Debrecen vezetése az elkészült rovástáblát elbontatta. Az avatás nem volt sajtóhír, de a tábla helyét jelző gödörnél filmezett a helyi TV, nem véletlenül. Hova süllyedt a hajdani rovás-fellegvár?
Félúton
Erdélyben Küküllő partján, vagy ahol csak magyarok élnek,
Együtt vagyunk a bajban, hát együtt szóljunk a szélnek.
Gyűjtsön erőt tavaszra, ki nem idevaló azt mindet,
Söpörje ki e hazából, s ne hagyjon mást itt csak minket!
(Nyerges Attila)
Egy év telt el azóta, hogy a magyar rovásírásos kultúra ellenségei elbontatták a 35-ös főút mentén kiállított rovástáblánkat.
Egy év nem nagy idő. Éppen annyi, mint ameddig várnunk kell még jó magyarok, hogy a tábla végre méltó helyére kerüljön. Elegendő viszont ahhoz, hogy szembesíthessünk mindenkit, aki a táblával kapcsolatban megnyilatkozott. Szembesítenénk például Fauszt Zoltán aljegyzőt, aki megígérte a tábla elbontása körüli eufóriájában, hogy: ?felmérik, hány ember van Józsán, aki érdeklődik a rovásírásos kultúra iránt.? Vajon hogy áll a nagy felmérés aljegyző uram?
Vagy szembesíthetnénk Varga László főosztályvezetőt, aki hozzánk írt levelében leírta, hogy ?fokozott figyelmet fordít a reklámtáblák engedélyezése területén?. Azóta vajon hány gusztustalan, hivalkodó reklámtábla engedélyezéséhez asszisztált? Természetesen, Varga, Fauszt, vagy a Közútkezelő csak a piszkos munkát végezte el, az értelmi szerző, az éceszgéber, Somogyi Béla kulturális ügyekért felelős alpolgármester volt, aki a nemzet iránti lojalitását bizonyította a székelyzászló ügyében is.
Megjegyezném, az egész országban Debrecen az egyetlen olyan város, ahol kihelyezett rovástáblát elbontattak, ahol kihelyezett székelyzászlót bevonattak. Ez lenne az Őrváros? A Kálvinista Róma? Ez lenne a szabadság fővárosa?
Már régen elbontottuk a táblát, mikor egyszer csak felhívtak attól a debreceni TV társaságtól, melynek fenntartása, vezetőinek busás jövedelme, súlyos tízmillióiba kerül a debreceni adófizetőknek, és mindezekért cserébe nem tájékoztatást adnak, hanem egy jól körülhatárolható csoport érdekeiben történő manipulációt. Kicsit furcsálltam, hogy miért van egy hónapokkal korábban elbontott rovástáblának hír értéke, de végül belementem a dologba. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy megszállta őket a Szentlélek vagy a futtatóiknak a parancsát értelmezték félre, mindenesetre ráálltam az interjúra. A helyszínen aztán kiderült, nincs új a Nap alatt?
Nem a táblát akarták megtekinteni, ami tagtársam garázsában pihen jobb időkre várva, hanem mániákusként, mindenáron a tábla helyén éktelenkedő gödröt akarták filmezni. Valami hasonló érzés fogott el a tábla helyén álló gödröt látva, mint amikor a brutálisan agyonvert gyerekember Szita Bence holttestének kihantolása utáni üres gödröt mutogatta, a magát a honi médiában legnépszerűbbnek valló aberrált kereskedelmi TV csatorna.
És végül megint kibújt a szög a zsákból? Rá kellett jönnöm, miután egy rovásírással teli lapot olvastatott velem a kívül is szőke riporternő úgy, – hogy közben engedélyem és belegyezésem nélkül már dolgozott a kamera, – hogy valójában nem is a tábla sorsa érdekli őket, hanem megpróbálták lejáratni személyemen keresztül a Józsai Turul Egyesületet. Vélhetően nagyszerű poénnak tartotta volna az ötletgazda, a poénmester, hogy annak az egyesületnek a vezetője nem tudná olvasni a rovásírást, amelyik indítványozta a rovásírásos tábla felállítását. Na, ez biztos ott lett volna az esti hírekben! Erre biztos lett volna műsoridő, egy kis bunkózással, némi mocskolódással vegyítve.
Így viszont, hogy rútul beégtek, csalódott ábrázattal feltettek ugyan egy kérdést, amellyel kapcsolatban hosszú percekig beszéltem, de a hírműsorban már csak egy megvágott mondatra futotta.
Hát ilyenek vagytok ti, kultúra-rombolók! Hol betiltotok, hol kitiltotok, hol meg eltitkoltok. Csak egy valami töretlen, hogy tűzzel-vassal pusztítjátok a magyar kultúrát, a magyar nemzetet. Egyszer azonban majd felelnetek kell ezért, amikor majd igazi elszámoltatás lesz. Remélem, ahhoz már félútnál közelebb vagyunk.
Nagy Zoltán
(Józsai Turul Egyesület – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
