I, O rovásjeleknél már kétféle variációt is láthatunk, viszont a Tar féle ábécé jellegzetes P és Ö rovásjele még tartja magát.
Érdekes megfigyelni, hogy az I, D és GY, sőt a P betűknél a könnyebben nyomtatható és olvasható vízszintes keresztvonások már megtalálhatók, előrevetítve a nyomtatott rovásjelek jövőbeli fejlődési irányát.
Cserkész rovás ábécé (Cserkészapród, 1937)
Rovásírás
“Kevés nemzet van a világon, amelynek saját írása van. Ma az egész világon latin betűkkel írnak a különféle nemzetek. Mi is így írunk. De mielőtt a latin betűt megtanulta volna a magyar, nagyon régen, tán ős Nimród idejében is már olyan művelt volt, hogy gondolatát kőre vésve is ki tudta fejezni. Egyszóval írni tudott. Legyünk büszkék, fiúk, hogy ilyen ősi írásunk van és jól tanuljuk meg mindnyájan. Ha nem is használjuk mindig, sohase felejtsük el, mert az ellenségeink azzal vádolnak, hogy nem régi a műveltségünk.
A rovásírást jobbról balfelé kell írni. Régen botra vésve a levélírást pótolta. Használjuk harci játéknál titkos üzenetnek, otthonunkban felírásnak, pl. Álmos, Előd, Kund, Ond, Tass, Huba, Töhötöm vezércsapata, vagy a hét törzsről: Nyék, Megyer, Kürgyarmat, Tarján, Jenő, Kara, Kaza elnevezések felírására.”
(Rovás Infó – Rumi Tamás)
Kapcsolódó cikkek:
